2, azaz KÉT HÓNAP az eljárási idő az akkreditációknál

Rengetegen elcsodálkoznak: két hónap? Sok ügyfél telefonál: megkaptam a végzést, hogy elindult az eljárás, akkor jövő héten meg is lesz az akkreditáció? Válasz: 2 hónapon belül.Számos megdöbbent tekintet, elnémuló telefon ezen két szó hallatán: 2, azaz KÉT hónap. 

Azért írom így le, mert ez ugyan ott van mindenhol, mégis mintha mindenki elfelejtené. Kedvenc felnőttképzési törvényünk, a 2001. évi CI-es (más nincs is egyébként) 13. § (1) bekezdés alapján a FAT-nak az akkreditációs kérelmekről (mind az intézményi, mind a programakkreditációnál) két hónapja van, hogy döntsön. Szó szerint: két hónapon belül dönt. 

Gyakorlatilag ez úgy néz ki, hogy mind az intézményi, mind a programakkreditációnál a kérelmek kimennek két szakértőhöz. A programnál a szakértők otthon, akár pizsamában, meghozzák a döntésüket, megírják a szakvéleményt, elküldik. Az intézményinél pedig kiszállnak a helyszínre. 

Tehát beadod a kérelmet, utána azt a FAT egyik referense (akik tapasztalatom szerint nagyon kompetensek) megnézi formailag, ha rendben van, akkor utána, ha a szakértők elfogadták a megbízást, az anyag kimegy a két szakértőnek. Ha a formai ellenőrzésnél valami hiányzik, akkor hiánypótlás van, ezzel is meghosszabbodik az eljárási idő a Ket (közigazgatási eljárási törvény) értelmében. Amikor a szakvélemények készen vannak (illetve intézményakkreditációnál a helyszíni szemle jegyzőkönyv), akkor csatornázza be a FAT a kérelmet a következő ülésre. 

Tehát, két hónapon belül dönt a FAT, ezen belül lehet, hogy a FAT ülés időpontja miatt már másfél hónap múlva lesz akkreditációd, de inkább beadás után két hónappal kalkulálj. Akkreditációnként. 

2, azaz KÉT HÓNAP az eljárási idő az akkreditációknál

Rengetegen elcsodálkoznak: két hónap? Sok ügyfél telefonál: megkaptam a végzést, hogy elindult az eljárás, akkor jövő héten meg is lesz az akkreditáció? Válasz: 2 hónapon belül.Számos megdöbbent tekintet, elnémuló telefon ezen két szó hallatán: 2, azaz KÉT hónap. 

Azért írom így le, mert ez ugyan ott van mindenhol, mégis mintha mindenki elfelejtené. Kedvenc felnőttképzési törvényünk, a 2001. évi CI-es (más nincs is egyébként) 13. § (1) bekezdés alapján a FAT-nak az akkreditációs kérelmekről (mind az intézményi, mind a programakkreditációnál) két hónapja van, hogy döntsön. Szó szerint: két hónapon belül dönt. 

Gyakorlatilag ez úgy néz ki, hogy mind az intézményi, mind a programakkreditációnál a kérelmek kimennek két szakértőhöz. A programnál a szakértők otthon, akár pizsamában, meghozzák a döntésüket, megírják a szakvéleményt, elküldik. Az intézményinél pedig kiszállnak a helyszínre. 

Tehát beadod a kérelmet, utána azt a FAT egyik referense (akik tapasztalatom szerint nagyon kompetensek) megnézi formailag, ha rendben van, akkor utána, ha a szakértők elfogadták a megbízást, az anyag kimegy a két szakértőnek. Ha a formai ellenőrzésnél valami hiányzik, akkor hiánypótlás van, ezzel is meghosszabbodik az eljárási idő a Ket (közigazgatási eljárási törvény) értelmében. Amikor a szakvélemények készen vannak (illetve intézményakkreditációnál a helyszíni szemle jegyzőkönyv), akkor csatornázza be a FAT a kérelmet a következő ülésre. 

Tehát, két hónapon belül dönt a FAT, ezen belül lehet, hogy a FAT ülés időpontja miatt már másfél hónap múlva lesz akkreditációd, de inkább beadás után két hónappal kalkulálj. Akkreditációnként. 

Az újbóli akkreditáció veszélyei

"Bárcsak lenne egy mód, hogy elkerülhessen az újbóli akkreditációt és legyen egy akkreditációm, varázsütésre!" Gondolják sokan.

2011-ben rengetegen fogják megújítani az akkreditációjukat, ezért azt gondolom, érdemes felhívni a figyelmet a veszélyekre. 

