Felnőttképzési félreértési látványosságok

BUÉK! Visszajöttem, és a nagy szünet után egy extra tartalmú poszttal kedveskedek Neked.
Rendkívüli módon élveztem a két hét szünetet, többek között elmentünk Zsolttal pihenni a festői Salzburgba, tél, hegy, Hangar 7, vár, karácsonyi vásár, Glühwein (forralt bor), Bratwurst (sült virsli), kaisersmarni, Mozart kugli, ami csak belefér.

Ha osztályozom az élményeimet, akkor első helyen a majd' 2000 méter magas hegy  magasodik, egy ilyen zárt sílift-szerű bigyóval lehetett oda felmenni, iszonyat gyorsan mászott fel iszonyat meredeken. A panoráma lélegzetelállító, és amikor felértünk és kimentünk a metsző szél, a vakító napfény és a csillogó hó birodalmába, életemben először hallhattam Zsolttól a következő mondatot: "Most jó lenne egy sapka."

A második helyen a Hangar 7 áll, a salzburgi repülőtér mellett találod az üvegépületet, ahol fő attrakcióként második világháborús bombázókat (nem, nem hölgyeket, repülőket) láthatsz kompletten felújítva, mint pl. a kedvencem, a Mitchell bombázó, vagy a Corsair, vagy a Lightning. Üvegépület, tehát készülj fel a szaunára, viszont a látvány minden izzadást megér.

A harmadik helyen a salzburgi vár áll, Közép-Európa egyetlen érintetlenül megmaradt vára. Félelmetes, ott terpeszkedik a hegy tetején, több várfal, ágyúk stb, nem csoda, hogy nem tudták bevenni. Az egyik "teraszon", ahonnan körbe lehetett látni a hegyeket, egy amerikai turistacsoport elkezdte énekelni a "Sound of Music"-ot. Tényleg olyan atmoszférája van a helynek, már csak Von Trapp kapitány hiányzott a képből.

Hah, szép emlékek, a salzburgi látványosságok után jöjjenek a felnőttképzési és akkreditációs látványosságok.
Egészen pontosan felnőttképzési félreértésekről szeretnék írni, olyan általános elterjedt féligazságokról, amelyeket viszont mindenki úgy kezel, mint teljes igazságokat.
Lássuk!

Félreértés 1, különösen HR-es olvasóim figyelmébe ajánlom:
Általánosan elterjedt nézet (hogy a Mackó szereti a mézet, na mindegy), hogy állítólag a szakképzési hozzájáruláshoz nem csak intézményakkreditáció, hanem a szakképzésire oktatott programokhoz programakkreditáció is kell. Tisztelettel: nem így van. A jelenlegi jogszabályok szerint a szakképzési hozzájárulás elszámolásához csak és kizárólag az kell, hogy az oktatást egy akkreditált intézmény végezze. Ha van minden programjára programakkreditáció, az hab a tortán, de nem kötelező. Ami kötelező, az az intézményakkreditáció.

Félreértés 2:
Csak az akkreditált intézményeknek kell nagyon alaposan adminisztrálniuk a képzéseiket (felnőttképzési szerződés, jelenléti ív, haladási napló, elégedettségmérők, tanúsítványok másolata, tanúsítvány átvételi elismervény, OSAP statisztika). Tisztelettel: nem így van. Az elégedettségmérő kivételével az összes fent felsorolt adminisztrációs kötelezettség érvényes minden, fővállalkozóként végzett felnőttképzési tevékenységre.

Félreértés 3
Az akkreditált intézményeknél az önértékelést kérdőívekkel kell csinálni.
Tisztelettel: nem így van. A kedvenc akkreditációs Bibliánk (a 24/2004-es FMM rendelet) azt mondja, hogy az intézmény az önértékelésének módját maga határozza meg. Tehát ha Te azt mondod az önértékelési rendszeredben, hogy év végén, pezsivel a kezedben, fél lábbal a karácsonyfa alatt, szóban önértékeled a kötelező 9 területet és így teszel, ez megfelel az akkreditációs jogszabályoknak, hiszen ha így határoztad meg, akkor így kell lennie.

Nagyon szép 2011-et kívánok Neked, és főleg a tömeges újbóli akkreditálóknak: előre emberek, csak ügyesen, sok sikert!