2011. április 7., csütörtök

Kommandós akció a Munkaügyi Központban -- kis humor akkreditálás közben :))



Úgy látszik, a tavasz meghozta a humoros kedvet. Egyik, rendkívül jó stílussal és fogalmazókészséggel megáldott ügyfelem küldte nekem az alábbi szösszenetet, egy felnőttképzési bejelentés története. A szerző hozzájárult, hogy közzétegyem az írást. 
Hozzáteszem, a Munkaügyi Központban nagyon kedvesek és készségesek az ügyintézők (saját tapasztalat), az alábbi írás költői és irodalmi túlzás, nem valós eseményeket ír le, viszont jót röhögtem rajta, amikor elolvastam. Gondoltam, szerzek Neked is kellemes perceket. Jó szórakozást! :)

"Tárgy: Szigorúan titkos jelentés "A MUK alkonya" fedőnevű kimondhatatlanul titkos akcióról
Végrehajtó: 007 sz.t. tiszt
Időpont: Zulu 1:32

Megjártam a hadak útját... Reggel 8:32-kor értem a MUK épületéhez. Szokásomhoz híven - hogy felmérjem a terepet és az esetleges térfigyelő kamerákat - rágyújtottam egy cigarettára. Nem tapasztaltam semmilyen gyanús mozgást, vagy személyt. 8:36-kor - takarásban a térfigyelő kamerák és a kémműholdak kíváncsiskodó tekintet elől - gyorsan felvettem kommandós gúnyámat és Rambó kiképzőtisztemtől tanult határozott mozdulattal feketére festettem ki a szemem alatti területet. Véleményem szerint már csak ettől olyan fizimiskám lett, hogy aki rám nézett volna, biztos, hogy azonnal meghal. Vagy a sokktól, vagy azért, mert szétröhögi magát. De nem nézett rám senki... Így életbe lépett a B terv: erőszakos behatolás a MUK épületébe és bármilyen eszközt felhasználva kikényszeríteni a Felnőttképzési nyilvántartásba vétel befogadását.

Először egy tetrain-cianoidot tartalmazó füstbombát dobtam be a recepcióra, amelynek azonnali hatása lett - egy semmihez sem hasonlítható halálhörgés-morajlás között mindenki iszonyatos kínok között pusztult el, akin nem volt éppen gázálarc. 1-0 ide - gondoltam, de kicsit korai volt az örömöm. A nagyon kedves és egyben rendkívül antipatikus recepciós néni ugyanis - gondolom már látott ehhez hasonlót az életében - felkészülve várt. 

Egykedvűen, gázálarcban ücsörgött a székén, miközben az unokájától elkobzott kvarcjátékkal tetriszezett. Ahogy detektálta a támadást, azonnal megragadta a mellette gondosan előkészített baltát és üvöltve rohant felém. Azonban én sem voltam rest, és a Bruce Lee filmekből ellesett mozdulattal törtem össze lendületét és néhány bordáját, amely létfontosságú szerveit szétkaszabolva végezte be küldetését. Halálsikolya szétmetszette a nyolcadik kerület a tompa reggeli sompolygását. A riasztók azonnal beindultak. Tudtam, hogy csak pár percem van a küldetés sikeres teljesítéséig. Győzelem, vagy halál!

Hirtelen egy ismerős arcot véltem felfedezni a felém tartó horda tagjai között. Azonnal kivettem őt a tömegből és egy félreeső szobába vonszoltam.
- Itt a papír, meg a befizetést bizonyító csekk! Azonnal érkeztesse és írja alá, különben addig fogom össze-vissza kavarni a felnőttképzésről szóló törvényt, rendeleteket és jogszabályokat, hogy vadászkutyává fog válni, mire teljesen feltárja az ellentmondásokat! - visszafojtva sziszegtem felé, miközben szememben valódi elszántság csillant. 

Nem tudom, hogy ez a fenyegetésem, vagy inkább a tízórai kávézásról való lemaradás félelme miatt, de végül érkeztette, aláírta, iktatta.
Jómagam pedig elégedve ébredtem fel ágyamban. Micsoda szörnyű álom!"