Mivel akarsz akkreditációnál jóllakni? :)
Igen. Kb. ekkora volt az az adag sertésszelet Holstein módra, amit tegnap, a kávézóban próbáltam magamba tuszkolni. Imádok reggelizni (a Holstein az ebédem volt, de mivel Vízöntő vagyok, minden sztorit Ádám Évánál kezdek), reggel nem találtam itthon reggelire való péksütit, lusta voltam lemenni érte, ezért "beértem" azzal az isteni olasz cappuccino-val (tejhabbal), amit különös műgonddal szoktam elkészíteni reggelenként.
A reggeli kimaradt, ergo 2-kor már éhes voltam, úgy éreztem, egy ökröt is le tudnék nyelni. Keresztbe. Zsolt is így érzett. Elmentünk az egyik közeli kávézóba, aznapi menü: krumplileves (oppardon bocsánat: burgonyaleves) és sertésszelet Holstein módra. Gondoltam: szuper, ez az, éhes vagyok, nosza. A levessel jóllaktam. A Holstein másodikból pedig csak a húst voltam képes magamba szuszakolni, a sülkrumplimat Zsolt tüntette el, a tükörtojás megmaradt.
Ugyanez történik intézményakkreditációnál is.
Éhes vagyok = még nincs akkreditációm, készülök az intézményakkreditációra.
Meglátom a menüt = meglátom a jogszabályokat és követelményeket.
Igen, ez kell nekem = igen, szuper leszek, minden látható és láthatatlan szabálynak meg akarok felelni.
A végén alig bírom megenni, sok a maradék = a végén már örülök, ha a sok fától esetleg látom az erdőt és lehet, közben a lényeg marad ki.
Eredmény?
Az intézményakkreditációnál a helyszíni szemle előtt jön ki a Holstein szindróma.
Azaz, az ügyvezető, egy nyugtalanul átaludt (inkább átszenvedett) éjszaka után, izzadtságban fürödve a következőre ébred a helyszíni szemle hajnalán: "Te jó atyaúristen, a több ezer felnőttképzési szerződés, amit a hallgatókkal (oppardon: képzésben résztvevőkkel) kötöttem az elmúlt években, úgy lett aláírva, hogy az utolsó mondat végén nincs pont és több vesszőhiba is van a szövegben ! Elfelejtettem anno kijavítani ! Végem van ! Tuti meghúznak !"
Nyugi. Az akkreditációnál a probléma az szokott lenni, hogy a képzők mindennek meg akarnak felelni, az írott és az íratlan szabályoknak is, ezért egy idő után a fától már nem látják az erdőt. A lényeg: a jogszabályoknak feleljen meg az adminisztráció és a leírások, a többi pedig javítható, fejleszthető.
Felesleges mindennek tökéletesnek lennie, mert tökéletes adminisztráció nem létezik, hiszen emberek vagyunk, gyarlóságokkal, hibákkal, szubjektivitással stb. A profi cég attól profi, hogy pontosan tudja, mi az, ami fontos, hogy glédában álljon és mi az, ami nemes egyszerűséggel a "hab a tortán" kategória.
Az alapok, amit a jogszabályok előírnak, legyenek rendben, aztán a többit lehet majd cicomázni.
Addig is: jó étvágyat!
