2011. május 30., hétfő

Mit írj a tanúsítványba?



A CEDEFOP (EU) szervezésében megvalósuló 
stuttgarti szakértői tanulmányúton kapott tanúsítványom.


Íme fent, a tanúsítvány, illetve látogatási igazolás, amit a szakértői tanulmányút végén kaptam, büszkén hordozom körbe, mint véres kardot. Profi tanulmányút, profi szervezés, profi szakmai tartalom. 
Hozzáteszem, sem jelenléti ívet nem kellett alákörmölnünk a képzés alatt, sem haladási naplót nem írtak a szervezők, sem pedig a tanúsítvány átvételéről nem írtunk alá átvételi elismervényt. A képzést megtartották, profin, a szervezők nem gyártottak papírhegyeket arról, hogy meg volt tartva a képzés. Álom álom, édes álom.

"A tanúsítványra mit írjak?" merül fel sokszor a kérdés ügyfeleimben is. Álljon itt erre egy mese-mese-meskete.

"Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, ahol a kurta-farkú malac túr, volt egyszer egy akkreditációs helyszíni szemle. Oly régen volt, talán igaz sem volt. A helyszíni szemlére a képző hamuba sült pogácsával és rendezett papírtengerrel készült. Minden rendben indult, egyszer csak a szemle elérkezett arra a pontjára, amikor a képzőnek a képzés végén kiadott tanúsítványok másolatát kellett produkálnia. A képző ezt büszkén meg is tette.
A szakértő, látván a tanúsítvány másolatát és hogy hitelesítve is volt, ördögi kacaj kíséretében közölte, a tanúsítvány nem felel meg a törvényeknek. A képző csodálkozva, ám nyitottan minden megoldásra megkérdezte, mi a probléma. A szakértő szerint a programakkreditációs lajstromszám nincs a tanúsítványon. A képző készségesen megmutatta, hogy ott van, a fejlécben, a nyilvántartási szám mellett. 

A szakértőt viszont nem faragták olyan fából, hogy itt feladja a küzdelmet, diadalittasan kibökte, hogy a törvény szerint a programakkreditációs lajstromszámnak a tanúsítvány közepén kell lennie, nem a fejlécben. A képzőnek erre felszaladt a szemöldöke és megkérte szépen a szakértőt, pontosítsa, melyik jogszabály, mely paragrafusának mely pontjában van ez leírva. 
A szakértő, pár másodperc gondolkodás után szállította a megoldást. "Szokásjog!" nyilatkoztatta ki, megfellebbezhetetlenül. A képző ezen a ponton bebandzsított és magában elképzelte, hogy ha él még a szokásjog, akkor bizony elmaradt az első éjszaka joga a földesúrral, a hűtlen asszonyt nem kövezték meg, ill. egyházi tizedet is illene már fizetni...
Mesémnek ezennel vége, mese volt, talán igaz sem volt."

A múlt héten arról írtam, hogy kedvenc törvényünk, a 2001. évi CI. felnőttképzési törvény szerint a képzés elvégzéséről szóló irat másolatát a képzőnek el kell tárolnia. 
A tanúsítvány/igazolás tartalmát egyik jogszabály sem részletezi, egyetlen egy olyan dolog van, amit szabályoz: rajta kell lennie valahol, akárhol a felnőttképzési nyilvántartási számnak, ha akkreditált a program a programakkreditációs lajstromszámnak és ha az intézmény is akkreditált, akkor az intézményakkreditációs lajstromszámnak. Ennyi.

Amit érdemes ráírni (józan paraszti): a résztvevő neve, a képzés neve, a képzés időtartama és ha volt a képzés végén számonkérés, akkor annak eredménye. Írja alá az oktató és a cég is, és ha nagyon magyarok akartok lenni, nyomjatok rá pecsétet is. Ami még szakértői mánia (hogy azt ne mondjam, szokásjog): a résztvevő neve alá a születési dátuma. Hozzáteszem, semmilyen jogszabály nem írja ezt elő felnőttképzéssel kapcsolatban.

Ennyit érdemes tudni a tanúsítványról és látogatási igazolásról.

