Mit írj a tanúsítványba?

A CEDEFOP (EU) szervezésében megvalósuló 

stuttgarti szakértői tanulmányúton kapott tanúsítványom.

Íme fent, a tanúsítvány, illetve látogatási igazolás, amit a szakértői tanulmányút végén kaptam, büszkén hordozom körbe, mint véres kardot. Profi tanulmányút, profi szervezés, profi szakmai tartalom. 

Hozzáteszem, sem jelenléti ívet nem kellett alákörmölnünk a képzés alatt, sem haladási naplót nem írtak a szervezők, sem pedig a tanúsítvány átvételéről nem írtunk alá átvételi elismervényt. A képzést megtartották, profin, a szervezők nem gyártottak papírhegyeket arról, hogy meg volt tartva a képzés. Álom álom, édes álom.

"A tanúsítványra mit írjak?" merül fel sokszor a kérdés ügyfeleimben is. Álljon itt erre egy mese-mese-meskete.

"Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, ahol a kurta-farkú malac túr, volt egyszer egy akkreditációs helyszíni szemle. Oly régen volt, talán igaz sem volt. A helyszíni szemlére a képző hamuba sült pogácsával és rendezett papírtengerrel készült. Minden rendben indult, egyszer csak a szemle elérkezett arra a pontjára, amikor a képzőnek a képzés végén kiadott tanúsítványok másolatát kellett produkálnia. A képző ezt büszkén meg is tette.

A szakértő, látván a tanúsítvány másolatát és hogy hitelesítve is volt, ördögi kacaj kíséretében közölte, a tanúsítvány nem felel meg a törvényeknek. A képző csodálkozva, ám nyitottan minden megoldásra megkérdezte, mi a probléma. A szakértő szerint a programakkreditációs lajstromszám nincs a tanúsítványon. A képző készségesen megmutatta, hogy ott van, a fejlécben, a nyilvántartási szám mellett. 

A szakértőt viszont nem faragták olyan fából, hogy itt feladja a küzdelmet, diadalittasan kibökte, hogy a törvény szerint a programakkreditációs lajstromszámnak a tanúsítvány közepén kell lennie, nem a fejlécben. A képzőnek erre felszaladt a szemöldöke és megkérte szépen a szakértőt, pontosítsa, melyik jogszabály, mely paragrafusának mely pontjában van ez leírva. 

A szakértő, pár másodperc gondolkodás után szállította a megoldást. "Szokásjog!" nyilatkoztatta ki, megfellebbezhetetlenül. A képző ezen a ponton bebandzsított és magában elképzelte, hogy ha él még a szokásjog, akkor bizony elmaradt az első éjszaka joga a földesúrral, a hűtlen asszonyt nem kövezték meg, ill. egyházi tizedet is illene már fizetni...

Mesémnek ezennel vége, mese volt, talán igaz sem volt."

A múlt héten arról írtam, hogy kedvenc törvényünk, a 2001. évi CI. felnőttképzési törvény szerint a képzés elvégzéséről szóló irat másolatát a képzőnek el kell tárolnia. 

A tanúsítvány/igazolás tartalmát egyik jogszabály sem részletezi, egyetlen egy olyan dolog van, amit szabályoz: rajta kell lennie valahol, akárhol a felnőttképzési nyilvántartási számnak, ha akkreditált a program a programakkreditációs lajstromszámnak és ha az intézmény is akkreditált, akkor az intézményakkreditációs lajstromszámnak. Ennyi.

Amit érdemes ráírni (józan paraszti): a résztvevő neve, a képzés neve, a képzés időtartama és ha volt a képzés végén számonkérés, akkor annak eredménye. Írja alá az oktató és a cég is, és ha nagyon magyarok akartok lenni, nyomjatok rá pecsétet is. Ami még szakértői mánia (hogy azt ne mondjam, szokásjog): a résztvevő neve alá a születési dátuma. Hozzáteszem, semmilyen jogszabály nem írja ezt elő felnőttképzéssel kapcsolatban.

Ennyit érdemes tudni a tanúsítványról és látogatási igazolásról.

A tanulmányutat az Egész életen át tartó tanulás program keretében kaptam. A publikációt illetően minden felelősség a  publikáció írójáé, az Európai Bizottság nem felel a publikációban foglalt információk bármely módon történő felhasználásáért. 

Mit írj a tanúsítványba?

A CEDEFOP (EU) szervezésében megvalósuló 

stuttgarti szakértői tanulmányúton kapott tanúsítványom.

Íme fent, a tanúsítvány, illetve látogatási igazolás, amit a szakértői tanulmányút végén kaptam, büszkén hordozom körbe, mint véres kardot. Profi tanulmányút, profi szervezés, profi szakmai tartalom. 

Hozzáteszem, sem jelenléti ívet nem kellett alákörmölnünk a képzés alatt, sem haladási naplót nem írtak a szervezők, sem pedig a tanúsítvány átvételéről nem írtunk alá átvételi elismervényt. A képzést megtartották, profin, a szervezők nem gyártottak papírhegyeket arról, hogy meg volt tartva a képzés. Álom álom, édes álom.

"A tanúsítványra mit írjak?" merül fel sokszor a kérdés ügyfeleimben is. Álljon itt erre egy mese-mese-meskete.

"Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, ahol a kurta-farkú malac túr, volt egyszer egy akkreditációs helyszíni szemle. Oly régen volt, talán igaz sem volt. A helyszíni szemlére a képző hamuba sült pogácsával és rendezett papírtengerrel készült. Minden rendben indult, egyszer csak a szemle elérkezett arra a pontjára, amikor a képzőnek a képzés végén kiadott tanúsítványok másolatát kellett produkálnia. A képző ezt büszkén meg is tette.

A szakértő, látván a tanúsítvány másolatát és hogy hitelesítve is volt, ördögi kacaj kíséretében közölte, a tanúsítvány nem felel meg a törvényeknek. A képző csodálkozva, ám nyitottan minden megoldásra megkérdezte, mi a probléma. A szakértő szerint a programakkreditációs lajstromszám nincs a tanúsítványon. A képző készségesen megmutatta, hogy ott van, a fejlécben, a nyilvántartási szám mellett. 

A szakértőt viszont nem faragták olyan fából, hogy itt feladja a küzdelmet, diadalittasan kibökte, hogy a törvény szerint a programakkreditációs lajstromszámnak a tanúsítvány közepén kell lennie, nem a fejlécben. A képzőnek erre felszaladt a szemöldöke és megkérte szépen a szakértőt, pontosítsa, melyik jogszabály, mely paragrafusának mely pontjában van ez leírva. 

A szakértő, pár másodperc gondolkodás után szállította a megoldást. "Szokásjog!" nyilatkoztatta ki, megfellebbezhetetlenül. A képző ezen a ponton bebandzsított és magában elképzelte, hogy ha él még a szokásjog, akkor bizony elmaradt az első éjszaka joga a földesúrral, a hűtlen asszonyt nem kövezték meg, ill. egyházi tizedet is illene már fizetni...

Mesémnek ezennel vége, mese volt, talán igaz sem volt."

A múlt héten arról írtam, hogy kedvenc törvényünk, a 2001. évi CI. felnőttképzési törvény szerint a képzés elvégzéséről szóló irat másolatát a képzőnek el kell tárolnia. 

A tanúsítvány/igazolás tartalmát egyik jogszabály sem részletezi, egyetlen egy olyan dolog van, amit szabályoz: rajta kell lennie valahol, akárhol a felnőttképzési nyilvántartási számnak, ha akkreditált a program a programakkreditációs lajstromszámnak és ha az intézmény is akkreditált, akkor az intézményakkreditációs lajstromszámnak. Ennyi.

Amit érdemes ráírni (józan paraszti): a résztvevő neve, a képzés neve, a képzés időtartama és ha volt a képzés végén számonkérés, akkor annak eredménye. Írja alá az oktató és a cég is, és ha nagyon magyarok akartok lenni, nyomjatok rá pecsétet is. Ami még szakértői mánia (hogy azt ne mondjam, szokásjog): a résztvevő neve alá a születési dátuma. Hozzáteszem, semmilyen jogszabály nem írja ezt elő felnőttképzéssel kapcsolatban.

Ennyit érdemes tudni a tanúsítványról és látogatási igazolásról.

A tanulmányutat az Egész életen át tartó tanulás program keretében kaptam. A publikációt illetően minden felelősség a  publikáció írójáé, az Európai Bizottság nem felel a publikációban foglalt információk bármely módon történő felhasználásáért. 

Képzés végén tanúsítvány, nem ámítás, nem kábulás

Az egyik ügyfelem hívott a minap, hogy TÁMOP-os ellenőrzést kaptak, minden rendben volt, viszont a támopos ellenőr határozottan állította, hogy tanúsítványt csak akkreditált képzés végén lehet adni, "sima" képzési programnál nem. Az ügyfelem meg nézett nagyokat, mert már túlesett egy FAT intézményakkreditációs eljáráson és ott bizony nem így volt. Bizony ám, hogy nem. 

Menjünk a kályhához, nézzük, mit mond a jogszabály. 

