Hm. Az egyik jogszabályi előírás az akkreditált intézményeknek kötelezővé teszi az éves önértékelést. Ráadásul, még a területeket is megszabja. Mert hogy nem mindegy, mit hogy önértékelek. :)
Vitzet félre, azt érdemes tudni, hogy az önértékelés módja az intézményre van hagyva, a szabály szerint. Hurrá!
Tehát, ha nekem arra van kedvem és az van leírva a MIR-ben (nem, nem űrhajó, minőségirányítási rendszer), akkor akár szilveszter éjjelén összeülök az SZTT tagokkal és egy pohár pezsgő mellett önértékelünk. A lényeg: az önértékelés eredménye legyen leírva.
Személyes véleményem: egy cégnek elsősorban a számok adják az önértékelés alapját. A számok történeteket mesélnek. A számok azonnal jelzik, ha jól mennek a dolgok és azt is, ha rosszul. A számok mindent elmondanak, amit egy vezetőnek tudnia kell. Csak érteni kell a számok nyelvén. Ha a számok csúnya történetet mondanak, előbb-utóbb nem lesz mit önértékelni.
Tehát a számok a legfontosabbak. Utána jön minden egyéb.
Legközelebbi bejegyzésben leírok pár főszereplő számot.
