A tréningcégek és a felnőttképzés

Sokszor láttam, látom. Sokszor mondtam, mondom. Sokszor tapasztaltam, tapasztalom. 

A tréningcégek működése és a felnőttképzési törvény, akkreditációs jogszabályok: két külön univerzum.

A felnőttképzési törvényt OKJ-s, illetve szakmai képzéses szemszögből írták. Ez a véleményem, vállalom. Sok tréningcég ügyfelem, amikor szembesül vele, hogy melyek a felnőttképzés, és az akkreditáció feltételei, első mondata: "de mi máshogy működünk". Erre szoktam nekik mondani: ez a felnőttképzési jogszabályokat nem érdekli. 

Az egész akkreditáció valószínűleg azon indult el, hogy olyan intézmények fognak akkreditálni, akiknek van egy naaaaaaagy, vöröstéglás épülete, igazgatói irodával, igazgatóhelyettessel, titkárnővel, tanárokkal és pedellussal. Az emberek rendezett sorokban jönnek a kijelölt időben beiratkozni és a képzések akkor indulnak és akkor végződnek, amikor és ahogy az meg lett tervezve. Punktum.Ez talán még igaz volt anno, amikor az akkreditáció arra volt kitalálva, hogy magánszemélyeknek adókedvezményt juttasson, tehát lakossági tanfolyamok alkották a keresletet. 

Ezt 2007. január 1-el megszüntették, helyette intézményeknek adják ezt az adókedvezményt, szakképzési hozzájárulás, vagy egyéb támogatások formájában. 

Így hát a mostani valóság köszönőviszonyban nincs az anno elképzelt feltételekkel, viszont a jogszabályok és a jogszabályok szellemisége maradt a régi. A legtöbb intézménynél, ahol az akkreditációt felhasználják, a tanfolyamokat nem a résztvevők fizetik ki, hanem a megrendelő cég, vagy pályázatból valósul meg a képzés. A résztvevő sok esetben passzív részese az okításnak, a tanfolyamot a cége, vagy az állam finanszírozza. Tehát a cége, vagy az állam érdekelt az eredményességben. Ehhez képest a felnőttképzési törvény a résztvevőt védi.

Ha nem a résztvevő fizeti a révészt, akkor ki a felnőttképzésben a résztvevő, kinek az érdeke az eredményesség? A megrendelő cégé? A támogatást az adófizetők pénzéből adó államé? A munkatársé, aki tanul, de ő nem finanszírozott?  

Furcsa szituk jönnek ebből a kettősségből. 

Ezért van az, hogy tréningcégeknek azt mondom: a felnőttképzési törvény és az akkreditációs rendeletek betartásával kell tudni reagálni a gyors piaci változásokra és a keresletre. Szerencsére most már nem kell 30 napot várni arra, hogy a munkaügyi központ nyilvántartásba vegyen egy új képzést, 1 nap alatt készen van, ez jó. Tehát ha egy megrendelőtől jelentkezik igény egy tanfolyamra, akkor a cég azonnal be tudja jelenteni a munkaügyi központnak az új képzést (a felnőttképzési nyilvántartásba), elektronikusan utána pár nappal már tudja ellenőrizni, hogy megvan, bevették és kezdődhet is a képzés.

Ahogy írtam az elején: a felnőttképzési jogszabályok és a tréningcégek gyakorlata két külön univerzum. Tanácsadóként feladatom elsősorban a két univerzum egyesítése, a jogszabályok betartása mellett a hatékony működés. Minden megoldható, viszont nagyon alaposan ismerni kell a jogszabályokat és a feltételeket, és ezeket a jogszabályokat úgy alkalmazni, hogy az intézmény tudjon dolgozni is és betartsa a jogszabályok előírásait. 

A tréningcégek és a felnőttképzés

Sokszor láttam, látom. Sokszor mondtam, mondom. Sokszor tapasztaltam, tapasztalom. 

A tréningcégek működése és a felnőttképzési törvény, akkreditációs jogszabályok: két külön univerzum.

A felnőttképzési törvényt OKJ-s, illetve szakmai képzéses szemszögből írták. Ez a véleményem, vállalom. Sok tréningcég ügyfelem, amikor szembesül vele, hogy melyek a felnőttképzés, és az akkreditáció feltételei, első mondata: "de mi máshogy működünk". Erre szoktam nekik mondani: ez a felnőttképzési jogszabályokat nem érdekli. 