A felnőttképzési törvény (tudod, a kedvencünk, a 2001. évi CI-es), 10/A § d) pontja azt boncolgatja, hogy a képzés dokumentációjából a képzés elvégzését szóló "bizonyítvány" (hogy miért ezt a szót használja a törvény? miért? miért? megfejthetetlen, ha Te használnád felnőttképzőként egy sima képzésnél, karóba húznának egy ellenőrzésen, na mindegy), szóval a képzés elvégzéséről szóló "irat" -- maradjunk ennyiben -- másolatát tárolni kell. 

Magyarul: minden képzés végén valami papírt kell adnod képzőként a résztvevőknek, hogy azt a képzést elvégezték. És ezt le kell másolnod. A másolatát eltárolnod. Az átvételéről meg átvételi elismervényt írni. Papíron persze. Mint mindig, mindent. Éljenek az esőerdők, éljenek soká! (Így nem fognak). 

Egy ügyfelem nekem szegezte a kérdést, hogy "Eszter, és hol van a papír nélküli iroda?" Mire mondtam neki: azt drágám ne az akkreditációnál és a képzések dokumentációjánál keresd. A képzések dokumentációjánál max. iroda nélküli papír van, a papír nélküli irodát felejtsd el, ha felnőttképzésre adod fejed. 

Pedig az ember azt hinné.
21. század.
Digitalizáció. Meg ilyesmi. De hát nem.

Vissza a témánkhoz, ki adhat ki tanúsítványt, illetve mit is adhatsz, mint felnőttképző a képzés végén? Azon túl, hogy beadhatod a kulcsot, kötelező adnod valami papírt a résztvevőnek.

Itt jön még egy csavar. Ugyanis, felnőttképzőként kizárólag tanúsítványt, vagy látogatási igazolást adhatsz a képzés végén Oklevelet kizárólag felsőoktatás adhat, bizonyítványt közoktatás, illetve OKJ-s vizsga, vagy nyelvvizsga adhat. 

Felnőttképzőként a képzés elvégzéséről tanúsítványt, vagy látogatási igazolást adhatsz, azt viszont kell adnod. 

A tanúsítványon milyen adatoknak kell szerepelnie? Ezt a következő bejegyzésben vesézem ki, tanulságos lesz az is, humortól sem mentes, addig is kellemes hetet, szép estét kívánok Neked.

Képzés végén tanúsítvány, nem ámítás, nem kábulás

Az egyik ügyfelem hívott a minap, hogy TÁMOP-os ellenőrzést kaptak, minden rendben volt, viszont a támopos ellenőr határozottan állította, hogy tanúsítványt csak akkreditált képzés végén lehet adni, "sima" képzési programnál nem. Az ügyfelem meg nézett nagyokat, mert már túlesett egy FAT intézményakkreditációs eljáráson és ott bizony nem így volt. Bizony ám, hogy nem. 

Menjünk a kályhához, nézzük, mit mond a jogszabály. 

A felnőttképzési törvény (tudod, a kedvencünk, a 2001. évi CI-es), 10/A § d) pontja azt boncolgatja, hogy a képzés dokumentációjából a képzés elvégzését szóló "bizonyítvány" (hogy miért ezt a szót használja a törvény? miért? miért? megfejthetetlen, ha Te használnád felnőttképzőként egy sima képzésnél, karóba húznának egy ellenőrzésen, na mindegy), szóval a képzés elvégzéséről szóló "irat" -- maradjunk ennyiben -- másolatát tárolni kell. 

Magyarul: minden képzés végén valami papírt kell adnod képzőként a résztvevőknek, hogy azt a képzést elvégezték. És ezt le kell másolnod. A másolatát eltárolnod. Az átvételéről meg átvételi elismervényt írni. Papíron persze. Mint mindig, mindent. Éljenek az esőerdők, éljenek soká! (Így nem fognak). 

Egy ügyfelem nekem szegezte a kérdést, hogy "Eszter, és hol van a papír nélküli iroda?" Mire mondtam neki: azt drágám ne az akkreditációnál és a képzések dokumentációjánál keresd. A képzések dokumentációjánál max. iroda nélküli papír van, a papír nélküli irodát felejtsd el, ha felnőttképzésre adod fejed. 

Pedig az ember azt hinné.
21. század.
Digitalizáció. Meg ilyesmi. De hát nem.

Vissza a témánkhoz, ki adhat ki tanúsítványt, illetve mit is adhatsz, mint felnőttképző a képzés végén? Azon túl, hogy beadhatod a kulcsot, kötelező adnod valami papírt a résztvevőnek.

Itt jön még egy csavar. Ugyanis, felnőttképzőként kizárólag tanúsítványt, vagy látogatási igazolást adhatsz a képzés végén Oklevelet kizárólag felsőoktatás adhat, bizonyítványt közoktatás, illetve OKJ-s vizsga, vagy nyelvvizsga adhat. 

Felnőttképzőként a képzés elvégzéséről tanúsítványt, vagy látogatási igazolást adhatsz, azt viszont kell adnod. 

A tanúsítványon milyen adatoknak kell szerepelnie? Ezt a következő bejegyzésben vesézem ki, tanulságos lesz az is, humortól sem mentes, addig is kellemes hetet, szép estét kívánok Neked.

ÁFA, BFA, CFA...

Figyelem, figyelem, az itt következő sorokat egy felnőttképzési szakértő és tanácsadó (én) írja, tehát nem vagyok sem könyvelő, sem adótanácsadó, sem könyvvizsgáló, viszont felnőttképzési cégem már 2002 óta van, tehát a józan paraszti ész és a gyakorlat hangja szólal most meg.

Rengetegen kérdezik tőlem, ügyfelek és érdeklődők, hogy mikortól ÁFA-s és nem ÁFA-s egy képzés és ez az egész hogyan is van tulajdonképpen is, ugye. 

A lényeg (hogy ragadjon a bélyeg, de ezen túl): a programakkreditált képzések mentesek az adó alól, azaz ÁFAmentesek. Ha az akkreditált program vizsgával záródik, akkor a vizsga is (ha van díja) mentes az adó alól, hiszen az akkreditált program része. Hozzátenném, hogy jogilag is és logikailag is az akkreditált programhoz adott felnőttképzési szolgáltatás is (pl. előzetes tudásfelmérés, vagy bármilyen más felnőttképzési szolgáltatás) mentes az adó alól, magyarán: ÁFAmentes. 

Szintén ÁFAmentesek az OKJ-s képzések, az OKJ-s vizsgára való felkészítések és OKJ-s vizsgák. ÁFAmentesek a nyelvvizsgák is. 

Szintén fontos, hogy az oktató, akit megbízol az akkreditált program oktatásával, szintén ÁFAmentes számlát ad Neked, ha alvállalkozóként foglalkoztatod. 

Mi ÁFA-s? Azok a képzések, tréningek, tanfolyamok, amelyeknek a programja nem akkreditált.

Ennyi. Egyszerűen. Persze, lehet bonyolítani is, de ahhoz már könyvelő, könyvvizsgáló, adótanácsadó és egyéb ilyen nyalánkságok kellenek. Az alap az itt van. Használd egészséggel. 

ÁFA, BFA, CFA...

Figyelem, figyelem, az itt következő sorokat egy felnőttképzési szakértő és tanácsadó (én) írja, tehát nem vagyok sem könyvelő, sem adótanácsadó, sem könyvvizsgáló, viszont felnőttképzési cégem már 2002 óta van, tehát a józan paraszti ész és a gyakorlat hangja szólal most meg.

Rengetegen kérdezik tőlem, ügyfelek és érdeklődők, hogy mikortól ÁFA-s és nem ÁFA-s egy képzés és ez az egész hogyan is van tulajdonképpen is, ugye. 

A lényeg (hogy ragadjon a bélyeg, de ezen túl): a programakkreditált képzések mentesek az adó alól, azaz ÁFAmentesek. Ha az akkreditált program vizsgával záródik, akkor a vizsga is (ha van díja) mentes az adó alól, hiszen az akkreditált program része. Hozzátenném, hogy jogilag is és logikailag is az akkreditált programhoz adott felnőttképzési szolgáltatás is (pl. előzetes tudásfelmérés, vagy bármilyen más felnőttképzési szolgáltatás) mentes az adó alól, magyarán: ÁFAmentes. 

Szintén ÁFAmentesek az OKJ-s képzések, az OKJ-s vizsgára való felkészítések és OKJ-s vizsgák. ÁFAmentesek a nyelvvizsgák is. 

Szintén fontos, hogy az oktató, akit megbízol az akkreditált program oktatásával, szintén ÁFAmentes számlát ad Neked, ha alvállalkozóként foglalkoztatod. 

Mi ÁFA-s? Azok a képzések, tréningek, tanfolyamok, amelyeknek a programja nem akkreditált.

Ennyi. Egyszerűen. Persze, lehet bonyolítani is, de ahhoz már könyvelő, könyvvizsgáló, adótanácsadó és egyéb ilyen nyalánkságok kellenek. Az alap az itt van. Használd egészséggel. 

A duális szakképzés, stuttgarti élmények, első rész

 

A stuttgarti szakértői tanulmányút.

Fantasztikus. Pozitivitás-fürdő. Élmények. Áll-leesés. Rengeteg információ. Új emberek, új kapcsolatok. 

Röviden így tudom összefoglalni a stuttgarti szakértői tanulmányutat.

