Tegnap olvastam először a hírt: meghalt Borsi Árpád, a Felnőttképzők Szövetségének főtitkára. A hír egy mai ujságcikkben is megjelent.
Először azt hittem, rosszul látok. Nagyon fiatal volt, hogyhogy, miért, hogyan?
Árpáddal először akkor találkoztam, amikor együtt szakértettünk egy helyszíni szemlén, még nagyon kezdő szakértő koromban. Sok mindent tudott a felnőttképzésről és igyekezett mindenkihez kedves lenni. A felnőttképzés ügye sokat veszített Árpád halálával. Nyugodjék békében.
Amikor tegnap olvastam a halálhírét, nem tudtam hová rakni. Arra gondoltam, hogy nem tudhatod, hogy kivel, mikor, mi történik.
Elgondolkodtam: mily törékeny is az élet. Milyen egyedi, milyen egyszeri, milyen megismételhetetlen.
Ehhez képest milyen sok energia elforgácsolódik piszlicsáré dolgokra, felesleges idegeskedésre, egymás piszkálására, meg persze az örök klasszikusra: "jajjj, mit gondolnak rólam?" A halálod pillanataiban ezekre fogsz visszagondolni, vagy az élményekre, a boldog pillanatokra, a szeretteidre, a megélt életre?
Az élet érték. Éldd meg, minden egyes pillanatát! Ne csak átélj, hanem élj meg dolgokat! Ne törődj azzal, mi volt a múltban, az elmúlt, felejtsd el.
Koncentrálj a mára, élj meg minden percet, hiszen percekből áll az élet. Dolgozz, tevékenykedj, nevess, szeress, fogj bele dolgokba, változz, élj!
Ahogy Benjamin Franklin mondta: "Dost thou love life? Then do not squander time, for time is the stuff life is made of."
"Tényleg szereted az életet? Akkor ne fecséreld az időt, mert az élet időből van."
Ne fecséreld az időt, ha meg akarsz tenni valamit, tedd meg ma!
Élj ma, élj a percekben, élj a pillanatokban.
Élj ma, élj a percekben, élj a pillanatokban.
