2010. szeptember 17., péntek

Az egyszeri nyelvtanár és a programakkreditáció

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyelvtanár, aki egy esős kedd reggelen imígyen kiáltott fel (rém)álmából ébredve: "Nyelviskolát alapítok!" Szándékát senki sem értette, sőt, önmaga előtt is nehezen tudta megmagyarázni, mi az, ami erre a meggondolatlan cselekedetre ösztönzi, de belső késztetésének nem tudott ellenállni.

Így hát, szavait tett követte. Elzarándokolt több nagytekintélyű Hivatalba, ahol többször át, keresztbe, kasul, valamint ellenirányba küldözgették, végül is szerencsésen kiderítette, neki biza felnőttképzést be kell jelentenie a helyileg illetékes munkaügyi központba. Felszerelkezett hamubasült pogácsával és nekiindult az ügyintézésnek. Legnagyobb megdöbbenésére az ügyintézés rövid, velős és hatékony volt. El is gondolkodott magában, lám-lám, jó az Isten, jót ád, még az ügyintézés is jól ment.

Ezen felbátorodva, körbenézett és alig pár hétnyi nyomozás után -- amely nyomozás során sok hétfejű könyvelővel, hivatalnokkal és szakértővel küzdött meg barátságos mérkőzéseken -- kiderítette, ha ÁFA, BFA, valamint CFA nélkül akarja okítani a nyelvtudásra (és/vagy inkább papírra) szomjazókat, akkor meg kell birkóznia a következő nagy falattal: programakkreditáció.

Azért érezte, ez már nem kis falat, valamint rájött, érdemes a neten keresgélnie információt. Meg is tette, talált sok mindent és eldöntötte: igen, erre képes vagyok!
Hozzá kell tegyük, nyelvtanárunk angol nyelvtanár, amely megmagyarázza, hogy elméjét -- eléggé el nem ítélhető módon -- az angolszászokra jellemző optimizmus, pozitív beállítottság lepte el.

Azt is kinyomozta, hogy a képzési programban KER (Közös Európai Keretrendszer) szerinti kompetencialeírásokat érdemes leírni. Ennek nyomán rájött hogy ha végül is minden nyelvre ugyanaz a kompetencialeírás vonatkozik ugyanazokra a szintekre, akkor mi akadályozza meg őt abban, hogy egyszerre két nyelvet írjon le egy és ugyanazon képzési programban?


Mese folytatása következik... :))