Hosszabban pedig így: 

2011. május 9-én kezdődött a hivatalos program. A szervezők: Frank Körner és Ingo Noack, a Baden-Württemberg tartományi oktatási minisztérium képviselői, Frank főosztályvezető, Ingo a helyettese. Nagy gonddal szervezték meg a programot, minden napunk 8-kor, 8:30-kor kezdődött és éjfélkor ért véget. Kb. délután 5-ig mentek a szakmai programok, utána pedig városnézések, vacsorák. Mindketten nagyon odatették magukat, nemcsak szakmailag, emberileg is.

A tanulmányút célja az volt, hogy a németországi duális szakképzést, az ottani gyakorlatot tanulmányozzuk, ezen belül is az úgynevezett practice firm-ök, illetve student company-k működését. Ezek olyan cégek, amelyeket a szakképző iskolákon belül a diákok működtetnek. Többféle van, de legegyszerűbben úgy lehet összefoglalni, hogy vannak azok a gyakorló cégek, ahol a diákok virtuális kereskedést folytatnak virtuális pénzzel, globálisan, az egész világra kiterjedő hálózat segítségével. 

Úgy képzeld el, hogy egy osztályterem (lásd itt fent) úgy van berendezve, mint egy iroda. Íróasztalok, számítógépek, még kávégép is van. Az egyes íróasztalok különböző "osztályokat" jeleznek, pl. marketing, könyvelés, HR, stb. Látod itt is a képen az első íróasztal felett a "Verkauf" felirat van, azaz az az értékesítési osztály.  Ez pl. egy practice firm a stuttgarti Wirtschaftsgymnasium West gimnázium-szakképző iskolában van, 17-18 éves srácokkal, akik flottul, kompletten bemutatták nekünk angolul a rendszert, illetve a cégüket. A West tanáraival és vezetőtanáraival beszélgetve megtudtuk, hogy nagyon nagy a túljelentkezés egy ilyen practice firm-ös osztályba. 

És vannak azok a diákcégek, amelyek valódi termékekkel és valódi pénzzel dolgoznak, kereskednek. Ilyet is láttunk, de erről kicsit később beszélek majd, addig is kellemes hetet, jó munkát kívánok Neked. 

A tanulmányutat az Egész életen át tartó tanulás program keretében kaptam. A publikációt illetően minden felelősség a  publikáció írójáé, az Európai Bizottság nem felel a publikációban foglalt információk bármely módon történő felhasználásáért.

A duális szakképzés, stuttgarti élmények, első rész

 

A stuttgarti szakértői tanulmányút.

Fantasztikus. Pozitivitás-fürdő. Élmények. Áll-leesés. Rengeteg információ. Új emberek, új kapcsolatok. 

Röviden így tudom összefoglalni a stuttgarti szakértői tanulmányutat.

Hosszabban pedig így: 

2011. május 9-én kezdődött a hivatalos program. A szervezők: Frank Körner és Ingo Noack, a Baden-Württemberg tartományi oktatási minisztérium képviselői, Frank főosztályvezető, Ingo a helyettese. Nagy gonddal szervezték meg a programot, minden napunk 8-kor, 8:30-kor kezdődött és éjfélkor ért véget. Kb. délután 5-ig mentek a szakmai programok, utána pedig városnézések, vacsorák. Mindketten nagyon odatették magukat, nemcsak szakmailag, emberileg is.

A tanulmányút célja az volt, hogy a németországi duális szakképzést, az ottani gyakorlatot tanulmányozzuk, ezen belül is az úgynevezett practice firm-ök, illetve student company-k működését. Ezek olyan cégek, amelyeket a szakképző iskolákon belül a diákok működtetnek. Többféle van, de legegyszerűbben úgy lehet összefoglalni, hogy vannak azok a gyakorló cégek, ahol a diákok virtuális kereskedést folytatnak virtuális pénzzel, globálisan, az egész világra kiterjedő hálózat segítségével. 

Úgy képzeld el, hogy egy osztályterem (lásd itt fent) úgy van berendezve, mint egy iroda. Íróasztalok, számítógépek, még kávégép is van. Az egyes íróasztalok különböző "osztályokat" jeleznek, pl. marketing, könyvelés, HR, stb. Látod itt is a képen az első íróasztal felett a "Verkauf" felirat van, azaz az az értékesítési osztály.  Ez pl. egy practice firm a stuttgarti Wirtschaftsgymnasium West gimnázium-szakképző iskolában van, 17-18 éves srácokkal, akik flottul, kompletten bemutatták nekünk angolul a rendszert, illetve a cégüket. A West tanáraival és vezetőtanáraival beszélgetve megtudtuk, hogy nagyon nagy a túljelentkezés egy ilyen practice firm-ös osztályba. 

És vannak azok a diákcégek, amelyek valódi termékekkel és valódi pénzzel dolgoznak, kereskednek. Ilyet is láttunk, de erről kicsit később beszélek majd, addig is kellemes hetet, jó munkát kívánok Neked. 

A tanulmányutat az Egész életen át tartó tanulás program keretében kaptam. A publikációt illetően minden felelősség a  publikáció írójáé, az Európai Bizottság nem felel a publikációban foglalt információk bármely módon történő felhasználásáért.

Irány Stuttgart!

Itt ülök a reptéren, még nem csekkoltam (most a nyelvészek, a szó olvastán biztos szívükhöz kaptak) be a repülőre, hatalmas a sor, van még időm bőven. Gondoltam, addig is írok pár sort, lehet, jövő héten nem lesz rá időm. Stuttgartba megyek szakértői tanulmányútra az EU szervezésében. Azaz a CEDEFOP írta ki a pályázatot, itthon a TEMPUS koordinálja, köszönet a sok segítségért.
Mi lesz Stuttgartban? Egy 11 fős szakértői csoportban én fogom képviselni Magyarországot. Angol lesz a munkanyelv, jól jön, hogy profi vagyok angolból. :)
Többek között Angliából,Írországból, Belgiumból,Svédországból, Spanyolországból, Olaszországból, Csehországból, Litvániából és Görögországból érkezett szakértőkkel együtt fogjuk megismerni a német duális szakképzés, illetve a felnőttképzés rendszerét.
Kíváncsi vagyok a kinti rendszerre, a program szerint ellátogatunk a Mercedes szakképző iskolájába is, ott teljes mértékben a duális szakképzés működik.
Itthon is a duális szakképzési rendszert fogják majd bevezetni, mindenképpen hasznos lesz megtapasztalni, Németországban, ahol ezt már profin csinálják, hogy működik a rendszer, mind a szakképzésben, mind a felnőttképzésben.
Írok majd a tapasztalatokról, most indulok és becsekkolok :), ha a jövő béten nem találkoznánk, kellemes hetet kívánok.

Irány Stuttgart!

Itt ülök a reptéren, még nem csekkoltam (most a nyelvészek, a szó olvastán biztos szívükhöz kaptak) be a repülőre, hatalmas a sor, van még időm bőven. Gondoltam, addig is írok pár sort, lehet, jövő héten nem lesz rá időm. Stuttgartba megyek szakértői tanulmányútra az EU szervezésében. Azaz a CEDEFOP írta ki a pályázatot, itthon a TEMPUS koordinálja, köszönet a sok segítségért.
Mi lesz Stuttgartban? Egy 11 fős szakértői csoportban én fogom képviselni Magyarországot. Angol lesz a munkanyelv, jól jön, hogy profi vagyok angolból. :)
Többek között Angliából,Írországból, Belgiumból,Svédországból, Spanyolországból, Olaszországból, Csehországból, Litvániából és Görögországból érkezett szakértőkkel együtt fogjuk megismerni a német duális szakképzés, illetve a felnőttképzés rendszerét.
Kíváncsi vagyok a kinti rendszerre, a program szerint ellátogatunk a Mercedes szakképző iskolájába is, ott teljes mértékben a duális szakképzés működik.
Itthon is a duális szakképzési rendszert fogják majd bevezetni, mindenképpen hasznos lesz megtapasztalni, Németországban, ahol ezt már profin csinálják, hogy működik a rendszer, mind a szakképzésben, mind a felnőttképzésben.
Írok majd a tapasztalatokról, most indulok és becsekkolok :), ha a jövő béten nem találkoznánk, kellemes hetet kívánok.

Mire figyelj az intézményakkreditáció megszerzése után?

Régen, még nagyon régen, valamikor 14 éves koromban olvastam Simone de Beauvoir: A második nem című, 14 éves fejjel igen csak szemfelnyitogató munkáját. 

Abban a könyvben a szerző azt írta, hogy a nők az esküvőre fókuszáltak mindig is. Az esküvőre készültek, az volt a lényeg és igen halavány elképzelésük volt arról, az oltár után mi fog történni. A való életben. Pedig a neheze az oltár után jön, dolgozni azon, hogy a házasság megmaradjon. 

Hozzáteszem, egy párkapcsolat egyben tartása, függetlenül attól, hogy házasság, vagy együttélés, két fél munkája, az írónő mentségére szólva, valamikor a 60-as években írta hiánypótló művét.

Mielőtt elveszíteném rajongóim és olvasóim felét, hogy mit foglalkozom én itt ilyen témákkal, a lényegre térek (Ádám és Éva után, mondtam mindig is, Vízöntő vagyok, Ádámnál Évánál kezdem): szóval a nők esküvő előtti viselkedéséhez kísértetiesen hasonlít az intézmények/cégek intézményakkreditáció előtti viselkedése. 