Az újbóli akkreditációnál a helyszíni szemlén a szakértők bármit megnézhetnek. 4 évre (ha 2. akkreditációs megújítás, akkor 8 évre) visszamenőleg. Ismerve a felnőttképzés bonyolult dokumentációs kötelezettségét, 4 év alatt bármi történhet, hiszen emberek vagyunk. Az akkreditáció pedig jelen pillanatában így működik: viszonylag kevés (és olykor jelentéktelennek tűnő) adminisztrációs hibáért azonnali "főbelövés", azaz azonnali akkreditáció visszavonás és elutasítás. 

Az újbóli akkreditáció olyan, mint egy használt ház, amit teljesen fel akarnak újítani. Kihívnak egy szakembert, aki első látásra meg tudja állapítani, hogy nagyon le van-e lakva, vagy sem, de ő sem lát át a falakon és nem tudja, hol mennek a vezetékek, mekkora a probléma, illetve kivitelezhető-e az óhajtott felújítás. Az egy dolog, hogy a tervrajzokon hol van a vízvezeték, az egy másik dolog, hogy valóban hol megy. Egy teljesen új házat az alapoktól felépíteni átláthatóbb feladat, mint egy meglévő használtat felújítani. A használtnál a csempelevakarás után derülhet ki, hogy a felújítás, amit elterveztek, kivitelezhetetlen.

Jim Collins: "Good to Great" (Jóból a kiválóba, magyarul, amennyire tudom, nem jelent még meg): az egyik legelgondolkodtatóbb üzleti könyv, amit olvastam. Ott bukkantam rá a Stockdale paradoxonra. 

Jim Stockdale admirálisról nevezték el. 

Stockdale volt a legmagasabb rangú amerikai tiszt, aki 8 évet töltött a vietnámi háború idején a Hanoi Hiltonban (magyarul: fogolytáborban). Ezalatt több, mint húszszor megkínozták, rá akarták venni, hogy működjön együtt a vietnámiakkal stb. Stockdale nem adta fel, kidolgozott egy módszert, amivel a kínzásokat el lehet viselni és erre megtanította a többi amerikai foglyot, információáramlási rendszert talált ki, hogy a rabok tudjanak kommunikálni egymással. Egyszer pedig direkt megverte és egy borotvával megvágta saját magát, hogy ne tudják őt bemutatni egy felvételen mint jól tartott" foglyot. 

8 év után szabadult a fogolytáborból.

Jim Collins, a könyv írója interjút készített Stockdale admirálissal. Megkérdezte tőle: kiknek nem sikerült kijutni a táborból? Mire Stockdale: ó, ez könnyű válasz, az optimistáknak. Akik csillogó szemmel mondták: karácsonyra kijutunk. Aztán jött a karácsony és nem jutottak ki. Aztán azt mondták: ó, húsvétra kijutunk. Jött a húsvét és nem jutottak ki. Karácsonyok és húsvétok jöttek és mentek, ők még mindig bent voltak. Ezek az optimisták megtört szívvel haltak meg a fogolytáborban. 

Stockdale paradoxona a következő: az élet nem igazságos, olykor a javadra, olykor ellenedre. Mindig lesznek kihívások, problémák. A különbség abban rejlik, ki hogyan kezeli a problémákat. A Stockdale paradoxon szerint a nehézségekkel úgy tudsz megküzdeni, hogy higgy abban, a nehézségek ellenére a végén úgy mennek a dolgok, ahogy eltervezted, ezzel egy időben nézz szembe a mindenkori aktuális valóságod brutális tényeivel, bármik is legyenek azok. 

Ugyanez érvényes az akkreditációra is. Lesznek nehézségek. A lényeg: a rózsaszín szemüveg és hurráoptimizmus nem biztos, hogy segít az akkreditáció megújításában. 

Higgy abban, hogy úgy fognak menni a dolgok, ahogy eltervezted, mellette nézz szembe a valósággal és a brutális, konkrét tényekkel. Így sikerülni fog, így fog sikerülni. Persze, még mindig lehet varázsütésre akkreditációd, de az egy másik történet.

Az újbóli akkreditáció veszélyei

"Bárcsak lenne egy mód, hogy elkerülhessen az újbóli akkreditációt és legyen egy akkreditációm, varázsütésre!" Gondolják sokan.

2011-ben rengetegen fogják megújítani az akkreditációjukat, ezért azt gondolom, érdemes felhívni a figyelmet a veszélyekre. 