Az egész akkreditáció valószínűleg azon indult el, hogy olyan intézmények fognak akkreditálni, akiknek van egy naaaaaaagy, vöröstéglás épülete, igazgatói irodával, igazgatóhelyettessel, titkárnővel, tanárokkal és pedellussal. Az emberek rendezett sorokban jönnek a kijelölt időben beiratkozni és a képzések akkor indulnak és akkor végződnek, amikor és ahogy az meg lett tervezve. Punktum.Ez talán még igaz volt anno, amikor az akkreditáció arra volt kitalálva, hogy magánszemélyeknek adókedvezményt juttasson, tehát lakossági tanfolyamok alkották a keresletet. 

Ezt 2007. január 1-el megszüntették, helyette intézményeknek adják ezt az adókedvezményt, szakképzési hozzájárulás, vagy egyéb támogatások formájában. 

Így hát a mostani valóság köszönőviszonyban nincs az anno elképzelt feltételekkel, viszont a jogszabályok és a jogszabályok szellemisége maradt a régi. A legtöbb intézménynél, ahol az akkreditációt felhasználják, a tanfolyamokat nem a résztvevők fizetik ki, hanem a megrendelő cég, vagy pályázatból valósul meg a képzés. A résztvevő sok esetben passzív részese az okításnak, a tanfolyamot a cége, vagy az állam finanszírozza. Tehát a cége, vagy az állam érdekelt az eredményességben. Ehhez képest a felnőttképzési törvény a résztvevőt védi.

Ha nem a résztvevő fizeti a révészt, akkor ki a felnőttképzésben a résztvevő, kinek az érdeke az eredményesség? A megrendelő cégé? A támogatást az adófizetők pénzéből adó államé? A munkatársé, aki tanul, de ő nem finanszírozott?  

Furcsa szituk jönnek ebből a kettősségből. 

Ezért van az, hogy tréningcégeknek azt mondom: a felnőttképzési törvény és az akkreditációs rendeletek betartásával kell tudni reagálni a gyors piaci változásokra és a keresletre. Szerencsére most már nem kell 30 napot várni arra, hogy a munkaügyi központ nyilvántartásba vegyen egy új képzést, 1 nap alatt készen van, ez jó. Tehát ha egy megrendelőtől jelentkezik igény egy tanfolyamra, akkor a cég azonnal be tudja jelenteni a munkaügyi központnak az új képzést (a felnőttképzési nyilvántartásba), elektronikusan utána pár nappal már tudja ellenőrizni, hogy megvan, bevették és kezdődhet is a képzés.

Ahogy írtam az elején: a felnőttképzési jogszabályok és a tréningcégek gyakorlata két külön univerzum. Tanácsadóként feladatom elsősorban a két univerzum egyesítése, a jogszabályok betartása mellett a hatékony működés. Minden megoldható, viszont nagyon alaposan ismerni kell a jogszabályokat és a feltételeket, és ezeket a jogszabályokat úgy alkalmazni, hogy az intézmény tudjon dolgozni is és betartsa a jogszabályok előírásait. 

A képzési program haszna

Először is kergessük el a felhőket, hogy mi is az a képzési program. 10 évvel a felnőttképzési törvény születése utána (te jó ég, 10 év!!!) jótékony homály borítja azt, mire jó ez a sokat emlegetett képzési program. 

Az első kavarás, ami a képzési programmal kapcsolatos, a képzési terv. Régen kellett képzési terv (2009. október 1-től hatályát vesztette), amely gyakorlatilag arról szólt (ahogy az előző bejegyzésemben írtam), hogy év végén megtervezted jósda-szerű pontossággal, hogy a következő évben kb. hány képzés fog elindulni. 

A képzési program pedig gyakorlatilag egy iránytű, hogy egy tanfolyamon mit, mikor, hogyan, hány órában, hány emberrel és milyen tananyagból kell oktatnia az oktatónak. Azaz, mielőtt nyilvántartásba vetetnéd a képzést a munkaügyi központnál (ugye, ez az alap), átgondolod, milyen ismereteket, képességeket akarsz átadni a résztvevőknek, mivel legyenek gazdagabbak a képzés végén. Aztán átgondolod, hány embert akarsz képezni egy csoportban, hány órában, lesznek-e modulok és hány, milyen tananyagot használnak, mi lesz a tartalom. A személyi és tárgyi feltételekről már nem is beszélve, tehát hogy ki fogja oktatni a képzést, milyen min. elvárásokat támasztasz az oktató felé és a teremmel, vagy a helyszínnel kapcsolatban is, hol lesz a képzés.