Meredten fókuszálnak az intézményakkreditációra. Ki rövidebb, ki hosszabb és nyögvenyelősebb úton megszerzi az intézményakkreditációt. Akkora kő esik le a szívéről (bummmmmm, szinte hallani vélem sokszor), hogy hátradől, elméjében egy gondolat fér meg csupán: VÉGRE MEGVAN!

Valóban, szükség van az ünneplésre, kicsit megállni, csapra verni egy üveg Dom Pérignon-t, elmenni egy hosszú hétvégére, satöbbi satöbbi, kinek-kinek kedve szerint.

De. Utána ezt a csodálatos, emberbarát rendszert működtetni kell. Tehát MINDEN képzést ledokumentálni az első papírtól (tájékoztató a képzésről) az utolsóig (OSAP statisztika). Teljesen mindegy, hogy szakképzési hozzájárulásra volt a tanfolyam 25 fővel, vagy 1 főnek volt egy coaching képzés, nem szakképzésire. Minden képzést ugyanúgy kell adminisztrálni. 

Valamint minden év végén a szokásos önértékelést és fejlesztést megcsinálni, illetve nem árt a jogszabályokat is követni, mert kb. évente változnak, az elmúlt pár év tapasztalatából merítve. Évente érdemes egy auditot megcsináltatni, hogy minden rendben van-e, nehogy két év múlva történjen valami kellemetlen meglepetés.

Szóval az intézményakkreditációt megszerezni sem könnyű, működtetni is egy kihívás, de ezeket a lapokat osztották a jogalkotók, így játszunk. Jó játékot kívánok minden kedves résztvevőnek.

Mire figyelj az intézményakkreditáció megszerzése után?

Régen, még nagyon régen, valamikor 14 éves koromban olvastam Simone de Beauvoir: A második nem című, 14 éves fejjel igen csak szemfelnyitogató munkáját. 

Abban a könyvben a szerző azt írta, hogy a nők az esküvőre fókuszáltak mindig is. Az esküvőre készültek, az volt a lényeg és igen halavány elképzelésük volt arról, az oltár után mi fog történni. A való életben. Pedig a neheze az oltár után jön, dolgozni azon, hogy a házasság megmaradjon. 

Hozzáteszem, egy párkapcsolat egyben tartása, függetlenül attól, hogy házasság, vagy együttélés, két fél munkája, az írónő mentségére szólva, valamikor a 60-as években írta hiánypótló művét.

Mielőtt elveszíteném rajongóim és olvasóim felét, hogy mit foglalkozom én itt ilyen témákkal, a lényegre térek (Ádám és Éva után, mondtam mindig is, Vízöntő vagyok, Ádámnál Évánál kezdem): szóval a nők esküvő előtti viselkedéséhez kísértetiesen hasonlít az intézmények/cégek intézményakkreditáció előtti viselkedése. 

Meredten fókuszálnak az intézményakkreditációra. Ki rövidebb, ki hosszabb és nyögvenyelősebb úton megszerzi az intézményakkreditációt. Akkora kő esik le a szívéről (bummmmmm, szinte hallani vélem sokszor), hogy hátradől, elméjében egy gondolat fér meg csupán: VÉGRE MEGVAN!

Valóban, szükség van az ünneplésre, kicsit megállni, csapra verni egy üveg Dom Pérignon-t, elmenni egy hosszú hétvégére, satöbbi satöbbi, kinek-kinek kedve szerint.

De. Utána ezt a csodálatos, emberbarát rendszert működtetni kell. Tehát MINDEN képzést ledokumentálni az első papírtól (tájékoztató a képzésről) az utolsóig (OSAP statisztika). Teljesen mindegy, hogy szakképzési hozzájárulásra volt a tanfolyam 25 fővel, vagy 1 főnek volt egy coaching képzés, nem szakképzésire. Minden képzést ugyanúgy kell adminisztrálni. 

Valamint minden év végén a szokásos önértékelést és fejlesztést megcsinálni, illetve nem árt a jogszabályokat is követni, mert kb. évente változnak, az elmúlt pár év tapasztalatából merítve. Évente érdemes egy auditot megcsináltatni, hogy minden rendben van-e, nehogy két év múlva történjen valami kellemetlen meglepetés.

Szóval az intézményakkreditációt megszerezni sem könnyű, működtetni is egy kihívás, de ezeket a lapokat osztották a jogalkotók, így játszunk. Jó játékot kívánok minden kedves résztvevőnek.

A tréningcégek és a felnőttképzés

Sokszor láttam, látom. Sokszor mondtam, mondom. Sokszor tapasztaltam, tapasztalom. 

A tréningcégek működése és a felnőttképzési törvény, akkreditációs jogszabályok: két külön univerzum.

A felnőttképzési törvényt OKJ-s, illetve szakmai képzéses szemszögből írták. Ez a véleményem, vállalom. Sok tréningcég ügyfelem, amikor szembesül vele, hogy melyek a felnőttképzés, és az akkreditáció feltételei, első mondata: "de mi máshogy működünk". Erre szoktam nekik mondani: ez a felnőttképzési jogszabályokat nem érdekli. 

Az egész akkreditáció valószínűleg azon indult el, hogy olyan intézmények fognak akkreditálni, akiknek van egy naaaaaaagy, vöröstéglás épülete, igazgatói irodával, igazgatóhelyettessel, titkárnővel, tanárokkal és pedellussal. Az emberek rendezett sorokban jönnek a kijelölt időben beiratkozni és a képzések akkor indulnak és akkor végződnek, amikor és ahogy az meg lett tervezve. Punktum.Ez talán még igaz volt anno, amikor az akkreditáció arra volt kitalálva, hogy magánszemélyeknek adókedvezményt juttasson, tehát lakossági tanfolyamok alkották a keresletet. 

Ezt 2007. január 1-el megszüntették, helyette intézményeknek adják ezt az adókedvezményt, szakképzési hozzájárulás, vagy egyéb támogatások formájában. 

Így hát a mostani valóság köszönőviszonyban nincs az anno elképzelt feltételekkel, viszont a jogszabályok és a jogszabályok szellemisége maradt a régi. A legtöbb intézménynél, ahol az akkreditációt felhasználják, a tanfolyamokat nem a résztvevők fizetik ki, hanem a megrendelő cég, vagy pályázatból valósul meg a képzés. A résztvevő sok esetben passzív részese az okításnak, a tanfolyamot a cége, vagy az állam finanszírozza. Tehát a cége, vagy az állam érdekelt az eredményességben. Ehhez képest a felnőttképzési törvény a résztvevőt védi.

Ha nem a résztvevő fizeti a révészt, akkor ki a felnőttképzésben a résztvevő, kinek az érdeke az eredményesség? A megrendelő cégé? A támogatást az adófizetők pénzéből adó államé? A munkatársé, aki tanul, de ő nem finanszírozott?  

Furcsa szituk jönnek ebből a kettősségből. 

Ezért van az, hogy tréningcégeknek azt mondom: a felnőttképzési törvény és az akkreditációs rendeletek betartásával kell tudni reagálni a gyors piaci változásokra és a keresletre. Szerencsére most már nem kell 30 napot várni arra, hogy a munkaügyi központ nyilvántartásba vegyen egy új képzést, 1 nap alatt készen van, ez jó. Tehát ha egy megrendelőtől jelentkezik igény egy tanfolyamra, akkor a cég azonnal be tudja jelenteni a munkaügyi központnak az új képzést (a felnőttképzési nyilvántartásba), elektronikusan utána pár nappal már tudja ellenőrizni, hogy megvan, bevették és kezdődhet is a képzés.

Ahogy írtam az elején: a felnőttképzési jogszabályok és a tréningcégek gyakorlata két külön univerzum. Tanácsadóként feladatom elsősorban a két univerzum egyesítése, a jogszabályok betartása mellett a hatékony működés. Minden megoldható, viszont nagyon alaposan ismerni kell a jogszabályokat és a feltételeket, és ezeket a jogszabályokat úgy alkalmazni, hogy az intézmény tudjon dolgozni is és betartsa a jogszabályok előírásait. 

A tréningcégek és a felnőttképzés

Sokszor láttam, látom. Sokszor mondtam, mondom. Sokszor tapasztaltam, tapasztalom. 

A tréningcégek működése és a felnőttképzési törvény, akkreditációs jogszabályok: két külön univerzum.

A felnőttképzési törvényt OKJ-s, illetve szakmai képzéses szemszögből írták. Ez a véleményem, vállalom. Sok tréningcég ügyfelem, amikor szembesül vele, hogy melyek a felnőttképzés, és az akkreditáció feltételei, első mondata: "de mi máshogy működünk". Erre szoktam nekik mondani: ez a felnőttképzési jogszabályokat nem érdekli. 

Az egész akkreditáció valószínűleg azon indult el, hogy olyan intézmények fognak akkreditálni, akiknek van egy naaaaaaagy, vöröstéglás épülete, igazgatói irodával, igazgatóhelyettessel, titkárnővel, tanárokkal és pedellussal. Az emberek rendezett sorokban jönnek a kijelölt időben beiratkozni és a képzések akkor indulnak és akkor végződnek, amikor és ahogy az meg lett tervezve. Punktum.Ez talán még igaz volt anno, amikor az akkreditáció arra volt kitalálva, hogy magánszemélyeknek adókedvezményt juttasson, tehát lakossági tanfolyamok alkották a keresletet. 