A tanulmányutat az Egész életen át tartó tanulás program keretében kaptam. A publikációt illetően minden felelősség a  publikáció írójáé, az Európai Bizottság nem felel a publikációban foglalt információk bármely módon történő felhasználásáért. 

Mit írj a tanúsítványba?


A CEDEFOP (EU) szervezésében megvalósuló 
stuttgarti szakértői tanulmányúton kapott tanúsítványom.


Íme fent, a tanúsítvány, illetve látogatási igazolás, amit a szakértői tanulmányút végén kaptam, büszkén hordozom körbe, mint véres kardot. Profi tanulmányút, profi szervezés, profi szakmai tartalom. 
Hozzáteszem, sem jelenléti ívet nem kellett alákörmölnünk a képzés alatt, sem haladási naplót nem írtak a szervezők, sem pedig a tanúsítvány átvételéről nem írtunk alá átvételi elismervényt. A képzést megtartották, profin, a szervezők nem gyártottak papírhegyeket arról, hogy meg volt tartva a képzés. Álom álom, édes álom.

"A tanúsítványra mit írjak?" merül fel sokszor a kérdés ügyfeleimben is. Álljon itt erre egy mese-mese-meskete.

"Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, ahol a kurta-farkú malac túr, volt egyszer egy akkreditációs helyszíni szemle. Oly régen volt, talán igaz sem volt. A helyszíni szemlére a képző hamuba sült pogácsával és rendezett papírtengerrel készült. Minden rendben indult, egyszer csak a szemle elérkezett arra a pontjára, amikor a képzőnek a képzés végén kiadott tanúsítványok másolatát kellett produkálnia. A képző ezt büszkén meg is tette.
A szakértő, látván a tanúsítvány másolatát és hogy hitelesítve is volt, ördögi kacaj kíséretében közölte, a tanúsítvány nem felel meg a törvényeknek. A képző csodálkozva, ám nyitottan minden megoldásra megkérdezte, mi a probléma. A szakértő szerint a programakkreditációs lajstromszám nincs a tanúsítványon. A képző készségesen megmutatta, hogy ott van, a fejlécben, a nyilvántartási szám mellett. 

A szakértőt viszont nem faragták olyan fából, hogy itt feladja a küzdelmet, diadalittasan kibökte, hogy a törvény szerint a programakkreditációs lajstromszámnak a tanúsítvány közepén kell lennie, nem a fejlécben. A képzőnek erre felszaladt a szemöldöke és megkérte szépen a szakértőt, pontosítsa, melyik jogszabály, mely paragrafusának mely pontjában van ez leírva. 
A szakértő, pár másodperc gondolkodás után szállította a megoldást. "Szokásjog!" nyilatkoztatta ki, megfellebbezhetetlenül. A képző ezen a ponton bebandzsított és magában elképzelte, hogy ha él még a szokásjog, akkor bizony elmaradt az első éjszaka joga a földesúrral, a hűtlen asszonyt nem kövezték meg, ill. egyházi tizedet is illene már fizetni...
Mesémnek ezennel vége, mese volt, talán igaz sem volt."

A múlt héten arról írtam, hogy kedvenc törvényünk, a 2001. évi CI. felnőttképzési törvény szerint a képzés elvégzéséről szóló irat másolatát a képzőnek el kell tárolnia. 
A tanúsítvány/igazolás tartalmát egyik jogszabály sem részletezi, egyetlen egy olyan dolog van, amit szabályoz: rajta kell lennie valahol, akárhol a felnőttképzési nyilvántartási számnak, ha akkreditált a program a programakkreditációs lajstromszámnak és ha az intézmény is akkreditált, akkor az intézményakkreditációs lajstromszámnak. Ennyi.

Amit érdemes ráírni (józan paraszti): a résztvevő neve, a képzés neve, a képzés időtartama és ha volt a képzés végén számonkérés, akkor annak eredménye. Írja alá az oktató és a cég is, és ha nagyon magyarok akartok lenni, nyomjatok rá pecsétet is. Ami még szakértői mánia (hogy azt ne mondjam, szokásjog): a résztvevő neve alá a születési dátuma. Hozzáteszem, semmilyen jogszabály nem írja ezt elő felnőttképzéssel kapcsolatban.