És ezt papírra veted, a 2001. évi CI. felnőttképzési törvény 16. §-nak vigyázó szemei alatt. Magyarul a 16. § -ban foglaltak kötelező érvényűek. 

Miért jó Neked, mint képző központ, vagy cég vezetőjének a képzési program? 

1. Az óraszám alapján pénzügyileg tudsz tervezni.

2. Tudod, mi fog történni az órákon, a tanárok ellenőrzése átlátható lesz.

3. A tanárok felé követelményeket tudsz támasztani, a hatékonyságot növelve ezzel.

Amit még nagyon hasznosnak találok: a képzési program alapján egy tematika-szerű sorvezető,t készíteni, slágvortokban, hogy az egyes órákon minek kell történnie. Ezt a sorvezetőt a haladási napló mi-történt-az-órán rovatába előre beírod, és a haladási naplót így mindig kinyomtatod,  a tanár kezébe nyomod, a tanár csak a hiányzókat viszi fel a naplóba, na meg aláírja, hogy megtartotta az órát. 

Mindenképpen átláthatóbbá válik így az oktatási tevékenység, elérhető és mérhető a pénzügyi és a szakmai hatékonyság, az ellenőrzés átlátható, a hatékonyság nyomon követhető, netántán fejleszthető lesz.

A képzési program haszna

Először is kergessük el a felhőket, hogy mi is az a képzési program. 10 évvel a felnőttképzési törvény születése utána (te jó ég, 10 év!!!) jótékony homály borítja azt, mire jó ez a sokat emlegetett képzési program. 

Az első kavarás, ami a képzési programmal kapcsolatos, a képzési terv. Régen kellett képzési terv (2009. október 1-től hatályát vesztette), amely gyakorlatilag arról szólt (ahogy az előző bejegyzésemben írtam), hogy év végén megtervezted jósda-szerű pontossággal, hogy a következő évben kb. hány képzés fog elindulni. 

A képzési program pedig gyakorlatilag egy iránytű, hogy egy tanfolyamon mit, mikor, hogyan, hány órában, hány emberrel és milyen tananyagból kell oktatnia az oktatónak. Azaz, mielőtt nyilvántartásba vetetnéd a képzést a munkaügyi központnál (ugye, ez az alap), átgondolod, milyen ismereteket, képességeket akarsz átadni a résztvevőknek, mivel legyenek gazdagabbak a képzés végén. Aztán átgondolod, hány embert akarsz képezni egy csoportban, hány órában, lesznek-e modulok és hány, milyen tananyagot használnak, mi lesz a tartalom. A személyi és tárgyi feltételekről már nem is beszélve, tehát hogy ki fogja oktatni a képzést, milyen min. elvárásokat támasztasz az oktató felé és a teremmel, vagy a helyszínnel kapcsolatban is, hol lesz a képzés.

És ezt papírra veted, a 2001. évi CI. felnőttképzési törvény 16. §-nak vigyázó szemei alatt. Magyarul a 16. § -ban foglaltak kötelező érvényűek. 

Miért jó Neked, mint képző központ, vagy cég vezetőjének a képzési program? 

1. Az óraszám alapján pénzügyileg tudsz tervezni.

2. Tudod, mi fog történni az órákon, a tanárok ellenőrzése átlátható lesz.

3. A tanárok felé követelményeket tudsz támasztani, a hatékonyságot növelve ezzel.

Amit még nagyon hasznosnak találok: a képzési program alapján egy tematika-szerű sorvezető,t készíteni, slágvortokban, hogy az egyes órákon minek kell történnie. Ezt a sorvezetőt a haladási napló mi-történt-az-órán rovatába előre beírod, és a haladási naplót így mindig kinyomtatod,  a tanár kezébe nyomod, a tanár csak a hiányzókat viszi fel a naplóba, na meg aláírja, hogy megtartotta az órát. 

Mindenképpen átláthatóbbá válik így az oktatási tevékenység, elérhető és mérhető a pénzügyi és a szakmai hatékonyság, az ellenőrzés átlátható, a hatékonyság nyomon követhető, netántán fejleszthető lesz.

Mi nem kell 2009. okt. 1 óta?

Többen kérdezték már tőlem, főleg újbóli akkreditációsok, gondoltam, megosztom, leírom, hogy segítsek. 