Ezt 2007. január 1-el megszüntették, helyette intézményeknek adják ezt az adókedvezményt, szakképzési hozzájárulás, vagy egyéb támogatások formájában. 

Így hát a mostani valóság köszönőviszonyban nincs az anno elképzelt feltételekkel, viszont a jogszabályok és a jogszabályok szellemisége maradt a régi. A legtöbb intézménynél, ahol az akkreditációt felhasználják, a tanfolyamokat nem a résztvevők fizetik ki, hanem a megrendelő cég, vagy pályázatból valósul meg a képzés. A résztvevő sok esetben passzív részese az okításnak, a tanfolyamot a cége, vagy az állam finanszírozza. Tehát a cége, vagy az állam érdekelt az eredményességben. Ehhez képest a felnőttképzési törvény a résztvevőt védi.

Ha nem a résztvevő fizeti a révészt, akkor ki a felnőttképzésben a résztvevő, kinek az érdeke az eredményesség? A megrendelő cégé? A támogatást az adófizetők pénzéből adó államé? A munkatársé, aki tanul, de ő nem finanszírozott?  

Furcsa szituk jönnek ebből a kettősségből. 

Ezért van az, hogy tréningcégeknek azt mondom: a felnőttképzési törvény és az akkreditációs rendeletek betartásával kell tudni reagálni a gyors piaci változásokra és a keresletre. Szerencsére most már nem kell 30 napot várni arra, hogy a munkaügyi központ nyilvántartásba vegyen egy új képzést, 1 nap alatt készen van, ez jó. Tehát ha egy megrendelőtől jelentkezik igény egy tanfolyamra, akkor a cég azonnal be tudja jelenteni a munkaügyi központnak az új képzést (a felnőttképzési nyilvántartásba), elektronikusan utána pár nappal már tudja ellenőrizni, hogy megvan, bevették és kezdődhet is a képzés.

Ahogy írtam az elején: a felnőttképzési jogszabályok és a tréningcégek gyakorlata két külön univerzum. Tanácsadóként feladatom elsősorban a két univerzum egyesítése, a jogszabályok betartása mellett a hatékony működés. Minden megoldható, viszont nagyon alaposan ismerni kell a jogszabályokat és a feltételeket, és ezeket a jogszabályokat úgy alkalmazni, hogy az intézmény tudjon dolgozni is és betartsa a jogszabályok előírásait. 

A képzési program haszna

Először is kergessük el a felhőket, hogy mi is az a képzési program. 10 évvel a felnőttképzési törvény születése utána (te jó ég, 10 év!!!) jótékony homály borítja azt, mire jó ez a sokat emlegetett képzési program. 

Az első kavarás, ami a képzési programmal kapcsolatos, a képzési terv. Régen kellett képzési terv (2009. október 1-től hatályát vesztette), amely gyakorlatilag arról szólt (ahogy az előző bejegyzésemben írtam), hogy év végén megtervezted jósda-szerű pontossággal, hogy a következő évben kb. hány képzés fog elindulni. 

A képzési program pedig gyakorlatilag egy iránytű, hogy egy tanfolyamon mit, mikor, hogyan, hány órában, hány emberrel és milyen tananyagból kell oktatnia az oktatónak. Azaz, mielőtt nyilvántartásba vetetnéd a képzést a munkaügyi központnál (ugye, ez az alap), átgondolod, milyen ismereteket, képességeket akarsz átadni a résztvevőknek, mivel legyenek gazdagabbak a képzés végén. Aztán átgondolod, hány embert akarsz képezni egy csoportban, hány órában, lesznek-e modulok és hány, milyen tananyagot használnak, mi lesz a tartalom. A személyi és tárgyi feltételekről már nem is beszélve, tehát hogy ki fogja oktatni a képzést, milyen min. elvárásokat támasztasz az oktató felé és a teremmel, vagy a helyszínnel kapcsolatban is, hol lesz a képzés.

És ezt papírra veted, a 2001. évi CI. felnőttképzési törvény 16. §-nak vigyázó szemei alatt. Magyarul a 16. § -ban foglaltak kötelező érvényűek. 

Miért jó Neked, mint képző központ, vagy cég vezetőjének a képzési program? 

1. Az óraszám alapján pénzügyileg tudsz tervezni.

2. Tudod, mi fog történni az órákon, a tanárok ellenőrzése átlátható lesz.

3. A tanárok felé követelményeket tudsz támasztani, a hatékonyságot növelve ezzel.

Amit még nagyon hasznosnak találok: a képzési program alapján egy tematika-szerű sorvezető,t készíteni, slágvortokban, hogy az egyes órákon minek kell történnie. Ezt a sorvezetőt a haladási napló mi-történt-az-órán rovatába előre beírod, és a haladási naplót így mindig kinyomtatod,  a tanár kezébe nyomod, a tanár csak a hiányzókat viszi fel a naplóba, na meg aláírja, hogy megtartotta az órát. 

Mindenképpen átláthatóbbá válik így az oktatási tevékenység, elérhető és mérhető a pénzügyi és a szakmai hatékonyság, az ellenőrzés átlátható, a hatékonyság nyomon követhető, netántán fejleszthető lesz.

A képzési program haszna

Először is kergessük el a felhőket, hogy mi is az a képzési program. 10 évvel a felnőttképzési törvény születése utána (te jó ég, 10 év!!!) jótékony homály borítja azt, mire jó ez a sokat emlegetett képzési program. 

Az első kavarás, ami a képzési programmal kapcsolatos, a képzési terv. Régen kellett képzési terv (2009. október 1-től hatályát vesztette), amely gyakorlatilag arról szólt (ahogy az előző bejegyzésemben írtam), hogy év végén megtervezted jósda-szerű pontossággal, hogy a következő évben kb. hány képzés fog elindulni. 

A képzési program pedig gyakorlatilag egy iránytű, hogy egy tanfolyamon mit, mikor, hogyan, hány órában, hány emberrel és milyen tananyagból kell oktatnia az oktatónak. Azaz, mielőtt nyilvántartásba vetetnéd a képzést a munkaügyi központnál (ugye, ez az alap), átgondolod, milyen ismereteket, képességeket akarsz átadni a résztvevőknek, mivel legyenek gazdagabbak a képzés végén. Aztán átgondolod, hány embert akarsz képezni egy csoportban, hány órában, lesznek-e modulok és hány, milyen tananyagot használnak, mi lesz a tartalom. A személyi és tárgyi feltételekről már nem is beszélve, tehát hogy ki fogja oktatni a képzést, milyen min. elvárásokat támasztasz az oktató felé és a teremmel, vagy a helyszínnel kapcsolatban is, hol lesz a képzés.

És ezt papírra veted, a 2001. évi CI. felnőttképzési törvény 16. §-nak vigyázó szemei alatt. Magyarul a 16. § -ban foglaltak kötelező érvényűek. 

Miért jó Neked, mint képző központ, vagy cég vezetőjének a képzési program? 

1. Az óraszám alapján pénzügyileg tudsz tervezni.

2. Tudod, mi fog történni az órákon, a tanárok ellenőrzése átlátható lesz.

3. A tanárok felé követelményeket tudsz támasztani, a hatékonyságot növelve ezzel.

Amit még nagyon hasznosnak találok: a képzési program alapján egy tematika-szerű sorvezető,t készíteni, slágvortokban, hogy az egyes órákon minek kell történnie. Ezt a sorvezetőt a haladási napló mi-történt-az-órán rovatába előre beírod, és a haladási naplót így mindig kinyomtatod,  a tanár kezébe nyomod, a tanár csak a hiányzókat viszi fel a naplóba, na meg aláírja, hogy megtartotta az órát. 

Mindenképpen átláthatóbbá válik így az oktatási tevékenység, elérhető és mérhető a pénzügyi és a szakmai hatékonyság, az ellenőrzés átlátható, a hatékonyság nyomon követhető, netántán fejleszthető lesz.

Mi nem kell 2009. okt. 1 óta?

Többen kérdezték már tőlem, főleg újbóli akkreditációsok, gondoltam, megosztom, leírom, hogy segítsek. 

Kezdjük először is az SzTT-vel. Mi az az SzTT? SzTT= Szakmai Tanácsadó Testület. Legalább három tagból kellett, hogy álljon és 2009. okt. 1. előtt kötelező volt intézményakkreditációhoz. Ennyit érdemes tudnod róla, többet felesleges, hiszen eltörölték az SzTT kötelezettséget. 

Tehát 2009. október 1-től akkreditált intézményként, vagy ha intézményakkreditációra pályázol, nem kell SzTT-t működtetned. Ha addig működtettél, akkor ez nem jelenti azt, hogy kötelezően szélnek is kell őket eresztened, a lényeg az, hogy ha működteted, akkor önszorgalomból.Kötelezőnek már nem kötelező.

A másik, ami 2009. október 1 óta nem kell: képzési terv, és ebből logikusan következtetve az év végi beszámoló a képzési tervről. 

