Felnőttképzési szolgáltatások

Mindjárt fordítok magyarra, egy pillanat. Szóval, amikor üveges tekintettel találkozom a "felnőttképzési szolgáltatások" kifejezés hallatán, akkor azt a példát szoktam hozni, hogy a felnőttképzési szolgáltatások a képzéseknél nem más, mint ami pl. az autóknál az extra.

Tehát vannak a képzések, azaz az alap szolgáltatás/termék. Mint pl. az autóban a kormány, a pedálok, az az alap, anélkül nehezen megy a dolog. :) Aztán pedig jönnek az extrák, autónál pl. a kanyarba forduló xenon lámpák, képzéseknél meg a felnőttképzési szolgáltatások.

A különbség az, hogy autónál az extrák pénzbe kerülnek. A tanfolyamoknál viszont a felnőttképzési szolgáltatások ingyenesek. Általában.

Mik is ezek a felnőttképzési szolgáltatások? Az egyik, a kötelező: előzetes tudásfelmérés. Sokan felszisszennek erre, miért kötelező. Nos, egy pl. 600 órás, többmodulos képzésnél van értelme, hogy felmérem a jelentkező tudását és kezdje ott a tanfolyamot, ahol neki a legjobb.

Vannak viszont olyan tanfolyamok, pl. kötelező hatósági tanfolyamok, mondjuk 20 órában, 1 modulban, ahol az előzetes tudásfelmérés igen nehezen értelmezhető.

Ettől függetlenül ez kötelező. Amit rád hagy a jogszabály az az, hogy írásban, szóban, hogyan csinálod, illetve hogyan értékeled, hogyan számítod be az eredményét a tanfolyamba. Na meg, hogy mennyiért adod. :)

Ha intézményakkreditációt szeretnél, akkor pedig az előzetes tudásfelmérés mellett szükséged van még egy felnőttképzési szolgáltatásra. Pl. a képzési tanácsadás azon szolgáltatások egyike, amely a képzések nagy részénél alkalmazható. A képzési tanácsadás pl. az, hogy a jelentkezőnek, teszem azt az előzetes tudásfelmérés után javaslatot, tanácsot adsz, melyik tanfolyam felel meg neki a legjobban, a tanfolyam után a megszerzett ismereteket az életében/munkájában hogyan tudja használni.

Felnőttképzési szolgáltatások

Mindjárt fordítok magyarra, egy pillanat. Szóval, amikor üveges tekintettel találkozom a "felnőttképzési szolgáltatások" kifejezés hallatán, akkor azt a példát szoktam hozni, hogy a felnőttképzési szolgáltatások a képzéseknél nem más, mint ami pl. az autóknál az extra.

Tehát vannak a képzések, azaz az alap szolgáltatás/termék. Mint pl. az autóban a kormány, a pedálok, az az alap, anélkül nehezen megy a dolog. :) Aztán pedig jönnek az extrák, autónál pl. a kanyarba forduló xenon lámpák, képzéseknél meg a felnőttképzési szolgáltatások.

A különbség az, hogy autónál az extrák pénzbe kerülnek. A tanfolyamoknál viszont a felnőttképzési szolgáltatások ingyenesek. Általában.

Mik is ezek a felnőttképzési szolgáltatások? Az egyik, a kötelező: előzetes tudásfelmérés. Sokan felszisszennek erre, miért kötelező. Nos, egy pl. 600 órás, többmodulos képzésnél van értelme, hogy felmérem a jelentkező tudását és kezdje ott a tanfolyamot, ahol neki a legjobb.

Vannak viszont olyan tanfolyamok, pl. kötelező hatósági tanfolyamok, mondjuk 20 órában, 1 modulban, ahol az előzetes tudásfelmérés igen nehezen értelmezhető.

Ettől függetlenül ez kötelező. Amit rád hagy a jogszabály az az, hogy írásban, szóban, hogyan csinálod, illetve hogyan értékeled, hogyan számítod be az eredményét a tanfolyamba. Na meg, hogy mennyiért adod. :)

Ha intézményakkreditációt szeretnél, akkor pedig az előzetes tudásfelmérés mellett szükséged van még egy felnőttképzési szolgáltatásra. Pl. a képzési tanácsadás azon szolgáltatások egyike, amely a képzések nagy részénél alkalmazható. A képzési tanácsadás pl. az, hogy a jelentkezőnek, teszem azt az előzetes tudásfelmérés után javaslatot, tanácsot adsz, melyik tanfolyam felel meg neki a legjobban, a tanfolyam után a megszerzett ismereteket az életében/munkájában hogyan tudja használni.

A jelentések ideje 2010-es képzéseknél: jövő hét hétfőig (2011. jan.31.)

Bizony, bizony, az állam tudni akarja, mit csinálsz. Többek között statisztikákra vágyódik, a kis kíváncsi. Az OSAP statisztikáról beszélek. Sokan most gondterhelten ráncolják homlokukat, még többen felnyögnek (már megint, jaj ne!) és szintén sokan érdeklődve (ők még nem tudják, mi jön) szemlélődnek, elméjükben egy kérdés körvonalazódik: mi az az OSAP és mit kell jelenteni?

