2010. július 14., szerda

Amikor a kedvenc oktatóm a legnagyobb kerékkötőm...

Mikor is van ez? Eltekintve attól, hogy az oktatóknak hamar fejükbe száll a dicsőség, nos, ettől eltekintve, kerékkötő tud lenni egy adott képzés oktatója olyan módon is, amiről sem neki, sem Neked, kedves cég/intézményvezető, nincs tudomásod. Csak később, amikor már túl késő és a cég/intézmény megszívta, mint a torkosboci.

A programakkreditációról beszélünk.Csak hogy tudd. :)

Kőbe kéne vésni, mindenhova, ami akkreditációval kapcsolatos, nagy, piros betűkkel kiírni, hogy jelen jogszabály értelmezés és gyakorlat alapján: amit leírsz a programakkreditációban az olyan, mintha kőbe lenne vésve, attól egy jottányit sem térhetsz el. 

Ez vonatkozik az oktatókra is. Nagyon sokan leírják a személyi és tárgyi feltételek bemutatásánál a kedvenc oktatójuk végzettségét (pl. 20 év oktatói gyakorlat), egy a probléma ezzel: ha ne adj'Isten az a tanár elmegy a cégtől és jön helyette olyan, aki "csak" 15 év gyakorlattal rendelkezik, nos, ő nem oktathatja a képzést, mert az általad leírt feltételeknek, amelyet a FAT akkreditált is, nem felel meg.

Ha van egy szőrösszívű ellenőr, akkor ebbe simán beleköt és beleírja (pl. intézményakkreditáció ellenőrzésénél), hogy az akkreditált program megvalósítása nem felel meg. Aztán próbáld megvédeni a céget. Meg lehet, de macerás és pénzbe fog kerülni a fellebbezés.

Mit tehetsz? A 24/2004. (VI.22.) FMM rendelet I. sz. mellékletében megtalálod az oktatók végzettségére vonatkozó leírásokat, azokat használd, írd le a minimum követelményeket, így nem kötöd gúzsba a céget.

Az igazi művészet (és tapasztalat) abban rejlik egy programakkreditáció megírásánál, hogy eltaláljuk a balanszot, ne cizelláljuk túl (ez később gond lesz), de ne legyen szűkszavú sem, mert az tuti hiánypótlás, vagy elutasítás.