A napokban többen is jelezték nekem, akkreditált intézmények, hogy kaptak a FAT-tól levelet, amelyben kérdezik az intézményeket, mit változtatnának az akkreditációs eljáráson, illetve melyek a pozitívumok az eljárás során. Ezt nagyon előremutatónak találom.
Többen azt is hozzátették: a helyszíni szemléken tapasztaltak után nem merik leírni a valódi véleményüket. Engem kérdeztek, mit tegyenek. Ezt viszont elgondolkodtatónak találom.
Nehéz szituáció. Magyarországon élünk, sokaknak vannak tapasztalatai, ha elmondják amit gondolnak, akkor hátrányos helyzetbe kerülnek. Velem is megtörtént már nem egyszer. Mellette viszont, ha valódi változást akarsz, akkor a véleményt leírni, tudatni, az első lépés. A fűben megbújásból változás még nem lett. Arról nem is beszélve, hogy akkor is "kiszúrhat" bárki bárkivel, hogy ha fűben megbújás van. Gyáva népnek nincs hazája, ahogy szokták mondani.
A tettek hangosabban beszélnek, mint a szavak, ezért döntöttem: jó példával járok elől, leírom ide, a blogra, a nagy nyilvánosság elé tárom, melyek a meglátásaim az akkreditációval kapcsolatban.
Honnan veszem a bátorságot?
Rengeteg intézménynek adtam már tanácsot (referencialistámat megtalálod itt: http://www.felnottkepzesiakkreditacio.hu/ugyfelek.html), számos cégnél jártam, mint eljáró szakértő és hozzáteszem, saját felnőttképző céget is vezettem, több, mint 7 évig.
Kezdjük a pozitívumokkal.
Mind a program, mind az intézményakkreditációs eljárás sokat fejlődött az elmúlt években.
1. Átláthatóbb lett, az ügyfelek tájékoztatása is szervezettebben történik.
2. Az intézményakkreditációs helyszíni szemle jegyzőkönyvének tartalma sokkal konkrétabb, mint pl. 2004-ben volt, jobban fel lehet készülni a szemlére.
3. Az akkreditációs kérelmet szerencsére már nem kell minden oldalon szignózni :), emlékszem, 2004-ben az akkor több száz oldalas kérelmet végig kellett szignózni, áááá. :)
4. Az intézményakkreditációs kérelembe már nem kell dokumentum mintákat és önéletrajz másolatokat csatolni.
5. Az SzTT, a képzési terv és a kétéves beszámoló megszűnését üdvrivalgás fogadta mindenhol.
6. A programakkreditációhoz nem kell tematikát, meg teszteket, meg ilyeneket csatolni.
7. Elég 1 CD-n, vagy DVD-n beadni a kérelmet.
8. Az intézményakkreditációs helyszíni szemle kiértesítése és az egész folyamat is sokkal jobban folyamatszabályozott.
Dolgok, amelyeken gondolkoztam, amit változtatnék:
1. Pontrendszer bevezetése. Jelenleg, ha hibázol az adminisztrációban, akkor, főleg ellenőrzésnél, kockáztatod az egész intézményakkreditációt. Ez nonszensz, emberek vagyunk, hibázunk. Senkitől sem lehet elvárni a tökéletes adminisztrációt. Ahol oktatás zajlik, sok képzéssel, ott előbb-utóbb adminisztrációs baki is lesz. Jelenleg a bakizást egyáltalán nem tolerálja a rendszer, főleg ellenőrzéseknél.
A pontrendszernél lehetne súlyozni, melyik dokumentum megléte, vagy nem megfelelősége mennyire esik latba a döntésnél.
Lássunk egy példát. Az oktatók beosztása képzésenként doksi, nos, ez hasznos, de azért lássuk be, aki már vezetett képző intézményt, az pontosan tudja, enélkül a papír nélkül is lehet minőségi egy képzés, sőt, az oktatást is meg lehet szervezni. Tehát egy ilyen dokumentum megléte mondjuk 3 ponttal járna a pontrendszerben.
A felnőttképzési szerződés viszont, amely kulcsfontosságú, mondjuk 15 pontot érne.
Lehetne bónusz pontokat is adni azokra a dolgokra, amelyekre nagyobb hangsúlyt szeretnének tenni a döntéshozók. Pl. az oktató állandó foglalkoztatása. Ha van főállású oktató, akkor az mondjuk oktatónként 5 bónuszponttal járna.
A felsőoktatásban is ezen az elven működik a felvételi rendszer. Annyira rossz nem lehet.
A felsőoktatásban is ezen az elven működik a felvételi rendszer. Annyira rossz nem lehet.
A pontrendszerben el lehetne érni max. 200 pontot (hasamra csapva írtam egy számot) és maximálnák a bónuszként megszerezhető pontok számát, mondjuk 25 pontban.