Lényeg a lényeg, hogy ragadjon a bélyeg, MINDEN képzés után (tehát mindegy, hogy akkreditált, vagy nem), amit fővállalkozóként végzel, be kell jelentened a képzés statisztikáját, adatait az OSAP nyilvántartásba. Igen, tudom, sokan most felnyögnek, hogy "mijajóistennekmármegintegypluszadminisztráció!". Megértem. Biztosítok mindenkit teljes együttérzésemről. Ettől függetlenül a tény tény marad, képzések után le kell jelenteni az OSAP-ot. Ha 25 óránál hosszabb a képzés, akkor a képzés után max. 10 nappal, ha rövidebb, akkor a képzés után következő év 10. napjáig.

Az OSAP egy elektronikus bejelentés, amit (ha van jelszavad) belépsz, lejelented és rögtön kapsz utána egy pdf-et. Azt mentsd le ÉS nyomtasd is ki, tedd be a képzés dokumentációjához. Azért fontos a kinyomtatás, mert valamilyen rejtélyes és csudálatos oknál fogva pl. a 2007-es OSAP pdf file-ok a megnyitásnál egy fekete pacát produkálnak. Tehát éljen a digitális írástudás, de azért Te nyomtasd ki, mert a képzés adminisztrációját 5 évig őrizgetned kell.

Ami a legfontosabb: ha 2010-ben el is felejtetted lejelenteni a képzéseket, ezt még jövő hét hétfőig megteheted, nem baj, ha késéssel, de legyen meg a 2010-es képzésekre a jelentés. 2011. jan. 31. után leszedik a 2010-es file-okat és már nem tudsz 2010-es képzést lejelenteni.

Tehát érdemes megtenned nemes kötelezettségedet ezen a héten. 

Közérdekű információ: 

OSAP lejelentés és info itt: 

https://osap.nive.hu/?oldal=sp&VKSESS=f4c9486f5d0e64ccf69de39c1a022da2

Ha még nem vagy benne a rendszerben, übergyorsasággal kérjél jelszót, erről itt kapsz több infót: 

https://osap.nive.hu/?oldal=jelszo_igenyles

A jelentések ideje 2010-es képzéseknél: jövő hét hétfőig (2011. jan.31.)

Bizony, bizony, az állam tudni akarja, mit csinálsz. Többek között statisztikákra vágyódik, a kis kíváncsi. Az OSAP statisztikáról beszélek. Sokan most gondterhelten ráncolják homlokukat, még többen felnyögnek (már megint, jaj ne!) és szintén sokan érdeklődve (ők még nem tudják, mi jön) szemlélődnek, elméjükben egy kérdés körvonalazódik: mi az az OSAP és mit kell jelenteni?

Lényeg a lényeg, hogy ragadjon a bélyeg, MINDEN képzés után (tehát mindegy, hogy akkreditált, vagy nem), amit fővállalkozóként végzel, be kell jelentened a képzés statisztikáját, adatait az OSAP nyilvántartásba. Igen, tudom, sokan most felnyögnek, hogy "mijajóistennekmármegintegypluszadminisztráció!". Megértem. Biztosítok mindenkit teljes együttérzésemről. Ettől függetlenül a tény tény marad, képzések után le kell jelenteni az OSAP-ot. Ha 25 óránál hosszabb a képzés, akkor a képzés után max. 10 nappal, ha rövidebb, akkor a képzés után következő év 10. napjáig.

Az OSAP egy elektronikus bejelentés, amit (ha van jelszavad) belépsz, lejelented és rögtön kapsz utána egy pdf-et. Azt mentsd le ÉS nyomtasd is ki, tedd be a képzés dokumentációjához. Azért fontos a kinyomtatás, mert valamilyen rejtélyes és csudálatos oknál fogva pl. a 2007-es OSAP pdf file-ok a megnyitásnál egy fekete pacát produkálnak. Tehát éljen a digitális írástudás, de azért Te nyomtasd ki, mert a képzés adminisztrációját 5 évig őrizgetned kell.

Ami a legfontosabb: ha 2010-ben el is felejtetted lejelenteni a képzéseket, ezt még jövő hét hétfőig megteheted, nem baj, ha késéssel, de legyen meg a 2010-es képzésekre a jelentés. 2011. jan. 31. után leszedik a 2010-es file-okat és már nem tudsz 2010-es képzést lejelenteni.

Tehát érdemes megtenned nemes kötelezettségedet ezen a héten. 

Közérdekű információ: 

OSAP lejelentés és info itt: 

https://osap.nive.hu/?oldal=sp&VKSESS=f4c9486f5d0e64ccf69de39c1a022da2

Ha még nem vagy benne a rendszerben, übergyorsasággal kérjél jelszót, erről itt kapsz több infót: 

https://osap.nive.hu/?oldal=jelszo_igenyles

A kezdetek kezdete

7 éves voltam, ha jól emlékszem, és kezembe adták az első kis hegedűt. Nagyon szerettem hegedűórákra járni, az első két évben remek tanárnőm volt, fiatal, szigorú, de sok szigorú tanárral ellentétben: következetes és empatikus, tehát a szigorúság nem öncélú szadizmus volt, hanem előremutató tanári viselkedés. Ritka kincs.