Ennyit érdemes tudni a tanúsítványról és látogatási igazolásról.

A tanulmányutat az Egész életen át tartó tanulás program keretében kaptam. A publikációt illetően minden felelősség a  publikáció írójáé, az Európai Bizottság nem felel a publikációban foglalt információk bármely módon történő felhasználásáért. 

2011. május 25., szerda

Képzés végén tanúsítvány, nem ámítás, nem kábulás



Az egyik ügyfelem hívott a minap, hogy TÁMOP-os ellenőrzést kaptak, minden rendben volt, viszont a támopos ellenőr határozottan állította, hogy tanúsítványt csak akkreditált képzés végén lehet adni, "sima" képzési programnál nem. Az ügyfelem meg nézett nagyokat, mert már túlesett egy FAT intézményakkreditációs eljáráson és ott bizony nem így volt. Bizony ám, hogy nem. 

Menjünk a kályhához, nézzük, mit mond a jogszabály. 
A felnőttképzési törvény (tudod, a kedvencünk, a 2001. évi CI-es), 10/A § d) pontja azt boncolgatja, hogy a képzés dokumentációjából a képzés elvégzését szóló "bizonyítvány" (hogy miért ezt a szót használja a törvény? miért? miért? megfejthetetlen, ha Te használnád felnőttképzőként egy sima képzésnél, karóba húznának egy ellenőrzésen, na mindegy), szóval a képzés elvégzéséről szóló "irat" -- maradjunk ennyiben -- másolatát tárolni kell. 

Magyarul: minden képzés végén valami papírt kell adnod képzőként a résztvevőknek, hogy azt a képzést elvégezték. És ezt le kell másolnod. A másolatát eltárolnod. Az átvételéről meg átvételi elismervényt írni. Papíron persze. Mint mindig, mindent. Éljenek az esőerdők, éljenek soká! (Így nem fognak). 
Egy ügyfelem nekem szegezte a kérdést, hogy "Eszter, és hol van a papír nélküli iroda?" Mire mondtam neki: azt drágám ne az akkreditációnál és a képzések dokumentációjánál keresd. A képzések dokumentációjánál max. iroda nélküli papír van, a papír nélküli irodát felejtsd el, ha felnőttképzésre adod fejed. 
Pedig az ember azt hinné.
21. század.
Digitalizáció. Meg ilyesmi. De hát nem.

Vissza a témánkhoz, ki adhat ki tanúsítványt, illetve mit is adhatsz, mint felnőttképző a képzés végén? Azon túl, hogy beadhatod a kulcsot, kötelező adnod valami papírt a résztvevőnek.

Itt jön még egy csavar. Ugyanis, felnőttképzőként kizárólag tanúsítványt, vagy látogatási igazolást adhatsz a képzés végén Oklevelet kizárólag felsőoktatás adhat, bizonyítványt közoktatás, illetve OKJ-s vizsga, vagy nyelvvizsga adhat. 
Felnőttképzőként a képzés elvégzéséről tanúsítványt, vagy látogatási igazolást adhatsz, azt viszont kell adnod. 

A tanúsítványon milyen adatoknak kell szerepelnie? Ezt a következő bejegyzésben vesézem ki, tanulságos lesz az is, humortól sem mentes, addig is kellemes hetet, szép estét kívánok Neked.


Képzés végén tanúsítvány, nem ámítás, nem kábulás



Az egyik ügyfelem hívott a minap, hogy TÁMOP-os ellenőrzést kaptak, minden rendben volt, viszont a támopos ellenőr határozottan állította, hogy tanúsítványt csak akkreditált képzés végén lehet adni, "sima" képzési programnál nem. Az ügyfelem meg nézett nagyokat, mert már túlesett egy FAT intézményakkreditációs eljáráson és ott bizony nem így volt. Bizony ám, hogy nem. 

