Óóóó, azok a minőségcélok...

Sokszor szembesülök gondterhelten tűnődő pillantásokkal, amikor intézmények elgondolkodnak a minőségcélokon. Mondhatod, hogy micsoda? Mik azok a minőségcélok? Pont ez az, amit szoktak tőlem is kérdezni az intézmények/cégek képviselői.

Nos, kérlek szépen, ha intézményakkreditációért folyamodsz, akkor mindenképpen kell legyen a talomban az intézményednek/cégednek az adott tárgyévre vonatkozó minőségcéloknak. És fejlesztési tervnek is.
Ilyenkor szokott előjönni a kérdés, hogy micsa? Mi a különbség a kettő között?

Egyszerű. A jogszabályok szerint a minőségcéloknak mérhetőeknek kell lenniük, alkalmasnak az objektív értékelésre. Magyarul: számszerűsíthető dolgok, amelyek a képzést fejlesztését célozzák. Mondjuk 10 db szakkönyv beszerzése, amelyekből módszertani felkészítést csinálunk az oktatóknak. Ez mérhető és objektíven értékelhető is, hiszen a könyveket meg tudod számolni, a továbbképzést meg tudod tartani.

A fejlesztési tervvel kapcsolatban viszont semmilyen tartalmi támpontot nem ad a kedvenc akkreditációs jogszabályunk, csak annyit mond nekünk dodonai módon megfogalmazva, hogy az önértékelés alapján kell megfogalmazni. Nesze semmi, fogd meg jól. Egyik szakértő kollégám, kellő humorérzékkel, és hozzáteszem, totál jogosan, egyszer azt mondta, hogy ha a jogszabályt nézzük, akkor fogok egy üres A4-es lapot, ráírom, hogy fejlesztési terv és megvagyok, senki sem mondhatja, hogy nem a jogszabálynak megfelelően jártam el. :))))

Ezt azért nem javasolnám Neked, habár jogszabályra hivatkozva simán védhető, főleg, ha az önértékelésben azt hozod ki, hogy igazából frankók vagytok, nincs itt fejlesztésre szükség. :) A fejlesztési tervre szoktam azt mondani: bármit leírhatsz, ami az önértékelés alapján fejlesztésre szorul, a fantáziádra van bízva.
Pl. az intézmény stratégiája: a legjobb iskola leszek az egész univerzumban! Előre a világuralomért!
:)))

Viccet félre: minőségcélok lényege a számszerűsíthetőség, a mérhetőség, a fejlesztési terv meg jobban a kreatív fantázia birodalma, szigorúan persze az önértékelés talaján állva.

Jó fantáziálást és számolást kívánok Neked! :)

Óóóó, azok a minőségcélok...

Sokszor szembesülök gondterhelten tűnődő pillantásokkal, amikor intézmények elgondolkodnak a minőségcélokon. Mondhatod, hogy micsoda? Mik azok a minőségcélok? Pont ez az, amit szoktak tőlem is kérdezni az intézmények/cégek képviselői.

Nos, kérlek szépen, ha intézményakkreditációért folyamodsz, akkor mindenképpen kell legyen a talomban az intézményednek/cégednek az adott tárgyévre vonatkozó minőségcéloknak. És fejlesztési tervnek is.
Ilyenkor szokott előjönni a kérdés, hogy micsa? Mi a különbség a kettő között?

Egyszerű. A jogszabályok szerint a minőségcéloknak mérhetőeknek kell lenniük, alkalmasnak az objektív értékelésre. Magyarul: számszerűsíthető dolgok, amelyek a képzést fejlesztését célozzák. Mondjuk 10 db szakkönyv beszerzése, amelyekből módszertani felkészítést csinálunk az oktatóknak. Ez mérhető és objektíven értékelhető is, hiszen a könyveket meg tudod számolni, a továbbképzést meg tudod tartani.