Ugyan a gyakorlás nem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé, a hegedülést viszont nagyon élveztem. Az elsős vizsgámon, máig is emlékszem, úgy jött ki mosolyogva a tanárnőm: "Kristálytiszta volt!" Ha hallottál már kisgyerekeket bármilyen hangszeren, főleg hegedűn játszani, akkor tudod, ez a legnagyobb dicséret. Máig is emlékszem, mennyire bonyolultnak tűnt elsőre a hegedülés, a szolfézs, a kottaolvasás. Először nem láttam át, mi mivel kapcsolódik össze, minek mi a jelentősége. Aztán lassan-lassan kitisztult a kép. Minden tanulásnak a kezdetén az ember a sötétben tapogatózik.

Ugyanez a helyzet a felnőttképzéssel kapcsolatban. Sokan vannak abban a cipőben, hogy most akarják elkezdeni a felnőttképzést, utána az akkreditációs folyamatot, de nem értik a jogszabályokat, nem értik, pontosan milyen adminisztrációt várnak el tőlük.

Ha most ilyen helyzetben vagy, most akarsz elindulni a felnőttképzési rengetegbe, íme, egy kis hamuba sült pogácsa, segítség az elinduláshoz:

1. Először érdemes átgondolnod, mit szeretnél oktatni, milyen képzéseket, hány órában, ehhez milyen tárgyi feltételeket (termet, bérelt termet stb) tudsz odarakni, kik fognak oktatni, ők milyen tapasztalattal rendelkeznek, mennyire tudnak Neked segíteni pl. a képzési programok megszülésében.

2. Ha ez megvan, akkor írd meg, vagy írjátok meg a képzési programo(ka)t, a felnőttképzési törvény (itt oldalt letöltheted) 16. § előírásai alapján.

3. Ha ezzel is megvagy, akkor bejelented a képzést/képzéseket a területileg illetékes (székhely alapján, tehát a cég/intézmény székhelye alapján) Munkaügyi Központba.

Itt megtalálod a központok jegyzékét: http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=full_afsz_munkaugyi_kozpontok

A képzések mellett érdemes két felnőttképzési szolgáltatást is bejelenteni, mert ha később akkreditáltatni akarsz, akkor nem kell kiegészítést kérni. Az előzetes tudásfelmérés kötelező, mellette, második felnőttképzési szolgáltatásnak a képzési tanácsadás-t javasolnám, az nagyon sok képzésre értelmezhető.

4. A bejelentést egy űrlapon teheted meg.

Letöltheted az űrlapot a központok honlapján, Budapest Főváros Kormányhivatala Munkaügyi Központ pl. itt teszi nyilvánosságra a bejelentőlapot: http://kmrmk.afsz.hu/engine.aspx?page=kmrmk_nyomtatvany

Rögtön az első link.

A bejelentés díja: 9610 Ft (hogy ez hogyan jött ki?), amit az űrlapon található bankszámlaszámra átutalsz és az átutalás igazolását hozzácsatolod az űrlaphoz.

5. Amikor bejelentetted, hogy el akarod kezdeni a képzést, utána kb. 1 héttel jelenik meg a céged/intézményed a nyilvántartásban, itt tudod ellenőrizni:

https://finy.afsz.hu/finy/Login.aspx?ReturnUrl=%2ffiny%2fDefault.aspx

Találsz egy ún. finy számot, illetve erről postán egy igazolást is kapsz a központtól, ez a szám lesz a felnőttképzési nyilvántartási számod, amit MINDEN dokumentáción, hirdetésen, táblán, fecnin szerepeltetned kell innentől kezdve.

6. És már hirdetheted is a képzéseket. :) Amelyek (ha csak nem OKJ-s képzések, vagy nem alanyi mentes a cég) ÁFA-sak lesznek, mert nem akkreditáltak, de attól Te még nyugodtan oktathatsz.

Ennyi a kezdés. Meg még egy csomó más, apróság is, de kezdetnek ez bőven elég. :)

A kezdetek kezdete

7 éves voltam, ha jól emlékszem, és kezembe adták az első kis hegedűt. Nagyon szerettem hegedűórákra járni, az első két évben remek tanárnőm volt, fiatal, szigorú, de sok szigorú tanárral ellentétben: következetes és empatikus, tehát a szigorúság nem öncélú szadizmus volt, hanem előremutató tanári viselkedés. Ritka kincs.

Ugyan a gyakorlás nem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé, a hegedülést viszont nagyon élveztem. Az elsős vizsgámon, máig is emlékszem, úgy jött ki mosolyogva a tanárnőm: "Kristálytiszta volt!" Ha hallottál már kisgyerekeket bármilyen hangszeren, főleg hegedűn játszani, akkor tudod, ez a legnagyobb dicséret. Máig is emlékszem, mennyire bonyolultnak tűnt elsőre a hegedülés, a szolfézs, a kottaolvasás. Először nem láttam át, mi mivel kapcsolódik össze, minek mi a jelentősége. Aztán lassan-lassan kitisztult a kép. Minden tanulásnak a kezdetén az ember a sötétben tapogatózik.

