2012. november 28., szerda

Keretek és szabadság


Általános iskolába utáltam járni.
Az iskola kiemelt iskola volt az átkosban, Bp. 3. kerületében, kiemelt párt-és sportiskola. Három hatalmas tornaterem, mega-giga függönyökkel szétválasztva. Évnyitókon, pártrendezvényeken, munkásőrgyűléseken  széthúzták a függönyöket és a három tornateremből egy hatalmas, magas, egybefüggő tér keletkezett.
Teljesen természetes volt, hogy katonásan sorban kellett állnunk a termek előtt. Ha nem a "kockában" álltál (a kockán értsd a padlólapot), akkor a tanerők leordították a fejedet. Ha kilógtál a sorból, azonnal megpróbáltak be-és letörni. Abban biztos lehetsz, már akkor is kilógtam a sorból, hacsak azzal nem, hogy a hegedűóráim miatt folyamatosan hegedűtokkal és kottákkal grasszáltam a folyosókon, a kiemelt sporttagozatos intézményben. :-)

Ennek az iskolának a szöges ellentéte volt az egyetem, az ELTE Bölcsészkar angol nyelvtanári szaka. Imádtam. Ott is voltak keretek, a mai napig szeretettel emlékezem a tanszékvezetőre. Isteni tanárokat gyűjtött maga köré. Volt kerettanterv, tudtuk, voltak elvárások, leírt és kimondott szabályok, tematikák, amelyekhez szigorúan kötötték magukat tanárok, hallgatók egyaránt. A kereteken belül azonban a tanárok szabadkezet kaptak, hogyan juttatják el a hallgatóikat a curriculum-ban leírt szintre és hogyan adják át az ismereteket. A kreativitás, a gondolkodás, egyéni gondolatok volt a gerinc.

A felnőttképzés oktatás. Felnőttképző cégként, intézményként érdemes egy tudatos döntést hoznod: mi vagy? Csupán oktatásszervező, vagy pedig iskola? 
Ha iskola, a szó igazi értelmében, akkor vajon ráhagyhatod a tanárra, hogy oktasson, "amit csak akar"? Hogyan kezeled a kereteket és miben adsz szabadkezet? Eléred, vagy túlteljesíted a résztvevők által támasztott elvárásokat? Hogyan működsz?

Erről is szól a következő Informátor szám. Megjelenés jövő szerdán.

Pásztor Eszter
Országos Felnőttképzési Szakértő