2010 egy esős, kora tavaszi napján történt.
A FAT-nál voltam szakértői konzultáción. A konzultáción, a szakértők és a FAT képviselői mellett, részt vett az akkori minisztérium egyik szigorú tekintetű döntéshozója. Tapintható volt a levegőben a várakozásteljes feszültség. A szakértők azt várták, vajh kiderül-e, mit is akarnak a döntéshozók tulajdonképpen ezzel a döntéssel.
Milyen döntéssel? Akkoriban hozták be azt a rendeletmódosítást, hogy egy akkreditált program egy modulja nem minősül akkreditált képzésnek. Felbolydult méhkasra hasonlított az egész felnőttképzési szakma. Mindenki felháborodott. Akkreditált programok százait, ezreit lehetett a döntéssel együtt lehúzni a toaletten.
A konzultációnak már az elején parázs vita alakult ki, leginkább egy bokszmeccsre hasonlított. A minisztérium képviselője hajthatatlannak bizonyult. A történethez tartozik, a módosítás egy hónapig élt csupán. A szakma nyomására 2010. május 14-el visszavonták. Azóta is az volt a gyakorlat, hogy egy akkreditált képzés egy modulja is akkreditáltnak minősül.
Mesénk ezzel nem ért véget, a történet fonalát tovább szövi a FAT, ahogy már írtam róla hétfőn. 2012. aug. 1-i állásfoglalásával -- amely a FAT honlapján látható nyilatkozat szerint útmutatóként szolgál, kötelező jogalkalmazási vonzata nincsen -- közhírré tétetett, hogy az egyes modulok önállóan nem minősülnek akkreditáltnak.
Mi lesz a jövőben az akkreditált programokkal?
Több vonal is érdekes: az áfamentesség kérdése, a pályázatokra oktatott akkreditált programok kérdése, intézményakkreditációra beadott és utána leoktatott progamok kérdése. Mi lesz a jövőben?
Ezekre keresünk választ a következő Informátorban.
Pásztor Eszter
Országos Felnőttképzési és
Akkreditációs Szakértő
Akkreditációs Szakértő