Ugyanez a helyzet a felnőttképzéssel kapcsolatban. Sokan vannak abban a cipőben, hogy most akarják elkezdeni a felnőttképzést, utána az akkreditációs folyamatot, de nem értik a jogszabályokat, nem értik, pontosan milyen adminisztrációt várnak el tőlük.

Ha most ilyen helyzetben vagy, most akarsz elindulni a felnőttképzési rengetegbe, íme, egy kis hamuba sült pogácsa, segítség az elinduláshoz:

1. Először érdemes átgondolnod, mit szeretnél oktatni, milyen képzéseket, hány órában, ehhez milyen tárgyi feltételeket (termet, bérelt termet stb) tudsz odarakni, kik fognak oktatni, ők milyen tapasztalattal rendelkeznek, mennyire tudnak Neked segíteni pl. a képzési programok megszülésében.

2. Ha ez megvan, akkor írd meg, vagy írjátok meg a képzési programo(ka)t, a felnőttképzési törvény (itt oldalt letöltheted) 16. § előírásai alapján.

3. Ha ezzel is megvagy, akkor bejelented a képzést/képzéseket a területileg illetékes (székhely alapján, tehát a cég/intézmény székhelye alapján) Munkaügyi Központba.

Itt megtalálod a központok jegyzékét: http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=full_afsz_munkaugyi_kozpontok

A képzések mellett érdemes két felnőttképzési szolgáltatást is bejelenteni, mert ha később akkreditáltatni akarsz, akkor nem kell kiegészítést kérni. Az előzetes tudásfelmérés kötelező, mellette, második felnőttképzési szolgáltatásnak a képzési tanácsadás-t javasolnám, az nagyon sok képzésre értelmezhető.

4. A bejelentést egy űrlapon teheted meg.

Letöltheted az űrlapot a központok honlapján, Budapest Főváros Kormányhivatala Munkaügyi Központ pl. itt teszi nyilvánosságra a bejelentőlapot: http://kmrmk.afsz.hu/engine.aspx?page=kmrmk_nyomtatvany

Rögtön az első link.

A bejelentés díja: 9610 Ft (hogy ez hogyan jött ki?), amit az űrlapon található bankszámlaszámra átutalsz és az átutalás igazolását hozzácsatolod az űrlaphoz.

5. Amikor bejelentetted, hogy el akarod kezdeni a képzést, utána kb. 1 héttel jelenik meg a céged/intézményed a nyilvántartásban, itt tudod ellenőrizni:

https://finy.afsz.hu/finy/Login.aspx?ReturnUrl=%2ffiny%2fDefault.aspx

Találsz egy ún. finy számot, illetve erről postán egy igazolást is kapsz a központtól, ez a szám lesz a felnőttképzési nyilvántartási számod, amit MINDEN dokumentáción, hirdetésen, táblán, fecnin szerepeltetned kell innentől kezdve.

6. És már hirdetheted is a képzéseket. :) Amelyek (ha csak nem OKJ-s képzések, vagy nem alanyi mentes a cég) ÁFA-sak lesznek, mert nem akkreditáltak, de attól Te még nyugodtan oktathatsz.

Ennyi a kezdés. Meg még egy csomó más, apróság is, de kezdetnek ez bőven elég. :)

Minek nevezzelek?

Kérdé a költő, akit (soha el nem feledhető magyartanárom szavaival) csak hagyjunk, hadd költsön békében. Viszont én Téged nem hagylak, hogy békében költsél és akárminek nevezzed a dolgokat a felnőttképzésben, mert ennek következményei lehetnek (szigorú szemöldök-összehúzás).

Amit szinte mindenki elront és amire figyelj, a két leggyakoribb megnevezési hiba:

1. "hallgató"

A "kedvencem". Még felnőttképzési pályázati kiírásoknál is előszeretettel használják, hivatalos, ÁSZ (Állami Számvevőszék) jelentésben is szerepel, hogy felnőttképzésben "hallgató" van. Igen. Mindenki ezt használja. Még szakértők is. :) Teljesen beleette magát a köztudatba. Pedig helytelen. Hallgatók a felsőoktatásban vannak. A felnőttképzésben a kevésbé költői, annál inkább pragmatikus "képzésben résztvevő", vagy "résztvevő" szó az irányadó.

2. "oklevél"

Felnőttképzésben, teljesen mindegy, hogy akkreditált, vagy nem akkreditált, kizárólag tanúsítványt, vagy látogatási igazolást adhatsz ki egy képzés végén, hogy azt az adott tanfolyamot Gipsz Jakab elvégezte. Ha tudnád, hányszor láttam már, hogy "oklevelet" adnak felnőttképzési intézmények. Pedig helytelen, nem adhatnak oklevelet. Más kérdés, ha régen így akkreditálták a programjukat, van ilyen is...

Ha a jogszabályokat nézzük, oklevelet csak és kizárólag felsőoktatás adhat. Az oklevél gyakorlatilag a diploma.

Bizonyítványt pedig közoktatás adhat, OKJ-s vizsgaszervező az eredményes OKJ-s vizsga után, illetve nyelvvizsgaközpont a nyelvvizsgáról.