Menjünk a kályhához, nézzük, mit mond a jogszabály. 
A felnőttképzési törvény (tudod, a kedvencünk, a 2001. évi CI-es), 10/A § d) pontja azt boncolgatja, hogy a képzés dokumentációjából a képzés elvégzését szóló "bizonyítvány" (hogy miért ezt a szót használja a törvény? miért? miért? megfejthetetlen, ha Te használnád felnőttképzőként egy sima képzésnél, karóba húznának egy ellenőrzésen, na mindegy), szóval a képzés elvégzéséről szóló "irat" -- maradjunk ennyiben -- másolatát tárolni kell. 

Magyarul: minden képzés végén valami papírt kell adnod képzőként a résztvevőknek, hogy azt a képzést elvégezték. És ezt le kell másolnod. A másolatát eltárolnod. Az átvételéről meg átvételi elismervényt írni. Papíron persze. Mint mindig, mindent. Éljenek az esőerdők, éljenek soká! (Így nem fognak). 
Egy ügyfelem nekem szegezte a kérdést, hogy "Eszter, és hol van a papír nélküli iroda?" Mire mondtam neki: azt drágám ne az akkreditációnál és a képzések dokumentációjánál keresd. A képzések dokumentációjánál max. iroda nélküli papír van, a papír nélküli irodát felejtsd el, ha felnőttképzésre adod fejed. 
Pedig az ember azt hinné.
21. század.
Digitalizáció. Meg ilyesmi. De hát nem.

Vissza a témánkhoz, ki adhat ki tanúsítványt, illetve mit is adhatsz, mint felnőttképző a képzés végén? Azon túl, hogy beadhatod a kulcsot, kötelező adnod valami papírt a résztvevőnek.

Itt jön még egy csavar. Ugyanis, felnőttképzőként kizárólag tanúsítványt, vagy látogatási igazolást adhatsz a képzés végén Oklevelet kizárólag felsőoktatás adhat, bizonyítványt közoktatás, illetve OKJ-s vizsga, vagy nyelvvizsga adhat. 
Felnőttképzőként a képzés elvégzéséről tanúsítványt, vagy látogatási igazolást adhatsz, azt viszont kell adnod. 

A tanúsítványon milyen adatoknak kell szerepelnie? Ezt a következő bejegyzésben vesézem ki, tanulságos lesz az is, humortól sem mentes, addig is kellemes hetet, szép estét kívánok Neked.


2011. május 20., péntek

ÁFA, BFA, CFA...



Figyelem, figyelem, az itt következő sorokat egy felnőttképzési szakértő és tanácsadó (én) írja, tehát nem vagyok sem könyvelő, sem adótanácsadó, sem könyvvizsgáló, viszont felnőttképzési cégem már 2002 óta van, tehát a józan paraszti ész és a gyakorlat hangja szólal most meg.

Rengetegen kérdezik tőlem, ügyfelek és érdeklődők, hogy mikortól ÁFA-s és nem ÁFA-s egy képzés és ez az egész hogyan is van tulajdonképpen is, ugye. 

A lényeg (hogy ragadjon a bélyeg, de ezen túl): a programakkreditált képzések mentesek az adó alól, azaz ÁFAmentesek. Ha az akkreditált program vizsgával záródik, akkor a vizsga is (ha van díja) mentes az adó alól, hiszen az akkreditált program része. Hozzátenném, hogy jogilag is és logikailag is az akkreditált programhoz adott felnőttképzési szolgáltatás is (pl. előzetes tudásfelmérés, vagy bármilyen más felnőttképzési szolgáltatás) mentes az adó alól, magyarán: ÁFAmentes. 

Szintén ÁFAmentesek az OKJ-s képzések, az OKJ-s vizsgára való felkészítések és OKJ-s vizsgák. ÁFAmentesek a nyelvvizsgák is. 
Szintén fontos, hogy az oktató, akit megbízol az akkreditált program oktatásával, szintén ÁFAmentes számlát ad Neked, ha alvállalkozóként foglalkoztatod. 

Mi ÁFA-s? Azok a képzések, tréningek, tanfolyamok, amelyeknek a programja nem akkreditált.

Ennyi. Egyszerűen. Persze, lehet bonyolítani is, de ahhoz már könyvelő, könyvvizsgáló, adótanácsadó és egyéb ilyen nyalánkságok kellenek. Az alap az itt van. Használd egészséggel. 