Az újbóli akkreditációnál a helyszíni szemlén a szakértők bármit megnézhetnek. 4 évre (ha 2. akkreditációs megújítás, akkor 8 évre) visszamenőleg. Ismerve a felnőttképzés bonyolult dokumentációs kötelezettségét, 4 év alatt bármi történhet, hiszen emberek vagyunk. Az akkreditáció pedig jelen pillanatában így működik: viszonylag kevés (és olykor jelentéktelennek tűnő) adminisztrációs hibáért azonnali "főbelövés", azaz azonnali akkreditáció visszavonás és elutasítás. 

Az újbóli akkreditáció olyan, mint egy használt ház, amit teljesen fel akarnak újítani. Kihívnak egy szakembert, aki első látásra meg tudja állapítani, hogy nagyon le van-e lakva, vagy sem, de ő sem lát át a falakon és nem tudja, hol mennek a vezetékek, mekkora a probléma, illetve kivitelezhető-e az óhajtott felújítás. Az egy dolog, hogy a tervrajzokon hol van a vízvezeték, az egy másik dolog, hogy valóban hol megy. Egy teljesen új házat az alapoktól felépíteni átláthatóbb feladat, mint egy meglévő használtat felújítani. A használtnál a csempelevakarás után derülhet ki, hogy a felújítás, amit elterveztek, kivitelezhetetlen.

Jim Collins: "Good to Great" (Jóból a kiválóba, magyarul, amennyire tudom, nem jelent még meg): az egyik legelgondolkodtatóbb üzleti könyv, amit olvastam. Ott bukkantam rá a Stockdale paradoxonra. 

Jim Stockdale admirálisról nevezték el. 

Stockdale volt a legmagasabb rangú amerikai tiszt, aki 8 évet töltött a vietnámi háború idején a Hanoi Hiltonban (magyarul: fogolytáborban). Ezalatt több, mint húszszor megkínozták, rá akarták venni, hogy működjön együtt a vietnámiakkal stb. Stockdale nem adta fel, kidolgozott egy módszert, amivel a kínzásokat el lehet viselni és erre megtanította a többi amerikai foglyot, információáramlási rendszert talált ki, hogy a rabok tudjanak kommunikálni egymással. Egyszer pedig direkt megverte és egy borotvával megvágta saját magát, hogy ne tudják őt bemutatni egy felvételen mint jól tartott" foglyot. 

8 év után szabadult a fogolytáborból.

Jim Collins, a könyv írója interjút készített Stockdale admirálissal. Megkérdezte tőle: kiknek nem sikerült kijutni a táborból? Mire Stockdale: ó, ez könnyű válasz, az optimistáknak. Akik csillogó szemmel mondták: karácsonyra kijutunk. Aztán jött a karácsony és nem jutottak ki. Aztán azt mondták: ó, húsvétra kijutunk. Jött a húsvét és nem jutottak ki. Karácsonyok és húsvétok jöttek és mentek, ők még mindig bent voltak. Ezek az optimisták megtört szívvel haltak meg a fogolytáborban. 

Stockdale paradoxona a következő: az élet nem igazságos, olykor a javadra, olykor ellenedre. Mindig lesznek kihívások, problémák. A különbség abban rejlik, ki hogyan kezeli a problémákat. A Stockdale paradoxon szerint a nehézségekkel úgy tudsz megküzdeni, hogy higgy abban, a nehézségek ellenére a végén úgy mennek a dolgok, ahogy eltervezted, ezzel egy időben nézz szembe a mindenkori aktuális valóságod brutális tényeivel, bármik is legyenek azok. 

Ugyanez érvényes az akkreditációra is. Lesznek nehézségek. A lényeg: a rózsaszín szemüveg és hurráoptimizmus nem biztos, hogy segít az akkreditáció megújításában. 

Higgy abban, hogy úgy fognak menni a dolgok, ahogy eltervezted, mellette nézz szembe a valósággal és a brutális, konkrét tényekkel. Így sikerülni fog, így fog sikerülni. Persze, még mindig lehet varázsütésre akkreditációd, de az egy másik történet.

Akkreditált intézmények, FIGYELEM: ellenőrzések a láthatáron

Egy figyelmeztetés: ahogy mindig is, tavaly őszre tervezte a FAT az ellenőrzéseket. Elmaradtak. Most tavasszal viszont elkezdődött a tánc, élesben, azaz az akkreditált intézmények ellenőrzése.

Gatyamadzag fel, az akkreditált intézmények ellenőrzése bizony bizony véresen komoly dolog. Sokan veszítették már így el az intézményakkreditációt, tehát ha kapsz egy levelet az NSZFI FAT Titkárságától, hogy ellenőrzés, akkor vedd komolyan. 