Felnőttképzési intézmény/cég kizárólag tanúsítványt, vagy igazolást adhat egy képzésének elvégzéséről.

Jó, ha ezeket tudod. :)

Minek nevezzelek?

Kérdé a költő, akit (soha el nem feledhető magyartanárom szavaival) csak hagyjunk, hadd költsön békében. Viszont én Téged nem hagylak, hogy békében költsél és akárminek nevezzed a dolgokat a felnőttképzésben, mert ennek következményei lehetnek (szigorú szemöldök-összehúzás).

Amit szinte mindenki elront és amire figyelj, a két leggyakoribb megnevezési hiba:

1. "hallgató"

A "kedvencem". Még felnőttképzési pályázati kiírásoknál is előszeretettel használják, hivatalos, ÁSZ (Állami Számvevőszék) jelentésben is szerepel, hogy felnőttképzésben "hallgató" van. Igen. Mindenki ezt használja. Még szakértők is. :) Teljesen beleette magát a köztudatba. Pedig helytelen. Hallgatók a felsőoktatásban vannak. A felnőttképzésben a kevésbé költői, annál inkább pragmatikus "képzésben résztvevő", vagy "résztvevő" szó az irányadó.

2. "oklevél"

Felnőttképzésben, teljesen mindegy, hogy akkreditált, vagy nem akkreditált, kizárólag tanúsítványt, vagy látogatási igazolást adhatsz ki egy képzés végén, hogy azt az adott tanfolyamot Gipsz Jakab elvégezte. Ha tudnád, hányszor láttam már, hogy "oklevelet" adnak felnőttképzési intézmények. Pedig helytelen, nem adhatnak oklevelet. Más kérdés, ha régen így akkreditálták a programjukat, van ilyen is...

Ha a jogszabályokat nézzük, oklevelet csak és kizárólag felsőoktatás adhat. Az oklevél gyakorlatilag a diploma.

Bizonyítványt pedig közoktatás adhat, OKJ-s vizsgaszervező az eredményes OKJ-s vizsga után, illetve nyelvvizsgaközpont a nyelvvizsgáról.

Felnőttképzési intézmény/cég kizárólag tanúsítványt, vagy igazolást adhat egy képzésének elvégzéséről.

Jó, ha ezeket tudod. :)

Akkreditáció,pályázatok, nehogy lemaradj róla...

Ha időt nyersz, életet nyersz. Ha van akkreditációt, akkor nagyobb eséllyel pályázhatsz. Ha nincs akkreditációd és szeretnéd, hogy céged/intézményed megszerezze a hőn áhított hatósági áment (értsd: akkreditációt), akkor kb. 5-6 hónapos átfutásra számíthatsz. Ha minden rendben megy, elsőre klappolnak a dolgok, nincs hiánypótlás. Ha bármi homokszem kerül a gépezetbe, akkor a fent leírt időtartam kb. 1-2 hónappal meghosszabbodik.

Miért érdekes ez? A képzési pályázatoknál előírás, hogy a képzéseket olyan cég/intézmény tartsa, ami akkreditált, magyarul: van intézményakkreditációja.

Nemsokára újra kiírják a pályázatokat (Új Széchenyi Terv), és a pályázatok révén "mintegy 2000 milliárd forint áramolhat a gazdaságba ennek, valamint a kormány egyéb döntéseinek köszönhetően". (forrás: http://www.4-tender.hu/hirek/uszt_indul) Többek között képzési pályázatokat is kiírnak majd.

Azaz nemsokára indul a roham. Na most, ha kiírnak egy pályázatot, ami pont jó lenne a cégednek/intézményednek, de kiderül, hogy "csak" az intézményakkreditáció hiányzik, akkor a 20 (vagy több) forintos kérdés: lesz 5-6 hónapod, hogy megszerezd a "jogosítványt" (értsd: akkreditációt) a pályázáshoz? 

További hírek: http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/01/14/uszt_meghirdetes/

Akkreditáció,pályázatok, nehogy lemaradj róla...

Ha időt nyersz, életet nyersz. Ha van akkreditációt, akkor nagyobb eséllyel pályázhatsz. Ha nincs akkreditációd és szeretnéd, hogy céged/intézményed megszerezze a hőn áhított hatósági áment (értsd: akkreditációt), akkor kb. 5-6 hónapos átfutásra számíthatsz. Ha minden rendben megy, elsőre klappolnak a dolgok, nincs hiánypótlás. Ha bármi homokszem kerül a gépezetbe, akkor a fent leírt időtartam kb. 1-2 hónappal meghosszabbodik.

Miért érdekes ez? A képzési pályázatoknál előírás, hogy a képzéseket olyan cég/intézmény tartsa, ami akkreditált, magyarul: van intézményakkreditációja.

Nemsokára újra kiírják a pályázatokat (Új Széchenyi Terv), és a pályázatok révén "mintegy 2000 milliárd forint áramolhat a gazdaságba ennek, valamint a kormány egyéb döntéseinek köszönhetően". (forrás: http://www.4-tender.hu/hirek/uszt_indul) Többek között képzési pályázatokat is kiírnak majd.