A képzési terv régen az volt, hogy év végén leültél  (ha voltál oly szerencsétlen, hogy képző intézmény vezetőjeként funkcionáltál) és erősen koncentrálva, ceruzádat tövig rágva, hajadat tépdelve próbáltad megsaccolni, a következő évben hány képzése lesz a cégednek és milyen összetételben, valamint, ki lesz a célcsoport. Aztán ezt az SzTT elé tártad, akik megkérdezték: "Nooooormális?" Majd rábólintottak és aláfirkantották a jegyzőkönyvet. Esetleg utána javasoltak egy pszichiátert. ("Biztos ezzel akarsz tökölődni?")

A felnőttképzési piacot tekintve ez a képzési terv készítés kb. olyan volt, mint egy jósda. Aztán a rákövetkező év végén szintén leültél, karöltve az SzTT érdeklődő tagjaival és összegezted, a tervezettből mennyi jött össze. Vagy sírtál, vagy sírva röhögtél. Az SzTT tagok ezen alkalmakkor ösmételten felajánlották pszichiáter segítségét. ("Őt hívd fel Józsikám, jó áron megszámítja Neked!")

 

Lényeg: 2009. október 1-től ezeket már nem kell megtenned., az SzTT tagokkal is akkor találkozol, amikor jólesik, jegyzőkönyvezni már nem kell a találkozó eredményét, egy fincsi rántotthusi (a jóllakásra vágyóknak) /rántottsajt (a vegáknak)/rák(a gourmand-oknak) mellett beszélitek meg a világ és a cég aktuális állását.

Mi nem kell 2009. okt. 1 óta?

Többen kérdezték már tőlem, főleg újbóli akkreditációsok, gondoltam, megosztom, leírom, hogy segítsek. 

Kezdjük először is az SzTT-vel. Mi az az SzTT? SzTT= Szakmai Tanácsadó Testület. Legalább három tagból kellett, hogy álljon és 2009. okt. 1. előtt kötelező volt intézményakkreditációhoz. Ennyit érdemes tudnod róla, többet felesleges, hiszen eltörölték az SzTT kötelezettséget. 

Tehát 2009. október 1-től akkreditált intézményként, vagy ha intézményakkreditációra pályázol, nem kell SzTT-t működtetned. Ha addig működtettél, akkor ez nem jelenti azt, hogy kötelezően szélnek is kell őket eresztened, a lényeg az, hogy ha működteted, akkor önszorgalomból.Kötelezőnek már nem kötelező.

A másik, ami 2009. október 1 óta nem kell: képzési terv, és ebből logikusan következtetve az év végi beszámoló a képzési tervről. 

A képzési terv régen az volt, hogy év végén leültél  (ha voltál oly szerencsétlen, hogy képző intézmény vezetőjeként funkcionáltál) és erősen koncentrálva, ceruzádat tövig rágva, hajadat tépdelve próbáltad megsaccolni, a következő évben hány képzése lesz a cégednek és milyen összetételben, valamint, ki lesz a célcsoport. Aztán ezt az SzTT elé tártad, akik megkérdezték: "Nooooormális?" Majd rábólintottak és aláfirkantották a jegyzőkönyvet. Esetleg utána javasoltak egy pszichiátert. ("Biztos ezzel akarsz tökölődni?")

A felnőttképzési piacot tekintve ez a képzési terv készítés kb. olyan volt, mint egy jósda. Aztán a rákövetkező év végén szintén leültél, karöltve az SzTT érdeklődő tagjaival és összegezted, a tervezettből mennyi jött össze. Vagy sírtál, vagy sírva röhögtél. Az SzTT tagok ezen alkalmakkor ösmételten felajánlották pszichiáter segítségét. ("Őt hívd fel Józsikám, jó áron megszámítja Neked!")

 

Lényeg: 2009. október 1-től ezeket már nem kell megtenned., az SzTT tagokkal is akkor találkozol, amikor jólesik, jegyzőkönyvezni már nem kell a találkozó eredményét, egy fincsi rántotthusi (a jóllakásra vágyóknak) /rántottsajt (a vegáknak)/rák(a gourmand-oknak) mellett beszélitek meg a világ és a cég aktuális állását.

Kommandós akció a Munkaügyi Központban -- kis humor akkreditálás közben :))

Úgy látszik, a tavasz meghozta a humoros kedvet. Egyik, rendkívül jó stílussal és fogalmazókészséggel megáldott ügyfelem küldte nekem az alábbi szösszenetet, egy felnőttképzési bejelentés története. A szerző hozzájárult, hogy közzétegyem az írást. 

Hozzáteszem, a Munkaügyi Központban nagyon kedvesek és készségesek az ügyintézők (saját tapasztalat), az alábbi írás költői és irodalmi túlzás, nem valós eseményeket ír le, viszont jót röhögtem rajta, amikor elolvastam. Gondoltam, szerzek Neked is kellemes perceket. Jó szórakozást! :)

"Tárgy: Szigorúan titkos jelentés "A MUK alkonya" fedőnevű kimondhatatlanul titkos akcióról
Végrehajtó: 007 sz.t. tiszt
Időpont: Zulu 1:32

Megjártam a hadak útját... Reggel 8:32-kor értem a MUK épületéhez. Szokásomhoz híven - hogy felmérjem a terepet és az esetleges térfigyelő kamerákat - rágyújtottam egy cigarettára. Nem tapasztaltam semmilyen gyanús mozgást, vagy személyt. 8:36-kor - takarásban a térfigyelő kamerák és a kémműholdak kíváncsiskodó tekintet elől - gyorsan felvettem kommandós gúnyámat és Rambó kiképzőtisztemtől tanult határozott mozdulattal feketére festettem ki a szemem alatti területet. Véleményem szerint már csak ettől olyan fizimiskám lett, hogy aki rám nézett volna, biztos, hogy azonnal meghal. Vagy a sokktól, vagy azért, mert szétröhögi magát. De nem nézett rám senki... Így életbe lépett a B terv: erőszakos behatolás a MUK épületébe és bármilyen eszközt felhasználva kikényszeríteni a Felnőttképzési nyilvántartásba vétel befogadását.

Először egy tetrain-cianoidot tartalmazó füstbombát dobtam be a recepcióra, amelynek azonnali hatása lett - egy semmihez sem hasonlítható halálhörgés-morajlás között mindenki iszonyatos kínok között pusztult el, akin nem volt éppen gázálarc. 1-0 ide - gondoltam, de kicsit korai volt az örömöm. A nagyon kedves és egyben rendkívül antipatikus recepciós néni ugyanis - gondolom már látott ehhez hasonlót az életében - felkészülve várt. 

Egykedvűen, gázálarcban ücsörgött a székén, miközben az unokájától elkobzott kvarcjátékkal tetriszezett. Ahogy detektálta a támadást, azonnal megragadta a mellette gondosan előkészített baltát és üvöltve rohant felém. Azonban én sem voltam rest, és a Bruce Lee filmekből ellesett mozdulattal törtem össze lendületét és néhány bordáját, amely létfontosságú szerveit szétkaszabolva végezte be küldetését. Halálsikolya szétmetszette a nyolcadik kerület a tompa reggeli sompolygását. A riasztók azonnal beindultak. Tudtam, hogy csak pár percem van a küldetés sikeres teljesítéséig. Győzelem, vagy halál!

Hirtelen egy ismerős arcot véltem felfedezni a felém tartó horda tagjai között. Azonnal kivettem őt a tömegből és egy félreeső szobába vonszoltam.
- Itt a papír, meg a befizetést bizonyító csekk! Azonnal érkeztesse és írja alá, különben addig fogom össze-vissza kavarni a felnőttképzésről szóló törvényt, rendeleteket és jogszabályokat, hogy vadászkutyává fog válni, mire teljesen feltárja az ellentmondásokat! - visszafojtva sziszegtem felé, miközben szememben valódi elszántság csillant. 

Nem tudom, hogy ez a fenyegetésem, vagy inkább a tízórai kávézásról való lemaradás félelme miatt, de végül érkeztette, aláírta, iktatta.
Jómagam pedig elégedve ébredtem fel ágyamban. Micsoda szörnyű álom!"

Kommandós akció a Munkaügyi Központban -- kis humor akkreditálás közben :))

Úgy látszik, a tavasz meghozta a humoros kedvet. Egyik, rendkívül jó stílussal és fogalmazókészséggel megáldott ügyfelem küldte nekem az alábbi szösszenetet, egy felnőttképzési bejelentés története. A szerző hozzájárult, hogy közzétegyem az írást. 

Hozzáteszem, a Munkaügyi Központban nagyon kedvesek és készségesek az ügyintézők (saját tapasztalat), az alábbi írás költői és irodalmi túlzás, nem valós eseményeket ír le, viszont jót röhögtem rajta, amikor elolvastam. Gondoltam, szerzek Neked is kellemes perceket. Jó szórakozást! :)

"Tárgy: Szigorúan titkos jelentés "A MUK alkonya" fedőnevű kimondhatatlanul titkos akcióról
Végrehajtó: 007 sz.t. tiszt
Időpont: Zulu 1:32

Megjártam a hadak útját... Reggel 8:32-kor értem a MUK épületéhez. Szokásomhoz híven - hogy felmérjem a terepet és az esetleges térfigyelő kamerákat - rágyújtottam egy cigarettára. Nem tapasztaltam semmilyen gyanús mozgást, vagy személyt. 8:36-kor - takarásban a térfigyelő kamerák és a kémműholdak kíváncsiskodó tekintet elől - gyorsan felvettem kommandós gúnyámat és Rambó kiképzőtisztemtől tanult határozott mozdulattal feketére festettem ki a szemem alatti területet. Véleményem szerint már csak ettől olyan fizimiskám lett, hogy aki rám nézett volna, biztos, hogy azonnal meghal. Vagy a sokktól, vagy azért, mert szétröhögi magát. De nem nézett rám senki... Így életbe lépett a B terv: erőszakos behatolás a MUK épületébe és bármilyen eszközt felhasználva kikényszeríteni a Felnőttképzési nyilvántartásba vétel befogadását.