Az akkreditáció megszerzésének, vagy megtartásának a küszöbe mondjuk 75 %-nál lenne, 150 pont. Tehát ha valaki ezt eléri, akkor megkapja az akkreditációt, vagy ellenőrzésnél megtartja az akkreditációt. Ez a rendszer átláthatóbbá tenné a követelményeket és a súlypontokat.
2. Valóban független szakértők az intézményakkreditációs helyszíni szemléken, a programakkreditációk elbírálásánál. Annak a szakértőnek a tárgyilagossága, aki egy adott felnőttképzési terület egyik cégében, intézményében érdekelt, megkérdőjelezhető, amikor a saját konkurenciáját bírálja el, ez főleg az intézményakkreditációnál súlyos kérdés. A szakértők hátterének, érdekeltségeinek vizsgálata az objektivitás és egyenlő bánásmód elősegítése érdekében.
3. A dokumentálási kötelezettség csökkentése. Ha szigorúan vesszük, 14 különböző dokumentumot kell minden egyes képzéssel kapcsolatban kezelni. 14! Minek ennyi? Sírnak az esőerdők.
Dokumentumok, amelyekre valóban szükség van egy képzésnél, oktatásszervezésnél:
a) felnőttképzési szerződés,
b) napló (lehetne elektronikusan is),
c) jelenléti ív (lehetne elektronikusan is),
d) elégedettségmérő (amelyet simán lehetne elektronikusan is, ráadásul elektronikus formában egy gombnyomással lehetne kiértékelést csinálni).
Slussz, ennyi. Amit csak lehet, elektronikusan is lehessen vezetni. Felnőttképzési szerződés és jelenléti ív esetében (ahol aláírás van), a képzés után 1 évvel lehessen tárolni beszkennelve is. Felveti a kérdést: miért ne lehetne (az okostelefonok és mobil infotechnológiai eszközök korában) elektronikusan vezetni a jelenléti ívet?
Dokumentumok, amelyekre nem lenne szükség, mert a működés szempontjából lényegtelenek:
a) A tájékoztató a képzésről, kinyomtatva, minden képzés dokumentációjában. Helyette: e-mail a résztvevőknek, ne kelljen külön kinyomtatni, illetve ha a cég/intézmény honlapján szerepel a képzés, az kimeríti a tájékoztatás.
b) A tanúsítvány/igazolás másolata. A papírgyártás klasszikus esete. Bőven elég lenne, ha elektronikus változatban eltárolnák, a naplóba bejegyezné a cég/intézmény, vagy az oktató, hogy a résztvevő mikor vette át a tanúsítványt és milyen minősítéssel/eredménnyel zárta le a képzést.
c) A tanúsítványok átvételi elismervénye: lásd b) pontot. Elég lenne, hogy az oktató, vagy a cég/ intézmény (attól függően, ki adja át a papírt a résztvevőnek) a naplóba leírja, hogy Gipsz Jakab átvette a tanúsítványt X hó X-edikén.
4. A minőségirányítás dokumentumai
Önértékelés és ez alapján fejlesztési terv. Őszintén: hányan csinálják ezt valóban komolyan, csak azért, mert kötelező, ráadásul 9 (!!) területre? Az a cég/intézmény, amelynek vezetője, tulajdonosa nincsen tisztában, mindenféle kötelező előírás nélkül, a
- forgalmi adatokkal
- a nyereség rátájával
- pénzügyi folyamatokkal
- a résztvevői elégedettséggel
- az elért eredményekkel
- a fejlesztendő területekkel
- a piac helyzetével
amúgy is előbb-utóbb kiesik a piacról.
Az önértékelés és fejlesztési terv tekintetében is a jutalmazó megoldást választanám, azaz egy pontrendszerben plusz pontokat kapna, aki ezeket valóban komolyan veszi és évről évre ellenőrzi, nyomon követi a cég/intézmény számait, folyamatait.
Változtatási gondolataim vezérelvei:
Átláthatóság, hatékonyság és jutalmazás.
1. Átlátható követelmények, átlátható ellenőrzés, objektivitás --> az intézmények biztonságérzete, felkészültsége nő.
1. Átlátható követelmények, átlátható ellenőrzés, objektivitás --> az intézmények biztonságérzete, felkészültsége nő.
2. A képzések dokumentációjának csökkentésével és átláthatóbbá tételével a hatékonyság növekedne --> erőforrás szabadulna fel a cégeknél/intézményeknél a képzések szakmaiságának fejlesztésére.
3. A jutalmazás eszközével pedig azokat a tevékenységeket erősíteném meg, amelyek fontosak a képzések minősége és szakmaisága szempontjából --> képzések szakmaisága, színvonala nő.
3. A jutalmazás eszközével pedig azokat a tevékenységeket erősíteném meg, amelyek fontosak a képzések minősége és szakmaisága szempontjából --> képzések szakmaisága, színvonala nő.
Dióhéjban ennyi. :)