Azaz nemsokára indul a roham. Na most, ha kiírnak egy pályázatot, ami pont jó lenne a cégednek/intézményednek, de kiderül, hogy "csak" az intézményakkreditáció hiányzik, akkor a 20 (vagy több) forintos kérdés: lesz 5-6 hónapod, hogy megszerezd a "jogosítványt" (értsd: akkreditációt) a pályázáshoz? 

További hírek: http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/01/14/uszt_meghirdetes/

Akkreditációs Holstein szindróma

Mivel akarsz akkreditációnál jóllakni? :)

Igen. Kb. ekkora volt az az adag sertésszelet Holstein módra, amit tegnap, a kávézóban próbáltam magamba tuszkolni. Imádok reggelizni (a Holstein az ebédem volt, de mivel Vízöntő vagyok, minden sztorit Ádám Évánál kezdek), reggel nem találtam itthon reggelire való péksütit, lusta voltam lemenni érte, ezért "beértem" azzal az isteni olasz cappuccino-val (tejhabbal), amit különös műgonddal szoktam elkészíteni reggelenként.

A reggeli kimaradt, ergo 2-kor már éhes voltam, úgy éreztem, egy ökröt is le tudnék nyelni. Keresztbe. Zsolt is így érzett. Elmentünk az egyik közeli kávézóba, aznapi menü: krumplileves (oppardon bocsánat: burgonyaleves) és sertésszelet Holstein módra. Gondoltam: szuper, ez az, éhes vagyok, nosza. A levessel jóllaktam. A Holstein másodikból pedig csak a húst voltam képes magamba szuszakolni, a sülkrumplimat Zsolt tüntette el, a tükörtojás megmaradt.

Ugyanez történik intézményakkreditációnál is.

Éhes vagyok = még nincs akkreditációm, készülök az intézményakkreditációra.
Meglátom a menüt = meglátom a jogszabályokat és követelményeket.
Igen, ez kell nekem = igen, szuper leszek, minden látható és láthatatlan szabálynak meg akarok felelni.
A végén alig bírom megenni, sok a maradék = a végén már örülök, ha a sok fától esetleg látom az erdőt és lehet, közben a lényeg marad ki.

Eredmény?
Az intézményakkreditációnál a helyszíni szemle előtt jön ki a Holstein szindróma.

Azaz, az ügyvezető, egy nyugtalanul átaludt (inkább átszenvedett) éjszaka után, izzadtságban fürödve a következőre ébred a helyszíni szemle hajnalán: "Te jó atyaúristen, a több ezer felnőttképzési szerződés, amit a hallgatókkal (oppardon: képzésben résztvevőkkel) kötöttem az elmúlt években, úgy lett aláírva, hogy az utolsó mondat végén nincs pont és több vesszőhiba is van a szövegben ! Elfelejtettem anno kijavítani ! Végem van ! Tuti meghúznak !"

Nyugi. Az akkreditációnál a probléma az szokott lenni, hogy a képzők mindennek meg akarnak felelni, az írott és az íratlan szabályoknak is, ezért egy idő után a fától már nem látják az erdőt. A lényeg: a jogszabályoknak feleljen meg az adminisztráció és a leírások, a többi pedig javítható, fejleszthető.
Felesleges mindennek tökéletesnek lennie, mert tökéletes adminisztráció nem létezik, hiszen emberek vagyunk, gyarlóságokkal, hibákkal, szubjektivitással stb. A profi cég attól profi, hogy pontosan tudja, mi az, ami fontos, hogy glédában álljon és mi az, ami nemes egyszerűséggel a "hab a tortán" kategória.
Az alapok, amit a jogszabályok előírnak, legyenek rendben, aztán a többit lehet majd cicomázni.

Addig is: jó étvágyat!

Akkreditációs Holstein szindróma

Mivel akarsz akkreditációnál jóllakni? :)

Igen. Kb. ekkora volt az az adag sertésszelet Holstein módra, amit tegnap, a kávézóban próbáltam magamba tuszkolni. Imádok reggelizni (a Holstein az ebédem volt, de mivel Vízöntő vagyok, minden sztorit Ádám Évánál kezdek), reggel nem találtam itthon reggelire való péksütit, lusta voltam lemenni érte, ezért "beértem" azzal az isteni olasz cappuccino-val (tejhabbal), amit különös műgonddal szoktam elkészíteni reggelenként.

A reggeli kimaradt, ergo 2-kor már éhes voltam, úgy éreztem, egy ökröt is le tudnék nyelni. Keresztbe. Zsolt is így érzett. Elmentünk az egyik közeli kávézóba, aznapi menü: krumplileves (oppardon bocsánat: burgonyaleves) és sertésszelet Holstein módra. Gondoltam: szuper, ez az, éhes vagyok, nosza. A levessel jóllaktam. A Holstein másodikból pedig csak a húst voltam képes magamba szuszakolni, a sülkrumplimat Zsolt tüntette el, a tükörtojás megmaradt.

Ugyanez történik intézményakkreditációnál is.