Akkreditált intézmények, FIGYELEM: ellenőrzések a láthatáron

Egy figyelmeztetés: ahogy mindig is, tavaly őszre tervezte a FAT az ellenőrzéseket. Elmaradtak. Most tavasszal viszont elkezdődött a tánc, élesben, azaz az akkreditált intézmények ellenőrzése.

Gatyamadzag fel, az akkreditált intézmények ellenőrzése bizony bizony véresen komoly dolog. Sokan veszítették már így el az intézményakkreditációt, tehát ha kapsz egy levelet az NSZFI FAT Titkárságától, hogy ellenőrzés, akkor vedd komolyan. 

Mitől döglik a légy a képzések adminisztrációjában?

Vannak kedvenc mondásaim akkreditációs tanácsadás közben, ügyfeleim előszeretettel idézik ezeket, kézről-kézre járnak, mint a vírusok.

Aranyköpéseim közül a legkedveltebb, ügyfeleim által a legtöbbet idézett:

"Nem elég jónak lenni, annak is kell látszani."

Elismerem, a fentit magunkévá tenni, hogy azt ne mondjam szép magyar szóval: internalizálni, a kihívások kihívása. Miért is? Nekünk, magyaroknak, valljuk be, négyszemközt vagyunk: nem jön séróból a marketing. Sem az ön-, sem a cégmarketing, sem a szép csomagolás. Valami gyanús, ámerikás dolognak tekintjük, amit tisztes szakember, szakmájának megbecsült nesztora messziről elkerül. 

A fejekben még most is az van, elrejtve, mélyen, de annál hercigebben, hogy ami szakmailag jó, vagy kiváló, az nem lehet szép, vagy formailag rendben való. Pedig, ha belenézünk magunkba, egyszerű pszichológia: az első benyomás alapján ítélünk mindent és mindenkit. Beletesszük egy dobozba, és onnan iszonyat nehezen pakoljuk át egy másikba.

A nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani elv érvényes a képzések adminisztrációjára is. Tehát: érdemes pl. a csoportoknak, tanfolyamoknak egyéni kódot adni. Magyarországon élünk, tehát aláírás és pecsét a papírokon (legyen az egy egyszerű átvételi elismervény a tanúsítványokról) még a mai napig is pozitív elbírálásban részesül. Szintén a jónak látszás egyik eleme az "1 tanfolyam-1 dosszié" vezérvonal, azaz egy tanfolyam teljes képzési adminisztrációját egy dossziéban tárolni. Így nem csak jónak fogsz látszani, Neked is könnyebb lesz a képzések adminisztrációját kezelni. 

Ki tudja, még a végén az apró kis lépés, hogy nem csak jó vagy, de annak is látszol, átalakítja a céged/intézményed és sikert ad. Hajrá! :)

Mitől döglik a légy a képzések adminisztrációjában?

Vannak kedvenc mondásaim akkreditációs tanácsadás közben, ügyfeleim előszeretettel idézik ezeket, kézről-kézre járnak, mint a vírusok.

Aranyköpéseim közül a legkedveltebb, ügyfeleim által a legtöbbet idézett:

"Nem elég jónak lenni, annak is kell látszani."

Elismerem, a fentit magunkévá tenni, hogy azt ne mondjam szép magyar szóval: internalizálni, a kihívások kihívása. Miért is? Nekünk, magyaroknak, valljuk be, négyszemközt vagyunk: nem jön séróból a marketing. Sem az ön-, sem a cégmarketing, sem a szép csomagolás. Valami gyanús, ámerikás dolognak tekintjük, amit tisztes szakember, szakmájának megbecsült nesztora messziről elkerül. 

A fejekben még most is az van, elrejtve, mélyen, de annál hercigebben, hogy ami szakmailag jó, vagy kiváló, az nem lehet szép, vagy formailag rendben való. Pedig, ha belenézünk magunkba, egyszerű pszichológia: az első benyomás alapján ítélünk mindent és mindenkit. Beletesszük egy dobozba, és onnan iszonyat nehezen pakoljuk át egy másikba.

A nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani elv érvényes a képzések adminisztrációjára is. Tehát: érdemes pl. a csoportoknak, tanfolyamoknak egyéni kódot adni. Magyarországon élünk, tehát aláírás és pecsét a papírokon (legyen az egy egyszerű átvételi elismervény a tanúsítványokról) még a mai napig is pozitív elbírálásban részesül. Szintén a jónak látszás egyik eleme az "1 tanfolyam-1 dosszié" vezérvonal, azaz egy tanfolyam teljes képzési adminisztrációját egy dossziéban tárolni. Így nem csak jónak fogsz látszani, Neked is könnyebb lesz a képzések adminisztrációját kezelni. 