Kezdjük először is az SzTT-vel. Mi az az SzTT? SzTT= Szakmai Tanácsadó Testület. Legalább három tagból kellett, hogy álljon és 2009. okt. 1. előtt kötelező volt intézményakkreditációhoz. Ennyit érdemes tudnod róla, többet felesleges, hiszen eltörölték az SzTT kötelezettséget. 

Tehát 2009. október 1-től akkreditált intézményként, vagy ha intézményakkreditációra pályázol, nem kell SzTT-t működtetned. Ha addig működtettél, akkor ez nem jelenti azt, hogy kötelezően szélnek is kell őket eresztened, a lényeg az, hogy ha működteted, akkor önszorgalomból.Kötelezőnek már nem kötelező.

A másik, ami 2009. október 1 óta nem kell: képzési terv, és ebből logikusan következtetve az év végi beszámoló a képzési tervről. 

A képzési terv régen az volt, hogy év végén leültél  (ha voltál oly szerencsétlen, hogy képző intézmény vezetőjeként funkcionáltál) és erősen koncentrálva, ceruzádat tövig rágva, hajadat tépdelve próbáltad megsaccolni, a következő évben hány képzése lesz a cégednek és milyen összetételben, valamint, ki lesz a célcsoport. Aztán ezt az SzTT elé tártad, akik megkérdezték: "Nooooormális?" Majd rábólintottak és aláfirkantották a jegyzőkönyvet. Esetleg utána javasoltak egy pszichiátert. ("Biztos ezzel akarsz tökölődni?")

A felnőttképzési piacot tekintve ez a képzési terv készítés kb. olyan volt, mint egy jósda. Aztán a rákövetkező év végén szintén leültél, karöltve az SzTT érdeklődő tagjaival és összegezted, a tervezettből mennyi jött össze. Vagy sírtál, vagy sírva röhögtél. Az SzTT tagok ezen alkalmakkor ösmételten felajánlották pszichiáter segítségét. ("Őt hívd fel Józsikám, jó áron megszámítja Neked!")

 

Lényeg: 2009. október 1-től ezeket már nem kell megtenned., az SzTT tagokkal is akkor találkozol, amikor jólesik, jegyzőkönyvezni már nem kell a találkozó eredményét, egy fincsi rántotthusi (a jóllakásra vágyóknak) /rántottsajt (a vegáknak)/rák(a gourmand-oknak) mellett beszélitek meg a világ és a cég aktuális állását.

Mi nem kell 2009. okt. 1 óta?

Többen kérdezték már tőlem, főleg újbóli akkreditációsok, gondoltam, megosztom, leírom, hogy segítsek. 

Kezdjük először is az SzTT-vel. Mi az az SzTT? SzTT= Szakmai Tanácsadó Testület. Legalább három tagból kellett, hogy álljon és 2009. okt. 1. előtt kötelező volt intézményakkreditációhoz. Ennyit érdemes tudnod róla, többet felesleges, hiszen eltörölték az SzTT kötelezettséget. 

Tehát 2009. október 1-től akkreditált intézményként, vagy ha intézményakkreditációra pályázol, nem kell SzTT-t működtetned. Ha addig működtettél, akkor ez nem jelenti azt, hogy kötelezően szélnek is kell őket eresztened, a lényeg az, hogy ha működteted, akkor önszorgalomból.Kötelezőnek már nem kötelező.

A másik, ami 2009. október 1 óta nem kell: képzési terv, és ebből logikusan következtetve az év végi beszámoló a képzési tervről. 

A képzési terv régen az volt, hogy év végén leültél  (ha voltál oly szerencsétlen, hogy képző intézmény vezetőjeként funkcionáltál) és erősen koncentrálva, ceruzádat tövig rágva, hajadat tépdelve próbáltad megsaccolni, a következő évben hány képzése lesz a cégednek és milyen összetételben, valamint, ki lesz a célcsoport. Aztán ezt az SzTT elé tártad, akik megkérdezték: "Nooooormális?" Majd rábólintottak és aláfirkantották a jegyzőkönyvet. Esetleg utána javasoltak egy pszichiátert. ("Biztos ezzel akarsz tökölődni?")