Először egy tetrain-cianoidot tartalmazó füstbombát dobtam be a recepcióra, amelynek azonnali hatása lett - egy semmihez sem hasonlítható halálhörgés-morajlás között mindenki iszonyatos kínok között pusztult el, akin nem volt éppen gázálarc. 1-0 ide - gondoltam, de kicsit korai volt az örömöm. A nagyon kedves és egyben rendkívül antipatikus recepciós néni ugyanis - gondolom már látott ehhez hasonlót az életében - felkészülve várt. 

Egykedvűen, gázálarcban ücsörgött a székén, miközben az unokájától elkobzott kvarcjátékkal tetriszezett. Ahogy detektálta a támadást, azonnal megragadta a mellette gondosan előkészített baltát és üvöltve rohant felém. Azonban én sem voltam rest, és a Bruce Lee filmekből ellesett mozdulattal törtem össze lendületét és néhány bordáját, amely létfontosságú szerveit szétkaszabolva végezte be küldetését. Halálsikolya szétmetszette a nyolcadik kerület a tompa reggeli sompolygását. A riasztók azonnal beindultak. Tudtam, hogy csak pár percem van a küldetés sikeres teljesítéséig. Győzelem, vagy halál!

Hirtelen egy ismerős arcot véltem felfedezni a felém tartó horda tagjai között. Azonnal kivettem őt a tömegből és egy félreeső szobába vonszoltam.
- Itt a papír, meg a befizetést bizonyító csekk! Azonnal érkeztesse és írja alá, különben addig fogom össze-vissza kavarni a felnőttképzésről szóló törvényt, rendeleteket és jogszabályokat, hogy vadászkutyává fog válni, mire teljesen feltárja az ellentmondásokat! - visszafojtva sziszegtem felé, miközben szememben valódi elszántság csillant. 

Nem tudom, hogy ez a fenyegetésem, vagy inkább a tízórai kávézásról való lemaradás félelme miatt, de végül érkeztette, aláírta, iktatta.
Jómagam pedig elégedve ébredtem fel ágyamban. Micsoda szörnyű álom!"

2, azaz KÉT HÓNAP az eljárási idő az akkreditációknál

Rengetegen elcsodálkoznak: két hónap? Sok ügyfél telefonál: megkaptam a végzést, hogy elindult az eljárás, akkor jövő héten meg is lesz az akkreditáció? Válasz: 2 hónapon belül.Számos megdöbbent tekintet, elnémuló telefon ezen két szó hallatán: 2, azaz KÉT hónap. 

Azért írom így le, mert ez ugyan ott van mindenhol, mégis mintha mindenki elfelejtené. Kedvenc felnőttképzési törvényünk, a 2001. évi CI-es (más nincs is egyébként) 13. § (1) bekezdés alapján a FAT-nak az akkreditációs kérelmekről (mind az intézményi, mind a programakkreditációnál) két hónapja van, hogy döntsön. Szó szerint: két hónapon belül dönt. 

Gyakorlatilag ez úgy néz ki, hogy mind az intézményi, mind a programakkreditációnál a kérelmek kimennek két szakértőhöz. A programnál a szakértők otthon, akár pizsamában, meghozzák a döntésüket, megírják a szakvéleményt, elküldik. Az intézményinél pedig kiszállnak a helyszínre. 

Tehát beadod a kérelmet, utána azt a FAT egyik referense (akik tapasztalatom szerint nagyon kompetensek) megnézi formailag, ha rendben van, akkor utána, ha a szakértők elfogadták a megbízást, az anyag kimegy a két szakértőnek. Ha a formai ellenőrzésnél valami hiányzik, akkor hiánypótlás van, ezzel is meghosszabbodik az eljárási idő a Ket (közigazgatási eljárási törvény) értelmében. Amikor a szakvélemények készen vannak (illetve intézményakkreditációnál a helyszíni szemle jegyzőkönyv), akkor csatornázza be a FAT a kérelmet a következő ülésre. 

Tehát, két hónapon belül dönt a FAT, ezen belül lehet, hogy a FAT ülés időpontja miatt már másfél hónap múlva lesz akkreditációd, de inkább beadás után két hónappal kalkulálj. Akkreditációnként. 

2, azaz KÉT HÓNAP az eljárási idő az akkreditációknál

Rengetegen elcsodálkoznak: két hónap? Sok ügyfél telefonál: megkaptam a végzést, hogy elindult az eljárás, akkor jövő héten meg is lesz az akkreditáció? Válasz: 2 hónapon belül.Számos megdöbbent tekintet, elnémuló telefon ezen két szó hallatán: 2, azaz KÉT hónap. 

Azért írom így le, mert ez ugyan ott van mindenhol, mégis mintha mindenki elfelejtené. Kedvenc felnőttképzési törvényünk, a 2001. évi CI-es (más nincs is egyébként) 13. § (1) bekezdés alapján a FAT-nak az akkreditációs kérelmekről (mind az intézményi, mind a programakkreditációnál) két hónapja van, hogy döntsön. Szó szerint: két hónapon belül dönt. 

Gyakorlatilag ez úgy néz ki, hogy mind az intézményi, mind a programakkreditációnál a kérelmek kimennek két szakértőhöz. A programnál a szakértők otthon, akár pizsamában, meghozzák a döntésüket, megírják a szakvéleményt, elküldik. Az intézményinél pedig kiszállnak a helyszínre. 

Tehát beadod a kérelmet, utána azt a FAT egyik referense (akik tapasztalatom szerint nagyon kompetensek) megnézi formailag, ha rendben van, akkor utána, ha a szakértők elfogadták a megbízást, az anyag kimegy a két szakértőnek. Ha a formai ellenőrzésnél valami hiányzik, akkor hiánypótlás van, ezzel is meghosszabbodik az eljárási idő a Ket (közigazgatási eljárási törvény) értelmében. Amikor a szakvélemények készen vannak (illetve intézményakkreditációnál a helyszíni szemle jegyzőkönyv), akkor csatornázza be a FAT a kérelmet a következő ülésre. 

Tehát, két hónapon belül dönt a FAT, ezen belül lehet, hogy a FAT ülés időpontja miatt már másfél hónap múlva lesz akkreditációd, de inkább beadás után két hónappal kalkulálj. Akkreditációnként. 

Az újbóli akkreditáció veszélyei

"Bárcsak lenne egy mód, hogy elkerülhessen az újbóli akkreditációt és legyen egy akkreditációm, varázsütésre!" Gondolják sokan.

2011-ben rengetegen fogják megújítani az akkreditációjukat, ezért azt gondolom, érdemes felhívni a figyelmet a veszélyekre. 

Az újbóli akkreditációnál a helyszíni szemlén a szakértők bármit megnézhetnek. 4 évre (ha 2. akkreditációs megújítás, akkor 8 évre) visszamenőleg. Ismerve a felnőttképzés bonyolult dokumentációs kötelezettségét, 4 év alatt bármi történhet, hiszen emberek vagyunk. Az akkreditáció pedig jelen pillanatában így működik: viszonylag kevés (és olykor jelentéktelennek tűnő) adminisztrációs hibáért azonnali "főbelövés", azaz azonnali akkreditáció visszavonás és elutasítás. 

Az újbóli akkreditáció olyan, mint egy használt ház, amit teljesen fel akarnak újítani. Kihívnak egy szakembert, aki első látásra meg tudja állapítani, hogy nagyon le van-e lakva, vagy sem, de ő sem lát át a falakon és nem tudja, hol mennek a vezetékek, mekkora a probléma, illetve kivitelezhető-e az óhajtott felújítás. Az egy dolog, hogy a tervrajzokon hol van a vízvezeték, az egy másik dolog, hogy valóban hol megy. Egy teljesen új házat az alapoktól felépíteni átláthatóbb feladat, mint egy meglévő használtat felújítani. A használtnál a csempelevakarás után derülhet ki, hogy a felújítás, amit elterveztek, kivitelezhetetlen.

Jim Collins: "Good to Great" (Jóból a kiválóba, magyarul, amennyire tudom, nem jelent még meg): az egyik legelgondolkodtatóbb üzleti könyv, amit olvastam. Ott bukkantam rá a Stockdale paradoxonra. 

Jim Stockdale admirálisról nevezték el. 

