Nos, tehát, hogy szavamat ne feledjem, egyszeri angol nyelvtanárunk, angolszászokra jellemző egyenességgel és némi naivitással, elkezdett sakkozgatni magában. Hozzáteszem, nem is értem, hogyan juthatott nyelvtanárunk eszébe a következő gondolatmenet, hogyan egyszerűsíthette le ennyire ezt a hihetetlen bonyolult kérdést. Valószínűleg, mint már azt írtam volt, biztos az angolszászok gondolkodásmódja suttyomban beszivárgott elméjébe.
Mindjárt le is írom, megkérdőjelezhető elmeállapotában mit talált ki.
Úgy logikázott, hogy ha minden nyelvre még a NYAK (Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ) is ugyanazt a kompetencialeírást alkalmazza (lásd itt: http://www.nyak.hu/nyat/doc/ker_2002.asp), akkor ő is így jár el a programakkreditációnál. Egy programban adja le az angolt és a németet, hiszen mindegyiket ugyanazon óraszámban akarja oktatni, ugyanaz lesz mindenhol modulonként a kompetencialeírás (a Közös Európai Referenciakeret szerint), csak a tankönyvek változnak.
Azzal nem számolt, hogy van egy felnőttképzési törvényünk és két akkreditációs rendeletünk és bizony, a jogszabályok ezt a bravúros manővert nem teszik lehetővé. Nyelvenként, egyenként adható le egy program programakkreditációra.
A kérelem leadása után nem kellett sokáig várnia a FAT elutasító válaszára.
Tanulság?
Mielőtt beadod a programakkreditációt, nézz utána a jogszabályoknak és annak, mit várnak el Tőled egy programban. Jó kutatást! :)