A felnőttképzési piacot tekintve ez a képzési terv készítés kb. olyan volt, mint egy jósda. Aztán a rákövetkező év végén szintén leültél, karöltve az SzTT érdeklődő tagjaival és összegezted, a tervezettből mennyi jött össze. Vagy sírtál, vagy sírva röhögtél. Az SzTT tagok ezen alkalmakkor ösmételten felajánlották pszichiáter segítségét. ("Őt hívd fel Józsikám, jó áron megszámítja Neked!")

 

Lényeg: 2009. október 1-től ezeket már nem kell megtenned., az SzTT tagokkal is akkor találkozol, amikor jólesik, jegyzőkönyvezni már nem kell a találkozó eredményét, egy fincsi rántotthusi (a jóllakásra vágyóknak) /rántottsajt (a vegáknak)/rák(a gourmand-oknak) mellett beszélitek meg a világ és a cég aktuális állását.

Kommandós akció a Munkaügyi Központban -- kis humor akkreditálás közben :))

Úgy látszik, a tavasz meghozta a humoros kedvet. Egyik, rendkívül jó stílussal és fogalmazókészséggel megáldott ügyfelem küldte nekem az alábbi szösszenetet, egy felnőttképzési bejelentés története. A szerző hozzájárult, hogy közzétegyem az írást. 

Hozzáteszem, a Munkaügyi Központban nagyon kedvesek és készségesek az ügyintézők (saját tapasztalat), az alábbi írás költői és irodalmi túlzás, nem valós eseményeket ír le, viszont jót röhögtem rajta, amikor elolvastam. Gondoltam, szerzek Neked is kellemes perceket. Jó szórakozást! :)

"Tárgy: Szigorúan titkos jelentés "A MUK alkonya" fedőnevű kimondhatatlanul titkos akcióról
Végrehajtó: 007 sz.t. tiszt
Időpont: Zulu 1:32

Megjártam a hadak útját... Reggel 8:32-kor értem a MUK épületéhez. Szokásomhoz híven - hogy felmérjem a terepet és az esetleges térfigyelő kamerákat - rágyújtottam egy cigarettára. Nem tapasztaltam semmilyen gyanús mozgást, vagy személyt. 8:36-kor - takarásban a térfigyelő kamerák és a kémműholdak kíváncsiskodó tekintet elől - gyorsan felvettem kommandós gúnyámat és Rambó kiképzőtisztemtől tanult határozott mozdulattal feketére festettem ki a szemem alatti területet. Véleményem szerint már csak ettől olyan fizimiskám lett, hogy aki rám nézett volna, biztos, hogy azonnal meghal. Vagy a sokktól, vagy azért, mert szétröhögi magát. De nem nézett rám senki... Így életbe lépett a B terv: erőszakos behatolás a MUK épületébe és bármilyen eszközt felhasználva kikényszeríteni a Felnőttképzési nyilvántartásba vétel befogadását.

Először egy tetrain-cianoidot tartalmazó füstbombát dobtam be a recepcióra, amelynek azonnali hatása lett - egy semmihez sem hasonlítható halálhörgés-morajlás között mindenki iszonyatos kínok között pusztult el, akin nem volt éppen gázálarc. 1-0 ide - gondoltam, de kicsit korai volt az örömöm. A nagyon kedves és egyben rendkívül antipatikus recepciós néni ugyanis - gondolom már látott ehhez hasonlót az életében - felkészülve várt. 

Egykedvűen, gázálarcban ücsörgött a székén, miközben az unokájától elkobzott kvarcjátékkal tetriszezett. Ahogy detektálta a támadást, azonnal megragadta a mellette gondosan előkészített baltát és üvöltve rohant felém. Azonban én sem voltam rest, és a Bruce Lee filmekből ellesett mozdulattal törtem össze lendületét és néhány bordáját, amely létfontosságú szerveit szétkaszabolva végezte be küldetését. Halálsikolya szétmetszette a nyolcadik kerület a tompa reggeli sompolygását. A riasztók azonnal beindultak. Tudtam, hogy csak pár percem van a küldetés sikeres teljesítéséig. Győzelem, vagy halál!

Hirtelen egy ismerős arcot véltem felfedezni a felém tartó horda tagjai között. Azonnal kivettem őt a tömegből és egy félreeső szobába vonszoltam.
- Itt a papír, meg a befizetést bizonyító csekk! Azonnal érkeztesse és írja alá, különben addig fogom össze-vissza kavarni a felnőttképzésről szóló törvényt, rendeleteket és jogszabályokat, hogy vadászkutyává fog válni, mire teljesen feltárja az ellentmondásokat! - visszafojtva sziszegtem felé, miközben szememben valódi elszántság csillant. 

