2011. május 30., hétfő

Mit írj a tanúsítványba?


A CEDEFOP (EU) szervezésében megvalósuló 
stuttgarti szakértői tanulmányúton kapott tanúsítványom.


Íme fent, a tanúsítvány, illetve látogatási igazolás, amit a szakértői tanulmányút végén kaptam, büszkén hordozom körbe, mint véres kardot. Profi tanulmányút, profi szervezés, profi szakmai tartalom. 
Hozzáteszem, sem jelenléti ívet nem kellett alákörmölnünk a képzés alatt, sem haladási naplót nem írtak a szervezők, sem pedig a tanúsítvány átvételéről nem írtunk alá átvételi elismervényt. A képzést megtartották, profin, a szervezők nem gyártottak papírhegyeket arról, hogy meg volt tartva a képzés. Álom álom, édes álom.

"A tanúsítványra mit írjak?" merül fel sokszor a kérdés ügyfeleimben is. Álljon itt erre egy mese-mese-meskete.

"Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, ahol a kurta-farkú malac túr, volt egyszer egy akkreditációs helyszíni szemle. Oly régen volt, talán igaz sem volt. A helyszíni szemlére a képző hamuba sült pogácsával és rendezett papírtengerrel készült. Minden rendben indult, egyszer csak a szemle elérkezett arra a pontjára, amikor a képzőnek a képzés végén kiadott tanúsítványok másolatát kellett produkálnia. A képző ezt büszkén meg is tette.
A szakértő, látván a tanúsítvány másolatát és hogy hitelesítve is volt, ördögi kacaj kíséretében közölte, a tanúsítvány nem felel meg a törvényeknek. A képző csodálkozva, ám nyitottan minden megoldásra megkérdezte, mi a probléma. A szakértő szerint a programakkreditációs lajstromszám nincs a tanúsítványon. A képző készségesen megmutatta, hogy ott van, a fejlécben, a nyilvántartási szám mellett. 

A szakértőt viszont nem faragták olyan fából, hogy itt feladja a küzdelmet, diadalittasan kibökte, hogy a törvény szerint a programakkreditációs lajstromszámnak a tanúsítvány közepén kell lennie, nem a fejlécben. A képzőnek erre felszaladt a szemöldöke és megkérte szépen a szakértőt, pontosítsa, melyik jogszabály, mely paragrafusának mely pontjában van ez leírva. 
A szakértő, pár másodperc gondolkodás után szállította a megoldást. "Szokásjog!" nyilatkoztatta ki, megfellebbezhetetlenül. A képző ezen a ponton bebandzsított és magában elképzelte, hogy ha él még a szokásjog, akkor bizony elmaradt az első éjszaka joga a földesúrral, a hűtlen asszonyt nem kövezték meg, ill. egyházi tizedet is illene már fizetni...
Mesémnek ezennel vége, mese volt, talán igaz sem volt."

A múlt héten arról írtam, hogy kedvenc törvényünk, a 2001. évi CI. felnőttképzési törvény szerint a képzés elvégzéséről szóló irat másolatát a képzőnek el kell tárolnia. 
A tanúsítvány/igazolás tartalmát egyik jogszabály sem részletezi, egyetlen egy olyan dolog van, amit szabályoz: rajta kell lennie valahol, akárhol a felnőttképzési nyilvántartási számnak, ha akkreditált a program a programakkreditációs lajstromszámnak és ha az intézmény is akkreditált, akkor az intézményakkreditációs lajstromszámnak. Ennyi.

Amit érdemes ráírni (józan paraszti): a résztvevő neve, a képzés neve, a képzés időtartama és ha volt a képzés végén számonkérés, akkor annak eredménye. Írja alá az oktató és a cég is, és ha nagyon magyarok akartok lenni, nyomjatok rá pecsétet is. Ami még szakértői mánia (hogy azt ne mondjam, szokásjog): a résztvevő neve alá a születési dátuma. Hozzáteszem, semmilyen jogszabály nem írja ezt elő felnőttképzéssel kapcsolatban.

Ennyit érdemes tudni a tanúsítványról és látogatási igazolásról.

A tanulmányutat az Egész életen át tartó tanulás program keretében kaptam. A publikációt illetően minden felelősség a  publikáció írójáé, az Európai Bizottság nem felel a publikációban foglalt információk bármely módon történő felhasználásáért.