ÁFA, BFA, CFA...



Figyelem, figyelem, az itt következő sorokat egy felnőttképzési szakértő és tanácsadó (én) írja, tehát nem vagyok sem könyvelő, sem adótanácsadó, sem könyvvizsgáló, viszont felnőttképzési cégem már 2002 óta van, tehát a józan paraszti ész és a gyakorlat hangja szólal most meg.

Rengetegen kérdezik tőlem, ügyfelek és érdeklődők, hogy mikortól ÁFA-s és nem ÁFA-s egy képzés és ez az egész hogyan is van tulajdonképpen is, ugye. 

A lényeg (hogy ragadjon a bélyeg, de ezen túl): a programakkreditált képzések mentesek az adó alól, azaz ÁFAmentesek. Ha az akkreditált program vizsgával záródik, akkor a vizsga is (ha van díja) mentes az adó alól, hiszen az akkreditált program része. Hozzátenném, hogy jogilag is és logikailag is az akkreditált programhoz adott felnőttképzési szolgáltatás is (pl. előzetes tudásfelmérés, vagy bármilyen más felnőttképzési szolgáltatás) mentes az adó alól, magyarán: ÁFAmentes. 

Szintén ÁFAmentesek az OKJ-s képzések, az OKJ-s vizsgára való felkészítések és OKJ-s vizsgák. ÁFAmentesek a nyelvvizsgák is. 
Szintén fontos, hogy az oktató, akit megbízol az akkreditált program oktatásával, szintén ÁFAmentes számlát ad Neked, ha alvállalkozóként foglalkoztatod. 

Mi ÁFA-s? Azok a képzések, tréningek, tanfolyamok, amelyeknek a programja nem akkreditált.

Ennyi. Egyszerűen. Persze, lehet bonyolítani is, de ahhoz már könyvelő, könyvvizsgáló, adótanácsadó és egyéb ilyen nyalánkságok kellenek. Az alap az itt van. Használd egészséggel. 


2011. május 17., kedd

A duális szakképzés, stuttgarti élmények, első rész

 




A stuttgarti szakértői tanulmányút.
Fantasztikus. Pozitivitás-fürdő. Élmények. Áll-leesés. Rengeteg információ. Új emberek, új kapcsolatok. 

Röviden így tudom összefoglalni a stuttgarti szakértői tanulmányutat.
Hosszabban pedig így: 

2011. május 9-én kezdődött a hivatalos program. A szervezők: Frank Körner és Ingo Noack, a Baden-Württemberg tartományi oktatási minisztérium képviselői, Frank főosztályvezető, Ingo a helyettese. Nagy gonddal szervezték meg a programot, minden napunk 8-kor, 8:30-kor kezdődött és éjfélkor ért véget. Kb. délután 5-ig mentek a szakmai programok, utána pedig városnézések, vacsorák. Mindketten nagyon odatették magukat, nemcsak szakmailag, emberileg is.

A tanulmányút célja az volt, hogy a németországi duális szakképzést, az ottani gyakorlatot tanulmányozzuk, ezen belül is az úgynevezett practice firm-ök, illetve student company-k működését. Ezek olyan cégek, amelyeket a szakképző iskolákon belül a diákok működtetnek. Többféle van, de legegyszerűbben úgy lehet összefoglalni, hogy vannak azok a gyakorló cégek, ahol a diákok virtuális kereskedést folytatnak virtuális pénzzel, globálisan, az egész világra kiterjedő hálózat segítségével. 




Úgy képzeld el, hogy egy osztályterem (lásd itt fent) úgy van berendezve, mint egy iroda. Íróasztalok, számítógépek, még kávégép is van. Az egyes íróasztalok különböző "osztályokat" jeleznek, pl. marketing, könyvelés, HR, stb. Látod itt is a képen az első íróasztal felett a "Verkauf" felirat van, azaz az az értékesítési osztály.  Ez pl. egy practice firm a stuttgarti Wirtschaftsgymnasium West gimnázium-szakképző iskolában van, 17-18 éves srácokkal, akik flottul, kompletten bemutatták nekünk angolul a rendszert, illetve a cégüket. A West tanáraival és vezetőtanáraival beszélgetve megtudtuk, hogy nagyon nagy a túljelentkezés egy ilyen practice firm-ös osztályba. 