A fejlesztési tervvel kapcsolatban viszont semmilyen tartalmi támpontot nem ad a kedvenc akkreditációs jogszabályunk, csak annyit mond nekünk dodonai módon megfogalmazva, hogy az önértékelés alapján kell megfogalmazni. Nesze semmi, fogd meg jól. Egyik szakértő kollégám, kellő humorérzékkel, és hozzáteszem, totál jogosan, egyszer azt mondta, hogy ha a jogszabályt nézzük, akkor fogok egy üres A4-es lapot, ráírom, hogy fejlesztési terv és megvagyok, senki sem mondhatja, hogy nem a jogszabálynak megfelelően jártam el. :))))

Ezt azért nem javasolnám Neked, habár jogszabályra hivatkozva simán védhető, főleg, ha az önértékelésben azt hozod ki, hogy igazából frankók vagytok, nincs itt fejlesztésre szükség. :) A fejlesztési tervre szoktam azt mondani: bármit leírhatsz, ami az önértékelés alapján fejlesztésre szorul, a fantáziádra van bízva.
Pl. az intézmény stratégiája: a legjobb iskola leszek az egész univerzumban! Előre a világuralomért!
:)))

Viccet félre: minőségcélok lényege a számszerűsíthetőség, a mérhetőség, a fejlesztési terv meg jobban a kreatív fantázia birodalma, szigorúan persze az önértékelés talaján állva.

Jó fantáziálást és számolást kívánok Neked! :)

Akkreditált képzés intézményakkreditációhoz

Mivel sok félreértés van ez ügyben, ezért gondoltam, itt is eloszlatom a kétségeket.
Jelen jogszabályi állás szerint, (na jó, végül is, ezt gyakorlatilag minden posztomhoz kiírhatnám, sőt, lehetne ez a mottó is: "jelen jogszabályi állás szerint") ha intézményakkreditációt akarsz, akkor előbb meg kell szerezned a programakkreditációt egy képzésre. Ahogy kedvenc felnőttképzési törvényünk 12. § (3) bekezdése fogalmaz:

"Az akkreditációs eljárás alapfeltétele, hogy a felnőttképzést folytató intézmény legalább egy, általa már megvalósított akkreditált képzési programmal rendelkezzen, továbbá, hogy a képzés mellett felnőttképzési tevékenységhez kapcsolódó szolgáltatást is nyújtson."

Azaz beadod a programakkreditációt, és amikor a FAT rábólint, azaz van érvényes programakkreditációd, akkor UTÁNA megvalósítod a képzést, magyarul megtartod a tanfolyamot. Amikor pedig vége a tanfolyásnak, UTÁNA beadhatod az intézményakkreditációt. Nagyon sokan nincsenek ezzel tisztában és bukhat ezen az intézményakkreditációjuk. Hozzáteszem, ugyanezt a forgatókönyvet javasolnám EPA esetében is.

Mi is az az EPA? Az EPA az egyszerűsített programakkreditáció, azaz amikor mástól átveszed/megveszed a programot, utána egyszerűsített eljárás keretében beadod a FAT-nak.

Na most, a jogszabály (felnőttképzési törvény) nem mondja ki egyértelműen, hogy EPA esetében a megvalósítás mikor is kell, hogy legyen, hiszen csak azt mondja, hogy akkreditált képzési programmal kell rendelkezzél, azt nem mondja, hogy általad akkreditált képzési programmal kell rendelkezzél. Már pedig, ha valakitől átveszel egy akkreditált programot, szerződéssel és számlával, akkor ez azt jelenti, hogy legálisan Te rendelkezel azzal az akkreditált programmal.

Azaz EPA-nal nem egyértelmű, mikor kell megvalósítanod a képzést, akkor, amikor átvetted a már akkreditált programot a másik intézménytől, vagy amikor a FAT az egyszerűsített programakkreditációra is rámondta az áment.

Ugyan a jogszabály megfogalmazását lehet többféleképpen értelmezni és meg is lehet védeni az értelmezést, EPA-nal is tégy úgy, mint normál programakkreditációnál, akkor valósítsd meg a képzést, amikor az EPA-ra is igent mondott a FAT.
Saját lelki egészséged és békéd megőrzése fontos, ráadásul így a FAT-nak is munkát spórolsz.

Akkreditált képzés intézményakkreditációhoz

Mivel sok félreértés van ez ügyben, ezért gondoltam, itt is eloszlatom a kétségeket.
Jelen jogszabályi állás szerint, (na jó, végül is, ezt gyakorlatilag minden posztomhoz kiírhatnám, sőt, lehetne ez a mottó is: "jelen jogszabályi állás szerint") ha intézményakkreditációt akarsz, akkor előbb meg kell szerezned a programakkreditációt egy képzésre. Ahogy kedvenc felnőttképzési törvényünk 12. § (3) bekezdése fogalmaz:

"Az akkreditációs eljárás alapfeltétele, hogy a felnőttképzést folytató intézmény legalább egy, általa már megvalósított akkreditált képzési programmal rendelkezzen, továbbá, hogy a képzés mellett felnőttképzési tevékenységhez kapcsolódó szolgáltatást is nyújtson."