Ki tudja, még a végén az apró kis lépés, hogy nem csak jó vagy, de annak is látszol, átalakítja a céged/intézményed és sikert ad. Hajrá! :)

Vidám pillanatok akkreditáció közben

Gyönyörű nap van ma, minden vidám, gondoltam, megosztok egy aranyköpést, amelyet helyszíni szemlén hallottam és általános derültséget keltett. Magyarul: jót röhögtünk, szakértőkkel, cégvezetővel együtt. A szakértő és a cég nevét, az időpontot fedje jótékony homály, virtuális ajkaimon pecsét, a poén a fontos.

Helyszíni szemlén történt, az alapos szakértő mindent megnézett, átnéztük a dokumentumokat, minden rendben volt. A végén a kolléga segítségképpen említette a cégvezetőnek, hogy érdemes lenne az irodába vezetékes telefont is tenni, hiszen az a cég komolyságát is mutatja, illetve hirdetésekben is meg lehet jelentetni és akkor az emberek tudják, hogy ül ott valaki, mondjuk egy idősebb hölgy és végzi a dolgát.

...

Beletelt pár másodpercbe, amíg leesett mindenkinek az ige kettős jelentése. Lelki szemeim előtt megjelent az idősebb hölgy, decens szemüveggel, kissé túlsúlyosan, dauerolt hajjal, amint éppen az irodában végzi a dolgát és közben csörög a vezetékes telefon. Könnyezve röhögtünk. Hab a tortán, hogy az iroda egy középiskola egyik irodája volt, a helyszíni szemle végén pedig (még "átkosbéli" kabarétréfákra emlékeztető csengőhanggal) megszólalt a helyiségben az iskola piros, kb. 30 éves, vezetékes telefonja. A cégvezető sietve hozzátette, az az iskoláé. Ehhez mi már tényleg nem tudtunk mit hozzátenni.

Vannak akkreditáció közben durva pillanatok, vannak unalmas pillanatok, vannak átkozódós pillanatok, vannak homlokráncoló pillanatok, és vannak vidám pillanatok. A poénos pillanatokra is nagyon szívesen emlékszem és igyekszem őket újratermelni, hogy legyen mit sztorizgatni. :)

Vidám pillanatok akkreditáció közben

Gyönyörű nap van ma, minden vidám, gondoltam, megosztok egy aranyköpést, amelyet helyszíni szemlén hallottam és általános derültséget keltett. Magyarul: jót röhögtünk, szakértőkkel, cégvezetővel együtt. A szakértő és a cég nevét, az időpontot fedje jótékony homály, virtuális ajkaimon pecsét, a poén a fontos.

Helyszíni szemlén történt, az alapos szakértő mindent megnézett, átnéztük a dokumentumokat, minden rendben volt. A végén a kolléga segítségképpen említette a cégvezetőnek, hogy érdemes lenne az irodába vezetékes telefont is tenni, hiszen az a cég komolyságát is mutatja, illetve hirdetésekben is meg lehet jelentetni és akkor az emberek tudják, hogy ül ott valaki, mondjuk egy idősebb hölgy és végzi a dolgát.

...

Beletelt pár másodpercbe, amíg leesett mindenkinek az ige kettős jelentése. Lelki szemeim előtt megjelent az idősebb hölgy, decens szemüveggel, kissé túlsúlyosan, dauerolt hajjal, amint éppen az irodában végzi a dolgát és közben csörög a vezetékes telefon. Könnyezve röhögtünk. Hab a tortán, hogy az iroda egy középiskola egyik irodája volt, a helyszíni szemle végén pedig (még "átkosbéli" kabarétréfákra emlékeztető csengőhanggal) megszólalt a helyiségben az iskola piros, kb. 30 éves, vezetékes telefonja. A cégvezető sietve hozzátette, az az iskoláé. Ehhez mi már tényleg nem tudtunk mit hozzátenni.

Vannak akkreditáció közben durva pillanatok, vannak unalmas pillanatok, vannak átkozódós pillanatok, vannak homlokráncoló pillanatok, és vannak vidám pillanatok. A poénos pillanatokra is nagyon szívesen emlékszem és igyekszem őket újratermelni, hogy legyen mit sztorizgatni. :)