És vannak azok a diákcégek, amelyek valódi termékekkel és valódi pénzzel dolgoznak, kereskednek. Ilyet is láttunk, de erről kicsit később beszélek majd, addig is kellemes hetet, jó munkát kívánok Neked. 

A tanulmányutat az Egész életen át tartó tanulás program keretében kaptam. A publikációt illetően minden felelősség a  publikáció írójáé, az Európai Bizottság nem felel a publikációban foglalt információk bármely módon történő felhasználásáért.

A duális szakképzés, stuttgarti élmények, első rész

 




A stuttgarti szakértői tanulmányút.
Fantasztikus. Pozitivitás-fürdő. Élmények. Áll-leesés. Rengeteg információ. Új emberek, új kapcsolatok. 

Röviden így tudom összefoglalni a stuttgarti szakértői tanulmányutat.
Hosszabban pedig így: 

2011. május 9-én kezdődött a hivatalos program. A szervezők: Frank Körner és Ingo Noack, a Baden-Württemberg tartományi oktatási minisztérium képviselői, Frank főosztályvezető, Ingo a helyettese. Nagy gonddal szervezték meg a programot, minden napunk 8-kor, 8:30-kor kezdődött és éjfélkor ért véget. Kb. délután 5-ig mentek a szakmai programok, utána pedig városnézések, vacsorák. Mindketten nagyon odatették magukat, nemcsak szakmailag, emberileg is.

A tanulmányút célja az volt, hogy a németországi duális szakképzést, az ottani gyakorlatot tanulmányozzuk, ezen belül is az úgynevezett practice firm-ök, illetve student company-k működését. Ezek olyan cégek, amelyeket a szakképző iskolákon belül a diákok működtetnek. Többféle van, de legegyszerűbben úgy lehet összefoglalni, hogy vannak azok a gyakorló cégek, ahol a diákok virtuális kereskedést folytatnak virtuális pénzzel, globálisan, az egész világra kiterjedő hálózat segítségével. 




Úgy képzeld el, hogy egy osztályterem (lásd itt fent) úgy van berendezve, mint egy iroda. Íróasztalok, számítógépek, még kávégép is van. Az egyes íróasztalok különböző "osztályokat" jeleznek, pl. marketing, könyvelés, HR, stb. Látod itt is a képen az első íróasztal felett a "Verkauf" felirat van, azaz az az értékesítési osztály.  Ez pl. egy practice firm a stuttgarti Wirtschaftsgymnasium West gimnázium-szakképző iskolában van, 17-18 éves srácokkal, akik flottul, kompletten bemutatták nekünk angolul a rendszert, illetve a cégüket. A West tanáraival és vezetőtanáraival beszélgetve megtudtuk, hogy nagyon nagy a túljelentkezés egy ilyen practice firm-ös osztályba. 

És vannak azok a diákcégek, amelyek valódi termékekkel és valódi pénzzel dolgoznak, kereskednek. Ilyet is láttunk, de erről kicsit később beszélek majd, addig is kellemes hetet, jó munkát kívánok Neked. 

A tanulmányutat az Egész életen át tartó tanulás program keretében kaptam. A publikációt illetően minden felelősség a  publikáció írójáé, az Európai Bizottság nem felel a publikációban foglalt információk bármely módon történő felhasználásáért.

2011. május 7., szombat

Irány Stuttgart!

