2010. augusztus 25., szerda

Amikor a naaaaaaagy megfélemlíti a kicsit. Pedig a helyzet adminisztratív fronton változatlan

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy cégtulajdonos, aki úgy döntött, fejleszti a cégét. Szeretne a "nagyok", vagy legalábbis nagyobbacskák pályáján játszani, cégének intézményakkreditációt szerezni.
Egy kis tál csokis keksszel és egy finom forró csokival nekivágott az információszerzés útjának az interneten, majd utána IRL-ben is. Ment, ment, mendegélt.

Útja során beszélt a Naggyal is, aki addig az intézményakkreditációs hátteret adta kicsiny cégének a szakképzési hozzájáruláshoz. A Nagy komolyan elrémítette, biztosította őt arról, hogy kösse fel a gatyáját, ha intézményakkreditációt akar, minimum egy év felkészülés lesz, ezt ő, a Kicsi biztosan nem fogja tudni megcsinálni.

A Kicsi ezt nem volt hajlandó elfogadni.


Mondanám, hogy itt a mese vége, fuss el véle, de még nincs vége. :) A Kicsi jól tette, hogy nem fogadta el az elrémítést, nem nyugodott abba bele, hogy ez "neki úgysem sikerülhet".
Ugyanis ez nem igaz.


A nagy cégek azzal rémítik a kezdő cégeket, hogy az akkreditáció olyan hihetetlen adminisztratív terheket ró majd rájuk, hogy ezt ők nem fogják majd tudni fenntartani.
Pszt, elárulom Neked: DE, meg lehet csinálni. Főleg, és itt ugrik a majom a vízbe, a képzésekkel kapcsolatos adminisztráció nagy része a felnőttképzési törvényben meghatározott.

Magyarul: mindenkinek, aki felnőtteket képez ezt az adminisztrációt a képzésekkel kapcsolatban meg kell tennie.
Az akkreditáció erre csak pluszt rak rá, de a lényeg az mindenkinél, akár akkreditált, akár nem, ugyanaz.


Mit is kell mindenkinek (akkreditált, vagy sem) adminisztrálnia?
Folytatás következik pénteken. :)