2011. április 29., péntek

A tréningcégek és a felnőttképzés



Sokszor láttam, látom. Sokszor mondtam, mondom. Sokszor tapasztaltam, tapasztalom. 
A tréningcégek működése és a felnőttképzési törvény, akkreditációs jogszabályok: két külön univerzum.

A felnőttképzési törvényt OKJ-s, illetve szakmai képzéses szemszögből írták. Ez a véleményem, vállalom. Sok tréningcég ügyfelem, amikor szembesül vele, hogy melyek a felnőttképzés, és az akkreditáció feltételei, első mondata: "de mi máshogy működünk". Erre szoktam nekik mondani: ez a felnőttképzési jogszabályokat nem érdekli. 

Az egész akkreditáció valószínűleg azon indult el, hogy olyan intézmények fognak akkreditálni, akiknek van egy naaaaaaagy, vöröstéglás épülete, igazgatói irodával, igazgatóhelyettessel, titkárnővel, tanárokkal és pedellussal. Az emberek rendezett sorokban jönnek a kijelölt időben beiratkozni és a képzések akkor indulnak és akkor végződnek, amikor és ahogy az meg lett tervezve. Punktum.Ez talán még igaz volt anno, amikor az akkreditáció arra volt kitalálva, hogy magánszemélyeknek adókedvezményt juttasson, tehát lakossági tanfolyamok alkották a keresletet. 

Ezt 2007. január 1-el megszüntették, helyette intézményeknek adják ezt az adókedvezményt, szakképzési hozzájárulás, vagy egyéb támogatások formájában. 

Így hát a mostani valóság köszönőviszonyban nincs az anno elképzelt feltételekkel, viszont a jogszabályok és a jogszabályok szellemisége maradt a régi. A legtöbb intézménynél, ahol az akkreditációt felhasználják, a tanfolyamokat nem a résztvevők fizetik ki, hanem a megrendelő cég, vagy pályázatból valósul meg a képzés. A résztvevő sok esetben passzív részese az okításnak, a tanfolyamot a cége, vagy az állam finanszírozza. Tehát a cége, vagy az állam érdekelt az eredményességben. Ehhez képest a felnőttképzési törvény a résztvevőt védi.

Ha nem a résztvevő fizeti a révészt, akkor ki a felnőttképzésben a résztvevő, kinek az érdeke az eredményesség? A megrendelő cégé? A támogatást az adófizetők pénzéből adó államé? A munkatársé, aki tanul, de ő nem finanszírozott?  
Furcsa szituk jönnek ebből a kettősségből. 

Ezért van az, hogy tréningcégeknek azt mondom: a felnőttképzési törvény és az akkreditációs rendeletek betartásával kell tudni reagálni a gyors piaci változásokra és a keresletre. Szerencsére most már nem kell 30 napot várni arra, hogy a munkaügyi központ nyilvántartásba vegyen egy új képzést, 1 nap alatt készen van, ez jó. Tehát ha egy megrendelőtől jelentkezik igény egy tanfolyamra, akkor a cég azonnal be tudja jelenteni a munkaügyi központnak az új képzést (a felnőttképzési nyilvántartásba), elektronikusan utána pár nappal már tudja ellenőrizni, hogy megvan, bevették és kezdődhet is a képzés.

Ahogy írtam az elején: a felnőttképzési jogszabályok és a tréningcégek gyakorlata két külön univerzum. Tanácsadóként feladatom elsősorban a két univerzum egyesítése, a jogszabályok betartása mellett a hatékony működés. Minden megoldható, viszont nagyon alaposan ismerni kell a jogszabályokat és a feltételeket, és ezeket a jogszabályokat úgy alkalmazni, hogy az intézmény tudjon dolgozni is és betartsa a jogszabályok előírásait.