Itt ülök a reptéren, még nem csekkoltam (most a nyelvészek, a szó olvastán biztos szívükhöz kaptak) be a repülőre, hatalmas a sor, van még időm bőven. Gondoltam, addig is írok pár sort, lehet, jövő héten nem lesz rá időm. Stuttgartba megyek szakértői tanulmányútra az EU szervezésében. Azaz a CEDEFOP írta ki a pályázatot, itthon a TEMPUS koordinálja, köszönet a sok segítségért.
Mi lesz Stuttgartban? Egy 11 fős szakértői csoportban én fogom képviselni Magyarországot. Angol lesz a munkanyelv, jól jön, hogy profi vagyok angolból. :)
Többek között Angliából,Írországból, Belgiumból,Svédországból, Spanyolországból, Olaszországból, Csehországból, Litvániából és Görögországból érkezett szakértőkkel együtt fogjuk megismerni a német duális szakképzés, illetve a felnőttképzés rendszerét.
Kíváncsi vagyok a kinti rendszerre, a program szerint ellátogatunk a Mercedes szakképző iskolájába is, ott teljes mértékben a duális szakképzés működik.
Itthon is a duális szakképzési rendszert fogják majd bevezetni, mindenképpen hasznos lesz megtapasztalni, Németországban, ahol ezt már profin csinálják, hogy működik a rendszer, mind a szakképzésben, mind a felnőttképzésben.
Írok majd a tapasztalatokról, most indulok és becsekkolok :), ha a jövő béten nem találkoznánk, kellemes hetet kívánok.

Irány Stuttgart!

Itt ülök a reptéren, még nem csekkoltam (most a nyelvészek, a szó olvastán biztos szívükhöz kaptak) be a repülőre, hatalmas a sor, van még időm bőven. Gondoltam, addig is írok pár sort, lehet, jövő héten nem lesz rá időm. Stuttgartba megyek szakértői tanulmányútra az EU szervezésében. Azaz a CEDEFOP írta ki a pályázatot, itthon a TEMPUS koordinálja, köszönet a sok segítségért.
Mi lesz Stuttgartban? Egy 11 fős szakértői csoportban én fogom képviselni Magyarországot. Angol lesz a munkanyelv, jól jön, hogy profi vagyok angolból. :)
Többek között Angliából,Írországból, Belgiumból,Svédországból, Spanyolországból, Olaszországból, Csehországból, Litvániából és Görögországból érkezett szakértőkkel együtt fogjuk megismerni a német duális szakképzés, illetve a felnőttképzés rendszerét.
Kíváncsi vagyok a kinti rendszerre, a program szerint ellátogatunk a Mercedes szakképző iskolájába is, ott teljes mértékben a duális szakképzés működik.
Itthon is a duális szakképzési rendszert fogják majd bevezetni, mindenképpen hasznos lesz megtapasztalni, Németországban, ahol ezt már profin csinálják, hogy működik a rendszer, mind a szakképzésben, mind a felnőttképzésben.
Írok majd a tapasztalatokról, most indulok és becsekkolok :), ha a jövő béten nem találkoznánk, kellemes hetet kívánok.

2011. május 2., hétfő

Mire figyelj az intézményakkreditáció megszerzése után?



Régen, még nagyon régen, valamikor 14 éves koromban olvastam Simone de Beauvoir: A második nem című, 14 éves fejjel igen csak szemfelnyitogató munkáját. 
Abban a könyvben a szerző azt írta, hogy a nők az esküvőre fókuszáltak mindig is. Az esküvőre készültek, az volt a lényeg és igen halavány elképzelésük volt arról, az oltár után mi fog történni. A való életben. Pedig a neheze az oltár után jön, dolgozni azon, hogy a házasság megmaradjon. 
Hozzáteszem, egy párkapcsolat egyben tartása, függetlenül attól, hogy házasság, vagy együttélés, két fél munkája, az írónő mentségére szólva, valamikor a 60-as években írta hiánypótló művét.

Mielőtt elveszíteném rajongóim és olvasóim felét, hogy mit foglalkozom én itt ilyen témákkal, a lényegre térek (Ádám és Éva után, mondtam mindig is, Vízöntő vagyok, Ádámnál Évánál kezdem): szóval a nők esküvő előtti viselkedéséhez kísértetiesen hasonlít az intézmények/cégek intézményakkreditáció előtti viselkedése. 

