2011. május 2., hétfő

Mire figyelj az intézményakkreditáció megszerzése után?



Régen, még nagyon régen, valamikor 14 éves koromban olvastam Simone de Beauvoir: A második nem című, 14 éves fejjel igen csak szemfelnyitogató munkáját. 
Abban a könyvben a szerző azt írta, hogy a nők az esküvőre fókuszáltak mindig is. Az esküvőre készültek, az volt a lényeg és igen halavány elképzelésük volt arról, az oltár után mi fog történni. A való életben. Pedig a neheze az oltár után jön, dolgozni azon, hogy a házasság megmaradjon. 
Hozzáteszem, egy párkapcsolat egyben tartása, függetlenül attól, hogy házasság, vagy együttélés, két fél munkája, az írónő mentségére szólva, valamikor a 60-as években írta hiánypótló művét.

Mielőtt elveszíteném rajongóim és olvasóim felét, hogy mit foglalkozom én itt ilyen témákkal, a lényegre térek (Ádám és Éva után, mondtam mindig is, Vízöntő vagyok, Ádámnál Évánál kezdem): szóval a nők esküvő előtti viselkedéséhez kísértetiesen hasonlít az intézmények/cégek intézményakkreditáció előtti viselkedése. 

Meredten fókuszálnak az intézményakkreditációra. Ki rövidebb, ki hosszabb és nyögvenyelősebb úton megszerzi az intézményakkreditációt. Akkora kő esik le a szívéről (bummmmmm, szinte hallani vélem sokszor), hogy hátradől, elméjében egy gondolat fér meg csupán: VÉGRE MEGVAN!
Valóban, szükség van az ünneplésre, kicsit megállni, csapra verni egy üveg Dom Pérignon-t, elmenni egy hosszú hétvégére, satöbbi satöbbi, kinek-kinek kedve szerint.
De. Utána ezt a csodálatos, emberbarát rendszert működtetni kell. Tehát MINDEN képzést ledokumentálni az első papírtól (tájékoztató a képzésről) az utolsóig (OSAP statisztika). Teljesen mindegy, hogy szakképzési hozzájárulásra volt a tanfolyam 25 fővel, vagy 1 főnek volt egy coaching képzés, nem szakképzésire. Minden képzést ugyanúgy kell adminisztrálni. 
Valamint minden év végén a szokásos önértékelést és fejlesztést megcsinálni, illetve nem árt a jogszabályokat is követni, mert kb. évente változnak, az elmúlt pár év tapasztalatából merítve. Évente érdemes egy auditot megcsináltatni, hogy minden rendben van-e, nehogy két év múlva történjen valami kellemetlen meglepetés.

Szóval az intézményakkreditációt megszerezni sem könnyű, működtetni is egy kihívás, de ezeket a lapokat osztották a jogalkotók, így játszunk. Jó játékot kívánok minden kedves résztvevőnek.