Azaz beadod a programakkreditációt, és amikor a FAT rábólint, azaz van érvényes programakkreditációd, akkor UTÁNA megvalósítod a képzést, magyarul megtartod a tanfolyamot. Amikor pedig vége a tanfolyásnak, UTÁNA beadhatod az intézményakkreditációt. Nagyon sokan nincsenek ezzel tisztában és bukhat ezen az intézményakkreditációjuk. Hozzáteszem, ugyanezt a forgatókönyvet javasolnám EPA esetében is.

Mi is az az EPA? Az EPA az egyszerűsített programakkreditáció, azaz amikor mástól átveszed/megveszed a programot, utána egyszerűsített eljárás keretében beadod a FAT-nak.

Na most, a jogszabály (felnőttképzési törvény) nem mondja ki egyértelműen, hogy EPA esetében a megvalósítás mikor is kell, hogy legyen, hiszen csak azt mondja, hogy akkreditált képzési programmal kell rendelkezzél, azt nem mondja, hogy általad akkreditált képzési programmal kell rendelkezzél. Már pedig, ha valakitől átveszel egy akkreditált programot, szerződéssel és számlával, akkor ez azt jelenti, hogy legálisan Te rendelkezel azzal az akkreditált programmal.

Azaz EPA-nal nem egyértelmű, mikor kell megvalósítanod a képzést, akkor, amikor átvetted a már akkreditált programot a másik intézménytől, vagy amikor a FAT az egyszerűsített programakkreditációra is rámondta az áment.

Ugyan a jogszabály megfogalmazását lehet többféleképpen értelmezni és meg is lehet védeni az értelmezést, EPA-nal is tégy úgy, mint normál programakkreditációnál, akkor valósítsd meg a képzést, amikor az EPA-ra is igent mondott a FAT.
Saját lelki egészséged és békéd megőrzése fontos, ráadásul így a FAT-nak is munkát spórolsz.

Bődületes baromságok

Gondoltam, összegyűjtöm egy kellemes kis csokorba azokat a bődületes baromságokat, amelyek keringenek az intézményi akkreditációval kapcsolatban.
FIGYELEM: az alább felsoroltak baromságok, ahogy a cím is mondja. Pletykák, nulla valóságalappal, ezek NEM kellenek az akkreditációhoz. Jelen jogszabályok szerint.
Tévhitek. Aki komolyan veszi őket, magára vessen. Jó szórakozást! :)))
Bődületes baromság #1: "Az intézményakkreditációhoz kötelező az ISO."

Aha. Biztos egy ISO-ban érdekelt terjesztette el ezt, hihetetlen, amióta akkreditációval foglalkozom (2003.) azóta ez a baromság egy cseppet sem vesztett "népszerűségéből".

Bődületes baromság #2: "Az intézményakkreditációhoz kötelező a több év működés."

Ez még régen sem volt igaz, már nem is emlékszem, mikor, de mintha 2004. tájékán törölték volna el azt a régi szabályt, hogy 1 év működés kellett az akkreditációhoz. Most nem kell. Vadiúj céget is akkreditáltathatsz, 1 megvalósított programmal.


Bődületes baromság #3: "Az intézményakkreditációhoz kötelező alkalmazni a képzési vezetőt."

Aha. Ezt meg biztosan egy munkavállaló terjesztette el. :) A felnőttképzésben nem kötelező a képzési vezetőnek, vagy az oktatóknak alkalmazottnak lenniük, a megbízási és a vállalkozói szerződés is elfogadott.

Bődületes baromság #4: "Az intézményakkreditációhoz kötelező minden képzésemet programakkreditáltatni."

Aha. Ezt valószínűleg egy szakértő terjeszthette el, vagy egy képző, aki ilyetén módon akarta irtani a konkurenciát. :) Lényeg: az intézményakkreditációhoz egy darab képzési programot is bőven elég programakkreditáltatni, majd azt a képzést megvalósítani.

Bődületes baromságok

Gondoltam, összegyűjtöm egy kellemes kis csokorba azokat a bődületes baromságokat, amelyek keringenek az intézményi akkreditációval kapcsolatban.
FIGYELEM: az alább felsoroltak baromságok, ahogy a cím is mondja. Pletykák, nulla valóságalappal, ezek NEM kellenek az akkreditációhoz. Jelen jogszabályok szerint.
Tévhitek. Aki komolyan veszi őket, magára vessen. Jó szórakozást! :)))
Bődületes baromság #1: "Az intézményakkreditációhoz kötelező az ISO."