Meredten fókuszálnak az intézményakkreditációra. Ki rövidebb, ki hosszabb és nyögvenyelősebb úton megszerzi az intézményakkreditációt. Akkora kő esik le a szívéről (bummmmmm, szinte hallani vélem sokszor), hogy hátradől, elméjében egy gondolat fér meg csupán: VÉGRE MEGVAN!
Valóban, szükség van az ünneplésre, kicsit megállni, csapra verni egy üveg Dom Pérignon-t, elmenni egy hosszú hétvégére, satöbbi satöbbi, kinek-kinek kedve szerint.
De. Utána ezt a csodálatos, emberbarát rendszert működtetni kell. Tehát MINDEN képzést ledokumentálni az első papírtól (tájékoztató a képzésről) az utolsóig (OSAP statisztika). Teljesen mindegy, hogy szakképzési hozzájárulásra volt a tanfolyam 25 fővel, vagy 1 főnek volt egy coaching képzés, nem szakképzésire. Minden képzést ugyanúgy kell adminisztrálni. 
Valamint minden év végén a szokásos önértékelést és fejlesztést megcsinálni, illetve nem árt a jogszabályokat is követni, mert kb. évente változnak, az elmúlt pár év tapasztalatából merítve. Évente érdemes egy auditot megcsináltatni, hogy minden rendben van-e, nehogy két év múlva történjen valami kellemetlen meglepetés.

Szóval az intézményakkreditációt megszerezni sem könnyű, működtetni is egy kihívás, de ezeket a lapokat osztották a jogalkotók, így játszunk. Jó játékot kívánok minden kedves résztvevőnek.



Mire figyelj az intézményakkreditáció megszerzése után?



Régen, még nagyon régen, valamikor 14 éves koromban olvastam Simone de Beauvoir: A második nem című, 14 éves fejjel igen csak szemfelnyitogató munkáját. 
Abban a könyvben a szerző azt írta, hogy a nők az esküvőre fókuszáltak mindig is. Az esküvőre készültek, az volt a lényeg és igen halavány elképzelésük volt arról, az oltár után mi fog történni. A való életben. Pedig a neheze az oltár után jön, dolgozni azon, hogy a házasság megmaradjon. 
Hozzáteszem, egy párkapcsolat egyben tartása, függetlenül attól, hogy házasság, vagy együttélés, két fél munkája, az írónő mentségére szólva, valamikor a 60-as években írta hiánypótló művét.

Mielőtt elveszíteném rajongóim és olvasóim felét, hogy mit foglalkozom én itt ilyen témákkal, a lényegre térek (Ádám és Éva után, mondtam mindig is, Vízöntő vagyok, Ádámnál Évánál kezdem): szóval a nők esküvő előtti viselkedéséhez kísértetiesen hasonlít az intézmények/cégek intézményakkreditáció előtti viselkedése. 

Meredten fókuszálnak az intézményakkreditációra. Ki rövidebb, ki hosszabb és nyögvenyelősebb úton megszerzi az intézményakkreditációt. Akkora kő esik le a szívéről (bummmmmm, szinte hallani vélem sokszor), hogy hátradől, elméjében egy gondolat fér meg csupán: VÉGRE MEGVAN!
Valóban, szükség van az ünneplésre, kicsit megállni, csapra verni egy üveg Dom Pérignon-t, elmenni egy hosszú hétvégére, satöbbi satöbbi, kinek-kinek kedve szerint.
De. Utána ezt a csodálatos, emberbarát rendszert működtetni kell. Tehát MINDEN képzést ledokumentálni az első papírtól (tájékoztató a képzésről) az utolsóig (OSAP statisztika). Teljesen mindegy, hogy szakképzési hozzájárulásra volt a tanfolyam 25 fővel, vagy 1 főnek volt egy coaching képzés, nem szakképzésire. Minden képzést ugyanúgy kell adminisztrálni. 
Valamint minden év végén a szokásos önértékelést és fejlesztést megcsinálni, illetve nem árt a jogszabályokat is követni, mert kb. évente változnak, az elmúlt pár év tapasztalatából merítve. Évente érdemes egy auditot megcsináltatni, hogy minden rendben van-e, nehogy két év múlva történjen valami kellemetlen meglepetés.

Szóval az intézményakkreditációt megszerezni sem könnyű, működtetni is egy kihívás, de ezeket a lapokat osztották a jogalkotók, így játszunk. Jó játékot kívánok minden kedves résztvevőnek.