FIGYELEM! A FELNŐTTKÉPZÉSI AKKREDITÁCIÓ MEGSZŰNT! HELYETTE: FELNŐTTKÉPZÉSI ENGEDÉLY VAN. Ezek hasznos, régebbi cikkek a felnőttképzésről. Vannak tippek, amelyeket most is tudsz használni, ezzel időt és pénzt spórolva magadnak. Van, ami megváltozott. Konzultálj tanácsadóddal és nézz utána az infóknak!
2010. november 6., szombat
Paragrafusok: szabály, útmutató, javaslat, vagy mi?
Ugyan vannak a felnőttképzési jogszabályokban paragrafusok, amelyek dodonai megfogalmazásokkal "szórakoztatják" a tisztelt nagyérdeműt, viszont vannak olyan paragrafusok, jó sok, amelyek tételesen elmondják Neked, mi a teendő. "Csak" értelmezni kell őket. :)
Jó párszor találkoztam már a következővel: az adott cég/intézmény pontosan tudja, hogy a felnőttképzési törvény szerint pl. a felnőttképzési szerződésben tételesen minek kell szerepelnie, mégis kihagy egy-két pontot, gondolván, az rá nem vonatkozik.
Sajnos, de.
Igen, tudom, különös perverzió a jogszabályok olvasásának és értelmezésének élvezete, régebben még én is a legmélyebb álomba akkor szenderültem, amikor jogszabályokat próbáltam olvasni :), DE (mindig van egy de): ha az állam pénzét szeretnéd elnyerni (szakképzési hozzájárulás, pályázatok), akkor az állam által alkotott jogszabályokat be kell tartanod, illetve tudnod kell, hogyan és miként vonatkoznak Rád.
Tehát még akkor is, ha egy pont szorosan Rád nem vonatkozik.
Mondjuk a felnőttképzési szerződésben tréning cégeknél pl. "a vizsgára történő bocsátás feltételei" c. pont. Ebben az esetben kiírod azt, hogy
"Vizsgára történő bocsátás feltételei: a képzés nem zárul vizsgával."
Viszont ha kihagysz pontokat, akkor gyakorlatilag a saját fejedet teszed be a guillotinba. Ha sok kis hiba van sok dokumentumban, akkor az könnyen végzetes lehet.
Sokak történetét írom most le, íme:
Az első intézményakkreditációs helyszíni szemlén mondjuk kifogsz egy jóindulatú, elnézőbb szakértőt, aki átnéz mindent, talál egy-két hibát, de úgy írja meg a jegyzőkönyvet, hiszen látja, hogy alapvetően jól működsz, hogy egy egyszerű hiánypótlással megszerzed az akkreditációt. Elmondja, mit kell javítanod, korrigálsz is, de nem veszed annyira véresen komolyan, illetve az évek múltával halványodik az emlék.
Megnyugszol, azt gondolod, minden rendben, mehet minden tovább.
Aztán négy év elteltével eljön a megújítás ideje, vagy, még "jobb": akkreditációs ellenőrzés. Felkészülsz rá, de nem izzadsz és nincsenek rémálmaid, hiszen a múltkor is átmentél. Igen ám, de ezúttal kapsz olyan szakértőket, akik viszont kőkeményen betartatják a jogszabályokat (hozzáteszem: ez a dolgunk), nem nézik el, hogy Te szakmailag rendben vagy és születik egy olyan jegyzőkönyv, amely tele van nem-megfelelőséggel. Ez lesz az a pont, ahol viszont elkezdesz majd izzadni.
Ha ellenőrzésnél történik ez, akkor ezzel az intézményakkreditáció visszavonását kockáztatod. Ha újbóli akkreditációról van szó, akkor az akkreditáció meghosszabbítását.
Mi éri meg jobban? Az örök kérdés: hogyan és milyen keretek közt érdemes működni. Egy dolog tuti: jelen pillanatban, nagyon úgy tűnik, az állam fújja a nótát a szakképzés, felnőttképzés játékában a pályázatokkal, a szakképzési hozzájárulással.
Tartsd be a játékszabályokat, hogy nyugodtan tudjál játszani.