Aha. Biztos egy ISO-ban érdekelt terjesztette el ezt, hihetetlen, amióta akkreditációval foglalkozom (2003.) azóta ez a baromság egy cseppet sem vesztett "népszerűségéből".

Bődületes baromság #2: "Az intézményakkreditációhoz kötelező a több év működés."

Ez még régen sem volt igaz, már nem is emlékszem, mikor, de mintha 2004. tájékán törölték volna el azt a régi szabályt, hogy 1 év működés kellett az akkreditációhoz. Most nem kell. Vadiúj céget is akkreditáltathatsz, 1 megvalósított programmal.


Bődületes baromság #3: "Az intézményakkreditációhoz kötelező alkalmazni a képzési vezetőt."

Aha. Ezt meg biztosan egy munkavállaló terjesztette el. :) A felnőttképzésben nem kötelező a képzési vezetőnek, vagy az oktatóknak alkalmazottnak lenniük, a megbízási és a vállalkozói szerződés is elfogadott.

Bődületes baromság #4: "Az intézményakkreditációhoz kötelező minden képzésemet programakkreditáltatni."

Aha. Ezt valószínűleg egy szakértő terjeszthette el, vagy egy képző, aki ilyetén módon akarta irtani a konkurenciát. :) Lényeg: az intézményakkreditációhoz egy darab képzési programot is bőven elég programakkreditáltatni, majd azt a képzést megvalósítani.

Szerződjek, ne szerződjek, kivel szerződjek?

Azt szoktam mondani: ha alkalmazottat akarsz felvenni, előbb olvasd el és értelmezd (vagy kérj fel valakit, hogy értelmezze) a Munka Törvénykönyvét. Ugyanez érvényes a felnőttképzésre is: ha felnőtteket akarsz képezni, olvasd el és értelmezd (vagy kérj fel valakit, hogy értelmezze) a felnőttképzési törvényt. :)

Van egy felnőttképzési törvényünk, a 2001. évi CI-es. Ez MINDEN felnőttképzőre érvényes, teljesen mindegy, hogy akkreditált, vagy nem, aki felnőtteket képez (tanfolyamok, tréningek), vonatkozik rá a felnőttképzési törvény.
Ebben pedig van a 20. §, amelyben le van írva, hogy a képző és a képzésben résztvevő felnőttképzési szerződést köt. Magyarul: minden résztvevővel felnőttképzési szerződést kell kötnöd, akkor is, ha egy megrendelő cég delegálja őt a képzésbe.

A felnőttképzési szerződésről már többször írtam, nyugodtan nézd meg a korábbi blogbejegyzéseket, hogy tartalmilag mi kell, hogy benne legyen. Ettől, sajna, de való, nem térhetsz el.

Ha pedig megrendelő cég küldi az embereket a képzésbe, akkor a megrendelővel kötsz egy szolgáltatási szerződést, a résztvevőkkel pedig egy felnőttképzésit. Az oktatókkal köthetsz alvállalkozóit, megbízásit, vagy lehetnek alkalmazottak is.

Szerződjek, ne szerződjek, kivel szerződjek?

Azt szoktam mondani: ha alkalmazottat akarsz felvenni, előbb olvasd el és értelmezd (vagy kérj fel valakit, hogy értelmezze) a Munka Törvénykönyvét. Ugyanez érvényes a felnőttképzésre is: ha felnőtteket akarsz képezni, olvasd el és értelmezd (vagy kérj fel valakit, hogy értelmezze) a felnőttképzési törvényt. :)

Van egy felnőttképzési törvényünk, a 2001. évi CI-es. Ez MINDEN felnőttképzőre érvényes, teljesen mindegy, hogy akkreditált, vagy nem, aki felnőtteket képez (tanfolyamok, tréningek), vonatkozik rá a felnőttképzési törvény.
Ebben pedig van a 20. §, amelyben le van írva, hogy a képző és a képzésben résztvevő felnőttképzési szerződést köt. Magyarul: minden résztvevővel felnőttképzési szerződést kell kötnöd, akkor is, ha egy megrendelő cég delegálja őt a képzésbe.

A felnőttképzési szerződésről már többször írtam, nyugodtan nézd meg a korábbi blogbejegyzéseket, hogy tartalmilag mi kell, hogy benne legyen. Ettől, sajna, de való, nem térhetsz el.

Ha pedig megrendelő cég küldi az embereket a képzésbe, akkor a megrendelővel kötsz egy szolgáltatási szerződést, a résztvevőkkel pedig egy felnőttképzésit. Az oktatókkal köthetsz alvállalkozóit, megbízásit, vagy lehetnek alkalmazottak is.