Nem tudom, hogy ez a fenyegetésem, vagy inkább a tízórai kávézásról való lemaradás félelme miatt, de végül érkeztette, aláírta, iktatta.
Jómagam pedig elégedve ébredtem fel ágyamban. Micsoda szörnyű álom!"

Kommandós akció a Munkaügyi Központban -- kis humor akkreditálás közben :))

Úgy látszik, a tavasz meghozta a humoros kedvet. Egyik, rendkívül jó stílussal és fogalmazókészséggel megáldott ügyfelem küldte nekem az alábbi szösszenetet, egy felnőttképzési bejelentés története. A szerző hozzájárult, hogy közzétegyem az írást. 

Hozzáteszem, a Munkaügyi Központban nagyon kedvesek és készségesek az ügyintézők (saját tapasztalat), az alábbi írás költői és irodalmi túlzás, nem valós eseményeket ír le, viszont jót röhögtem rajta, amikor elolvastam. Gondoltam, szerzek Neked is kellemes perceket. Jó szórakozást! :)

"Tárgy: Szigorúan titkos jelentés "A MUK alkonya" fedőnevű kimondhatatlanul titkos akcióról
Végrehajtó: 007 sz.t. tiszt
Időpont: Zulu 1:32

Megjártam a hadak útját... Reggel 8:32-kor értem a MUK épületéhez. Szokásomhoz híven - hogy felmérjem a terepet és az esetleges térfigyelő kamerákat - rágyújtottam egy cigarettára. Nem tapasztaltam semmilyen gyanús mozgást, vagy személyt. 8:36-kor - takarásban a térfigyelő kamerák és a kémműholdak kíváncsiskodó tekintet elől - gyorsan felvettem kommandós gúnyámat és Rambó kiképzőtisztemtől tanult határozott mozdulattal feketére festettem ki a szemem alatti területet. Véleményem szerint már csak ettől olyan fizimiskám lett, hogy aki rám nézett volna, biztos, hogy azonnal meghal. Vagy a sokktól, vagy azért, mert szétröhögi magát. De nem nézett rám senki... Így életbe lépett a B terv: erőszakos behatolás a MUK épületébe és bármilyen eszközt felhasználva kikényszeríteni a Felnőttképzési nyilvántartásba vétel befogadását.

Először egy tetrain-cianoidot tartalmazó füstbombát dobtam be a recepcióra, amelynek azonnali hatása lett - egy semmihez sem hasonlítható halálhörgés-morajlás között mindenki iszonyatos kínok között pusztult el, akin nem volt éppen gázálarc. 1-0 ide - gondoltam, de kicsit korai volt az örömöm. A nagyon kedves és egyben rendkívül antipatikus recepciós néni ugyanis - gondolom már látott ehhez hasonlót az életében - felkészülve várt. 

Egykedvűen, gázálarcban ücsörgött a székén, miközben az unokájától elkobzott kvarcjátékkal tetriszezett. Ahogy detektálta a támadást, azonnal megragadta a mellette gondosan előkészített baltát és üvöltve rohant felém. Azonban én sem voltam rest, és a Bruce Lee filmekből ellesett mozdulattal törtem össze lendületét és néhány bordáját, amely létfontosságú szerveit szétkaszabolva végezte be küldetését. Halálsikolya szétmetszette a nyolcadik kerület a tompa reggeli sompolygását. A riasztók azonnal beindultak. Tudtam, hogy csak pár percem van a küldetés sikeres teljesítéséig. Győzelem, vagy halál!

Hirtelen egy ismerős arcot véltem felfedezni a felém tartó horda tagjai között. Azonnal kivettem őt a tömegből és egy félreeső szobába vonszoltam.
- Itt a papír, meg a befizetést bizonyító csekk! Azonnal érkeztesse és írja alá, különben addig fogom össze-vissza kavarni a felnőttképzésről szóló törvényt, rendeleteket és jogszabályokat, hogy vadászkutyává fog válni, mire teljesen feltárja az ellentmondásokat! - visszafojtva sziszegtem felé, miközben szememben valódi elszántság csillant. 

Nem tudom, hogy ez a fenyegetésem, vagy inkább a tízórai kávézásról való lemaradás félelme miatt, de végül érkeztette, aláírta, iktatta.
Jómagam pedig elégedve ébredtem fel ágyamban. Micsoda szörnyű álom!"