Éhes vagyok = még nincs akkreditációm, készülök az intézményakkreditációra.
Meglátom a menüt = meglátom a jogszabályokat és követelményeket.
Igen, ez kell nekem = igen, szuper leszek, minden látható és láthatatlan szabálynak meg akarok felelni.
A végén alig bírom megenni, sok a maradék = a végén már örülök, ha a sok fától esetleg látom az erdőt és lehet, közben a lényeg marad ki.

Eredmény?
Az intézményakkreditációnál a helyszíni szemle előtt jön ki a Holstein szindróma.

Azaz, az ügyvezető, egy nyugtalanul átaludt (inkább átszenvedett) éjszaka után, izzadtságban fürödve a következőre ébred a helyszíni szemle hajnalán: "Te jó atyaúristen, a több ezer felnőttképzési szerződés, amit a hallgatókkal (oppardon: képzésben résztvevőkkel) kötöttem az elmúlt években, úgy lett aláírva, hogy az utolsó mondat végén nincs pont és több vesszőhiba is van a szövegben ! Elfelejtettem anno kijavítani ! Végem van ! Tuti meghúznak !"

Nyugi. Az akkreditációnál a probléma az szokott lenni, hogy a képzők mindennek meg akarnak felelni, az írott és az íratlan szabályoknak is, ezért egy idő után a fától már nem látják az erdőt. A lényeg: a jogszabályoknak feleljen meg az adminisztráció és a leírások, a többi pedig javítható, fejleszthető.
Felesleges mindennek tökéletesnek lennie, mert tökéletes adminisztráció nem létezik, hiszen emberek vagyunk, gyarlóságokkal, hibákkal, szubjektivitással stb. A profi cég attól profi, hogy pontosan tudja, mi az, ami fontos, hogy glédában álljon és mi az, ami nemes egyszerűséggel a "hab a tortán" kategória.
Az alapok, amit a jogszabályok előírnak, legyenek rendben, aztán a többit lehet majd cicomázni.

Addig is: jó étvágyat!

Felnőttképzési félreértési látványosságok

BUÉK! Visszajöttem, és a nagy szünet után egy extra tartalmú poszttal kedveskedek Neked.
Rendkívüli módon élveztem a két hét szünetet, többek között elmentünk Zsolttal pihenni a festői Salzburgba, tél, hegy, Hangar 7, vár, karácsonyi vásár, Glühwein (forralt bor), Bratwurst (sült virsli), kaisersmarni, Mozart kugli, ami csak belefér.

Ha osztályozom az élményeimet, akkor első helyen a majd' 2000 méter magas hegy  magasodik, egy ilyen zárt sílift-szerű bigyóval lehetett oda felmenni, iszonyat gyorsan mászott fel iszonyat meredeken. A panoráma lélegzetelállító, és amikor felértünk és kimentünk a metsző szél, a vakító napfény és a csillogó hó birodalmába, életemben először hallhattam Zsolttól a következő mondatot: "Most jó lenne egy sapka."

A második helyen a Hangar 7 áll, a salzburgi repülőtér mellett találod az üvegépületet, ahol fő attrakcióként második világháborús bombázókat (nem, nem hölgyeket, repülőket) láthatsz kompletten felújítva, mint pl. a kedvencem, a Mitchell bombázó, vagy a Corsair, vagy a Lightning. Üvegépület, tehát készülj fel a szaunára, viszont a látvány minden izzadást megér.

A harmadik helyen a salzburgi vár áll, Közép-Európa egyetlen érintetlenül megmaradt vára. Félelmetes, ott terpeszkedik a hegy tetején, több várfal, ágyúk stb, nem csoda, hogy nem tudták bevenni. Az egyik "teraszon", ahonnan körbe lehetett látni a hegyeket, egy amerikai turistacsoport elkezdte énekelni a "Sound of Music"-ot. Tényleg olyan atmoszférája van a helynek, már csak Von Trapp kapitány hiányzott a képből.

Hah, szép emlékek, a salzburgi látványosságok után jöjjenek a felnőttképzési és akkreditációs látványosságok.
Egészen pontosan felnőttképzési félreértésekről szeretnék írni, olyan általános elterjedt féligazságokról, amelyeket viszont mindenki úgy kezel, mint teljes igazságokat.
Lássuk!

Félreértés 1, különösen HR-es olvasóim figyelmébe ajánlom:
Általánosan elterjedt nézet (hogy a Mackó szereti a mézet, na mindegy), hogy állítólag a szakképzési hozzájáruláshoz nem csak intézményakkreditáció, hanem a szakképzésire oktatott programokhoz programakkreditáció is kell. Tisztelettel: nem így van. A jelenlegi jogszabályok szerint a szakképzési hozzájárulás elszámolásához csak és kizárólag az kell, hogy az oktatást egy akkreditált intézmény végezze. Ha van minden programjára programakkreditáció, az hab a tortán, de nem kötelező. Ami kötelező, az az intézményakkreditáció.

Félreértés 2:
Csak az akkreditált intézményeknek kell nagyon alaposan adminisztrálniuk a képzéseiket (felnőttképzési szerződés, jelenléti ív, haladási napló, elégedettségmérők, tanúsítványok másolata, tanúsítvány átvételi elismervény, OSAP statisztika). Tisztelettel: nem így van. Az elégedettségmérő kivételével az összes fent felsorolt adminisztrációs kötelezettség érvényes minden, fővállalkozóként végzett felnőttképzési tevékenységre.