Hogy hívnak?

Mi, emberek, mint a víz, szeretjük a könnyebb, egyszerűbb utat választani. Ezért is (többek között) tudtunk kiemelkedni az állatvilágból, a felfedezések is ezért indultak/indulnak el, többek között.

Ez az előny. A hátrány az, hogy mivel mindenben a kisebb ellenállást keressük (és találjuk meg), ezért olyan helyzetekben is ezt választjuk, ahol kárunkra válik eme természetünk. Ilyen pl. a jólismert, az örökzöld, a mindenki által tisztelt és szeretett, a kedvenc, a nagy Manitu: a képzések adminisztrációja. Itt is a kisebb ellenállást keressük, a probléma akkor van, ha mindez jogszabályba ütközik.

Ez különösen érvényes a képzések megnevezésére.
Ha azt a nevet adtad a képzésnek, hogy: Rózsaszín lámpabúrák kezelése esős időben, akkor nem elég a képzési adminisztrációra csak azt írni, hogy "Rózsaszín lámpabúra", esetleg R. lámpabúra.

Ki kell írni mindig a képzés teljes nevét, ami a felnőttképzési nyilvántartásban szerepel. 
Ha ez a Rózsaszín lámpabúrák kezelése esős időben, akkor azt.

Mert ha nem, akkor nem a felnőttképzési nyilvántartásban szereplő képzést végzed, megbüntethetnek a minimálbér 5-10-szereséig terjedő összegre.
Ha meg akkreditált a program, akkor egy intézményakkreditációs helyszíni szemlén erre simán beírja egy szakértő a jegyzőkönyvbe, hogy nem az akkreditált programot valósítottad meg.

Konklúzió: nem mindegy, milyen nevet adsz a képzéseknek. Ha pedig voltál oly botor és meggondolatlanul naív lélek, hogy hosszú nevet adtál (zárójelekkel, gondolatjelekkel, idézőjelekkel súlyosbítva) a képzésnek, akkor sajnos, le kell nyelned a békát és vesszőre pontosan úgy írni ki mindenhová a nevét, ahogy a nyilvántartásban "anyakönyveztetted". Legközelebb majd rövidebb lesz a név. :)

Hogy hívnak?

Mi, emberek, mint a víz, szeretjük a könnyebb, egyszerűbb utat választani. Ezért is (többek között) tudtunk kiemelkedni az állatvilágból, a felfedezések is ezért indultak/indulnak el, többek között.

Ez az előny. A hátrány az, hogy mivel mindenben a kisebb ellenállást keressük (és találjuk meg), ezért olyan helyzetekben is ezt választjuk, ahol kárunkra válik eme természetünk. Ilyen pl. a jólismert, az örökzöld, a mindenki által tisztelt és szeretett, a kedvenc, a nagy Manitu: a képzések adminisztrációja. Itt is a kisebb ellenállást keressük, a probléma akkor van, ha mindez jogszabályba ütközik.

Ez különösen érvényes a képzések megnevezésére.
Ha azt a nevet adtad a képzésnek, hogy: Rózsaszín lámpabúrák kezelése esős időben, akkor nem elég a képzési adminisztrációra csak azt írni, hogy "Rózsaszín lámpabúra", esetleg R. lámpabúra.

Ki kell írni mindig a képzés teljes nevét, ami a felnőttképzési nyilvántartásban szerepel. 
Ha ez a Rózsaszín lámpabúrák kezelése esős időben, akkor azt.

Mert ha nem, akkor nem a felnőttképzési nyilvántartásban szereplő képzést végzed, megbüntethetnek a minimálbér 5-10-szereséig terjedő összegre.
Ha meg akkreditált a program, akkor egy intézményakkreditációs helyszíni szemlén erre simán beírja egy szakértő a jegyzőkönyvbe, hogy nem az akkreditált programot valósítottad meg.

Konklúzió: nem mindegy, milyen nevet adsz a képzéseknek. Ha pedig voltál oly botor és meggondolatlanul naív lélek, hogy hosszú nevet adtál (zárójelekkel, gondolatjelekkel, idézőjelekkel súlyosbítva) a képzésnek, akkor sajnos, le kell nyelned a békát és vesszőre pontosan úgy írni ki mindenhová a nevét, ahogy a nyilvántartásban "anyakönyveztetted". Legközelebb majd rövidebb lesz a név. :)