Tanárok noszogatása és a pénzügyek

Felnőttképzési időszámításunk előtt, amikor a felnőttképzési törvény talán még gondolati síkon sem fogant meg, és az üveghegyen is túl, persze. Szóval valamikor az őskőkorszakban, a sok adminisztrációs kötelezettség előtt, egy naaaaagy budapesti nyelviskola vezetőtanáraként dolgoztam. Az iskola már akkor is vezetett jelenléti ívet. Naná, több száz tanfolyam volt, több ezer résztvevővel.

A jelenléti íveken a résztvevők, akiket akkor még -- óóó, szent naivitás, boldog tudatlanság -- nem képzésben résztvevőknek, hanem, minő óborzalom és szentségtörés, hallgatóknak neveztünk, szóval fent nevezett egyedek minden alkalommal kézjegyükkel látták el a jelenléti ívet. Volt olyan hallgatóm is, aki kis virágokat, mosolygó napocskát, vagy szívecskét rajzolt a rubrikákba. Az ügyvezetőnk szerintem titokban jót mulatott. Bátran elárulhatom: én voltam a napocskák és szivecskék felbujtója. Voltak olyan tanárok, akik úgy, mint a közoktatásban, maguk ikszelték, vagy pipálták a jelenlévő résztvevőket a jelenléti íven. 

Nos, ez utóbbi módszer mai napig is előfordul akkreditált/engedélyezett tanfolyamokon. Hozzáteszem: nem jó. Különösen közoktatásos oktatók hajlamosak eme elhajlásra. Vigyázz ezzel, mert egy felnőttképzési ellenőrzésen a résztvevő helyetti ikszelés nem megfelelőség.

Miért?

Klikk ide a cikk folytatásáért. 

Sok tanfolyamot kívánok Neked, 

Pásztor Eszter
Független Felnőttképzési Szakértő