Ha szeretnél intézményakkreditációt, akkor előbb-utóbb belebotlasz a minőségirányítási rendszerbe, mint olyanba. Nagyon-nagyon sok a téveszme ezzel is, mint sok minden mással kapcsolatban, főleg, ami az intézményakkreditációban betöltött szerepét illeti.
Hallottam már olyat is, hogy egy meglehetősen vérfagyasztó helyszíni szemlén (ahol én nem voltam ott, csak hallottam róla, még mielőtt valaki magára venné :))), az egyik szakértő fitymálva nézegette az amúgy minden jogszabálynak megfelelő minőségirányítási rendszert és közölte az intézmény megdöbbent képviselőjével, hogy a minőségirányítási rendszer "vázlatos" és szerinte ez nem felel meg.
Erre szoktam azt mondani, hogy ha a minőségirányítási rendszerben mindent leírsz, amit kedvenc akkreditációs bibliánk, a 24/2004. (VI.22.) FMM rendelet 7. § (2) bekezdése tartalmaz, akkor a minőségirányítási rendszered rendben van.
Melyek a leggyakoribb hibák a minőségirányítási rendszert illetően?
- ISO-ból veszik át valakitől és köze nincs ahhoz, ahogy valójában az adott cég csinál
- ISO-ból veszik át valakitől és köze nincs az akkreditációs bibliában (a 24/2004-es FMM rendelet) foglaltakhoz
- túlbonyolítva leírják, ahogy szeretnének működni, de igazából nem úgy működnek, viszont egy ellenőrzésnél ebbe simán bele lehet bukni
- csomó mindent leírnak, csak hiányoznak pontok, amelyek viszont a 24-es rendelet szerint kellenek
Mi a legjobb megoldás? Írj a minőségirányítási kézikönyvbe mindent, amit a rendelet kér (lásd felül), és szabatosan, nem túl bő lére eresztve írd le, hogyan csináljátok ezt.
