Mi, emberek, mint a víz, szeretjük a könnyebb, egyszerűbb utat választani. Ezért is (többek között) tudtunk kiemelkedni az állatvilágból, a felfedezések is ezért indultak/indulnak el, többek között.
Ez az előny. A hátrány az, hogy mivel mindenben a kisebb ellenállást keressük (és találjuk meg), ezért olyan helyzetekben is ezt választjuk, ahol kárunkra válik eme természetünk. Ilyen pl. a jólismert, az örökzöld, a mindenki által tisztelt és szeretett, a kedvenc, a nagy Manitu: a képzések adminisztrációja. Itt is a kisebb ellenállást keressük, a probléma akkor van, ha mindez jogszabályba ütközik.
Ez különösen érvényes a képzések megnevezésére.
Ha azt a nevet adtad a képzésnek, hogy: Rózsaszín lámpabúrák kezelése esős időben, akkor nem elég a képzési adminisztrációra csak azt írni, hogy "Rózsaszín lámpabúra", esetleg R. lámpabúra.
Ki kell írni mindig a képzés teljes nevét, ami a felnőttképzési nyilvántartásban szerepel.
Ha ez a Rózsaszín lámpabúrák kezelése esős időben, akkor azt.
Mert ha nem, akkor nem a felnőttképzési nyilvántartásban szereplő képzést végzed, megbüntethetnek a minimálbér 5-10-szereséig terjedő összegre.
Ha meg akkreditált a program, akkor egy intézményakkreditációs helyszíni szemlén erre simán beírja egy szakértő a jegyzőkönyvbe, hogy nem az akkreditált programot valósítottad meg.
Konklúzió: nem mindegy, milyen nevet adsz a képzéseknek. Ha pedig voltál oly botor és meggondolatlanul naív lélek, hogy hosszú nevet adtál (zárójelekkel, gondolatjelekkel, idézőjelekkel súlyosbítva) a képzésnek, akkor sajnos, le kell nyelned a békát és vesszőre pontosan úgy írni ki mindenhová a nevét, ahogy a nyilvántartásban "anyakönyveztetted". Legközelebb majd rövidebb lesz a név. :)