Félreértés 3
Az akkreditált intézményeknél az önértékelést kérdőívekkel kell csinálni.
Tisztelettel: nem így van. A kedvenc akkreditációs Bibliánk (a 24/2004-es FMM rendelet) azt mondja, hogy az intézmény az önértékelésének módját maga határozza meg. Tehát ha Te azt mondod az önértékelési rendszeredben, hogy év végén, pezsivel a kezedben, fél lábbal a karácsonyfa alatt, szóban önértékeled a kötelező 9 területet és így teszel, ez megfelel az akkreditációs jogszabályoknak, hiszen ha így határoztad meg, akkor így kell lennie.

Nagyon szép 2011-et kívánok Neked, és főleg a tömeges újbóli akkreditálóknak: előre emberek, csak ügyesen, sok sikert!

Felnőttképzési félreértési látványosságok

BUÉK! Visszajöttem, és a nagy szünet után egy extra tartalmú poszttal kedveskedek Neked.
Rendkívüli módon élveztem a két hét szünetet, többek között elmentünk Zsolttal pihenni a festői Salzburgba, tél, hegy, Hangar 7, vár, karácsonyi vásár, Glühwein (forralt bor), Bratwurst (sült virsli), kaisersmarni, Mozart kugli, ami csak belefér.

Ha osztályozom az élményeimet, akkor első helyen a majd' 2000 méter magas hegy  magasodik, egy ilyen zárt sílift-szerű bigyóval lehetett oda felmenni, iszonyat gyorsan mászott fel iszonyat meredeken. A panoráma lélegzetelállító, és amikor felértünk és kimentünk a metsző szél, a vakító napfény és a csillogó hó birodalmába, életemben először hallhattam Zsolttól a következő mondatot: "Most jó lenne egy sapka."

A második helyen a Hangar 7 áll, a salzburgi repülőtér mellett találod az üvegépületet, ahol fő attrakcióként második világháborús bombázókat (nem, nem hölgyeket, repülőket) láthatsz kompletten felújítva, mint pl. a kedvencem, a Mitchell bombázó, vagy a Corsair, vagy a Lightning. Üvegépület, tehát készülj fel a szaunára, viszont a látvány minden izzadást megér.

A harmadik helyen a salzburgi vár áll, Közép-Európa egyetlen érintetlenül megmaradt vára. Félelmetes, ott terpeszkedik a hegy tetején, több várfal, ágyúk stb, nem csoda, hogy nem tudták bevenni. Az egyik "teraszon", ahonnan körbe lehetett látni a hegyeket, egy amerikai turistacsoport elkezdte énekelni a "Sound of Music"-ot. Tényleg olyan atmoszférája van a helynek, már csak Von Trapp kapitány hiányzott a képből.

Hah, szép emlékek, a salzburgi látványosságok után jöjjenek a felnőttképzési és akkreditációs látványosságok.
Egészen pontosan felnőttképzési félreértésekről szeretnék írni, olyan általános elterjedt féligazságokról, amelyeket viszont mindenki úgy kezel, mint teljes igazságokat.
Lássuk!

Félreértés 1, különösen HR-es olvasóim figyelmébe ajánlom:
Általánosan elterjedt nézet (hogy a Mackó szereti a mézet, na mindegy), hogy állítólag a szakképzési hozzájáruláshoz nem csak intézményakkreditáció, hanem a szakképzésire oktatott programokhoz programakkreditáció is kell. Tisztelettel: nem így van. A jelenlegi jogszabályok szerint a szakképzési hozzájárulás elszámolásához csak és kizárólag az kell, hogy az oktatást egy akkreditált intézmény végezze. Ha van minden programjára programakkreditáció, az hab a tortán, de nem kötelező. Ami kötelező, az az intézményakkreditáció.

Félreértés 2:
Csak az akkreditált intézményeknek kell nagyon alaposan adminisztrálniuk a képzéseiket (felnőttképzési szerződés, jelenléti ív, haladási napló, elégedettségmérők, tanúsítványok másolata, tanúsítvány átvételi elismervény, OSAP statisztika). Tisztelettel: nem így van. Az elégedettségmérő kivételével az összes fent felsorolt adminisztrációs kötelezettség érvényes minden, fővállalkozóként végzett felnőttképzési tevékenységre.

Félreértés 3
Az akkreditált intézményeknél az önértékelést kérdőívekkel kell csinálni.
Tisztelettel: nem így van. A kedvenc akkreditációs Bibliánk (a 24/2004-es FMM rendelet) azt mondja, hogy az intézmény az önértékelésének módját maga határozza meg. Tehát ha Te azt mondod az önértékelési rendszeredben, hogy év végén, pezsivel a kezedben, fél lábbal a karácsonyfa alatt, szóban önértékeled a kötelező 9 területet és így teszel, ez megfelel az akkreditációs jogszabályoknak, hiszen ha így határoztad meg, akkor így kell lennie.

Nagyon szép 2011-et kívánok Neked, és főleg a tömeges újbóli akkreditálóknak: előre emberek, csak ügyesen, sok sikert!