Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy óbudai panellakás. Az édesanyám élt és él ott. 15 évvel ezelőtt, egy borús csütörtöki napon az oldalsó szomszéd gondolt egyet, a folyosó rá eső részét lezárta egy vasráccsal úgy, hogy pont az ajtónk mellett nyílt, zavarva a kijárást. Édesanyám először szépen kérte a szomszédot, szedje le a rácsot, vagy tolja hátrébb. Nem lett foganatja. Utána írásban szólította fel. Nem lett foganatja. Per lett belőle.
A másik szomszéd, aki régen ügyvéd volt, megírta az iratokat. Ingyér. A bíróság elsőfokon leseperte az érveinket. Vesztettünk. Ekkor magasabb fokozatba kapcsoltunk.
A másik szomszéd, aki régen ügyvéd volt, megírta az iratokat. Ingyér. A bíróság elsőfokon leseperte az érveinket. Vesztettünk. Ekkor magasabb fokozatba kapcsoltunk.
Édesanyámnak egyik legjobb barátnője a nyugdíjazása előtt az ELTE jogi kara tanulmányi osztály vezetője volt. Anyám legott találkozott is vele és egy ötyeparti keretén belül megtudakolta, a 3. kerületben ki a legtökösebb ügyvéd.
Felkerestük az ügyvéd urat. 15 évvel ezelőtt az óradíja, ha jól emlékszem, 30 000 Ft volt. Az ügyvéd úr elvállalta az ügyünket. Szerintem szórakoztatta az eset, egy érdekes jogi kacifántra lelt benne. Meg az is benne lehetett, hogy anyám és az én kettősöm szimpatikus volt neki. Kifizettük a díjat, megfogalmazta a megfogalmazandókat, képviselt minket és másodfokon megnyertük a pert. A vasrács jóval hátrébb került, lett hely az ajtó előtt. Az ügyvéd úr remek munkát végzett.
Azóta a szomszéd különleges tisztelettel köszön nekünk. :-)
Az ügyvéd úr már az óradíjával tiszeletet parancsolt. Egy pillanatig sem gondolkoztam olyan mondatokon, hogy: "faragjunk még ebből egy kicsit", vagy "meg lehetne ezt olcsóbban oldani?" Elfogadtam, hogy a szakértelme és az ideje ennyibe kerül. Továbbá nem próbáltam neki megmondani, hogy a pert szerintem hogyan bonyolítsa le, mit írjon hová és mi mennyibe kerül.
Felkerestük az ügyvéd urat. 15 évvel ezelőtt az óradíja, ha jól emlékszem, 30 000 Ft volt. Az ügyvéd úr elvállalta az ügyünket. Szerintem szórakoztatta az eset, egy érdekes jogi kacifántra lelt benne. Meg az is benne lehetett, hogy anyám és az én kettősöm szimpatikus volt neki. Kifizettük a díjat, megfogalmazta a megfogalmazandókat, képviselt minket és másodfokon megnyertük a pert. A vasrács jóval hátrébb került, lett hely az ajtó előtt. Az ügyvéd úr remek munkát végzett.
Azóta a szomszéd különleges tisztelettel köszön nekünk. :-)
Az ügyvéd úr már az óradíjával tiszeletet parancsolt. Egy pillanatig sem gondolkoztam olyan mondatokon, hogy: "faragjunk még ebből egy kicsit", vagy "meg lehetne ezt olcsóbban oldani?" Elfogadtam, hogy a szakértelme és az ideje ennyibe kerül. Továbbá nem próbáltam neki megmondani, hogy a pert szerintem hogyan bonyolítsa le, mit írjon hová és mi mennyibe kerül.
Vajon az a jó szakértő, tanácsadó, aki enged magával bármit megtenni? Tud majd Téged képviselni, ha saját magát sem tudja? Biztos, hogy akarsz olyan segítőt, aki lemegy "kutyába", belemegy nemtelen alkukba? Ha belement, akkor alkudozás után kedvelni fog Téged, és a Te érdekeidet fogja szem előtt tartani, mindent megtesz érted? Nem.
Egy tanácsadó, szakértő, akkor tökös és akkor fog Neked is eredményt hozni, ha saját magát, a saját érdekeit is képviselni tudja. Ezt gondold át, mikor segítőt választasz.
Pásztor Eszter
Országos Felnőttképzési és
Akkreditációs Szakértő
Akkreditációs Szakértő