Stockdale volt a legmagasabb rangú amerikai tiszt, aki 8 évet töltött a vietnámi háború idején a Hanoi Hiltonban (magyarul: fogolytáborban). Ezalatt több, mint húszszor megkínozták, rá akarták venni, hogy működjön együtt a vietnámiakkal stb. Stockdale nem adta fel, kidolgozott egy módszert, amivel a kínzásokat el lehet viselni és erre megtanította a többi amerikai foglyot, információáramlási rendszert talált ki, hogy a rabok tudjanak kommunikálni egymással. Egyszer pedig direkt megverte és egy borotvával megvágta saját magát, hogy ne tudják őt bemutatni egy felvételen mint jól tartott" foglyot. 

8 év után szabadult a fogolytáborból.

Jim Collins, a könyv írója interjút készített Stockdale admirálissal. Megkérdezte tőle: kiknek nem sikerült kijutni a táborból? Mire Stockdale: ó, ez könnyű válasz, az optimistáknak. Akik csillogó szemmel mondták: karácsonyra kijutunk. Aztán jött a karácsony és nem jutottak ki. Aztán azt mondták: ó, húsvétra kijutunk. Jött a húsvét és nem jutottak ki. Karácsonyok és húsvétok jöttek és mentek, ők még mindig bent voltak. Ezek az optimisták megtört szívvel haltak meg a fogolytáborban. 

Stockdale paradoxona a következő: az élet nem igazságos, olykor a javadra, olykor ellenedre. Mindig lesznek kihívások, problémák. A különbség abban rejlik, ki hogyan kezeli a problémákat. A Stockdale paradoxon szerint a nehézségekkel úgy tudsz megküzdeni, hogy higgy abban, a nehézségek ellenére a végén úgy mennek a dolgok, ahogy eltervezted, ezzel egy időben nézz szembe a mindenkori aktuális valóságod brutális tényeivel, bármik is legyenek azok. 

Ugyanez érvényes az akkreditációra is. Lesznek nehézségek. A lényeg: a rózsaszín szemüveg és hurráoptimizmus nem biztos, hogy segít az akkreditáció megújításában. 

Higgy abban, hogy úgy fognak menni a dolgok, ahogy eltervezted, mellette nézz szembe a valósággal és a brutális, konkrét tényekkel. Így sikerülni fog, így fog sikerülni. Persze, még mindig lehet varázsütésre akkreditációd, de az egy másik történet.

Az újbóli akkreditáció veszélyei

"Bárcsak lenne egy mód, hogy elkerülhessen az újbóli akkreditációt és legyen egy akkreditációm, varázsütésre!" Gondolják sokan.

2011-ben rengetegen fogják megújítani az akkreditációjukat, ezért azt gondolom, érdemes felhívni a figyelmet a veszélyekre. 

Az újbóli akkreditációnál a helyszíni szemlén a szakértők bármit megnézhetnek. 4 évre (ha 2. akkreditációs megújítás, akkor 8 évre) visszamenőleg. Ismerve a felnőttképzés bonyolult dokumentációs kötelezettségét, 4 év alatt bármi történhet, hiszen emberek vagyunk. Az akkreditáció pedig jelen pillanatában így működik: viszonylag kevés (és olykor jelentéktelennek tűnő) adminisztrációs hibáért azonnali "főbelövés", azaz azonnali akkreditáció visszavonás és elutasítás. 

Az újbóli akkreditáció olyan, mint egy használt ház, amit teljesen fel akarnak újítani. Kihívnak egy szakembert, aki első látásra meg tudja állapítani, hogy nagyon le van-e lakva, vagy sem, de ő sem lát át a falakon és nem tudja, hol mennek a vezetékek, mekkora a probléma, illetve kivitelezhető-e az óhajtott felújítás. Az egy dolog, hogy a tervrajzokon hol van a vízvezeték, az egy másik dolog, hogy valóban hol megy. Egy teljesen új házat az alapoktól felépíteni átláthatóbb feladat, mint egy meglévő használtat felújítani. A használtnál a csempelevakarás után derülhet ki, hogy a felújítás, amit elterveztek, kivitelezhetetlen.

Jim Collins: "Good to Great" (Jóból a kiválóba, magyarul, amennyire tudom, nem jelent még meg): az egyik legelgondolkodtatóbb üzleti könyv, amit olvastam. Ott bukkantam rá a Stockdale paradoxonra. 

Jim Stockdale admirálisról nevezték el. 

Stockdale volt a legmagasabb rangú amerikai tiszt, aki 8 évet töltött a vietnámi háború idején a Hanoi Hiltonban (magyarul: fogolytáborban). Ezalatt több, mint húszszor megkínozták, rá akarták venni, hogy működjön együtt a vietnámiakkal stb. Stockdale nem adta fel, kidolgozott egy módszert, amivel a kínzásokat el lehet viselni és erre megtanította a többi amerikai foglyot, információáramlási rendszert talált ki, hogy a rabok tudjanak kommunikálni egymással. Egyszer pedig direkt megverte és egy borotvával megvágta saját magát, hogy ne tudják őt bemutatni egy felvételen mint jól tartott" foglyot. 

8 év után szabadult a fogolytáborból.

Jim Collins, a könyv írója interjút készített Stockdale admirálissal. Megkérdezte tőle: kiknek nem sikerült kijutni a táborból? Mire Stockdale: ó, ez könnyű válasz, az optimistáknak. Akik csillogó szemmel mondták: karácsonyra kijutunk. Aztán jött a karácsony és nem jutottak ki. Aztán azt mondták: ó, húsvétra kijutunk. Jött a húsvét és nem jutottak ki. Karácsonyok és húsvétok jöttek és mentek, ők még mindig bent voltak. Ezek az optimisták megtört szívvel haltak meg a fogolytáborban. 

Stockdale paradoxona a következő: az élet nem igazságos, olykor a javadra, olykor ellenedre. Mindig lesznek kihívások, problémák. A különbség abban rejlik, ki hogyan kezeli a problémákat. A Stockdale paradoxon szerint a nehézségekkel úgy tudsz megküzdeni, hogy higgy abban, a nehézségek ellenére a végén úgy mennek a dolgok, ahogy eltervezted, ezzel egy időben nézz szembe a mindenkori aktuális valóságod brutális tényeivel, bármik is legyenek azok. 

Ugyanez érvényes az akkreditációra is. Lesznek nehézségek. A lényeg: a rózsaszín szemüveg és hurráoptimizmus nem biztos, hogy segít az akkreditáció megújításában. 

Higgy abban, hogy úgy fognak menni a dolgok, ahogy eltervezted, mellette nézz szembe a valósággal és a brutális, konkrét tényekkel. Így sikerülni fog, így fog sikerülni. Persze, még mindig lehet varázsütésre akkreditációd, de az egy másik történet.

Akkreditált intézmények, FIGYELEM: ellenőrzések a láthatáron

Egy figyelmeztetés: ahogy mindig is, tavaly őszre tervezte a FAT az ellenőrzéseket. Elmaradtak. Most tavasszal viszont elkezdődött a tánc, élesben, azaz az akkreditált intézmények ellenőrzése.

Gatyamadzag fel, az akkreditált intézmények ellenőrzése bizony bizony véresen komoly dolog. Sokan veszítették már így el az intézményakkreditációt, tehát ha kapsz egy levelet az NSZFI FAT Titkárságától, hogy ellenőrzés, akkor vedd komolyan. 

Akkreditált intézmények, FIGYELEM: ellenőrzések a láthatáron

Egy figyelmeztetés: ahogy mindig is, tavaly őszre tervezte a FAT az ellenőrzéseket. Elmaradtak. Most tavasszal viszont elkezdődött a tánc, élesben, azaz az akkreditált intézmények ellenőrzése.

Gatyamadzag fel, az akkreditált intézmények ellenőrzése bizony bizony véresen komoly dolog. Sokan veszítették már így el az intézményakkreditációt, tehát ha kapsz egy levelet az NSZFI FAT Titkárságától, hogy ellenőrzés, akkor vedd komolyan. 

Mitől döglik a légy a képzések adminisztrációjában?

Vannak kedvenc mondásaim akkreditációs tanácsadás közben, ügyfeleim előszeretettel idézik ezeket, kézről-kézre járnak, mint a vírusok.

Aranyköpéseim közül a legkedveltebb, ügyfeleim által a legtöbbet idézett:

"Nem elég jónak lenni, annak is kell látszani."

Elismerem, a fentit magunkévá tenni, hogy azt ne mondjam szép magyar szóval: internalizálni, a kihívások kihívása. Miért is? Nekünk, magyaroknak, valljuk be, négyszemközt vagyunk: nem jön séróból a marketing. Sem az ön-, sem a cégmarketing, sem a szép csomagolás. Valami gyanús, ámerikás dolognak tekintjük, amit tisztes szakember, szakmájának megbecsült nesztora messziről elkerül. 

A fejekben még most is az van, elrejtve, mélyen, de annál hercigebben, hogy ami szakmailag jó, vagy kiváló, az nem lehet szép, vagy formailag rendben való. Pedig, ha belenézünk magunkba, egyszerű pszichológia: az első benyomás alapján ítélünk mindent és mindenkit. Beletesszük egy dobozba, és onnan iszonyat nehezen pakoljuk át egy másikba.

A nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani elv érvényes a képzések adminisztrációjára is. Tehát: érdemes pl. a csoportoknak, tanfolyamoknak egyéni kódot adni. Magyarországon élünk, tehát aláírás és pecsét a papírokon (legyen az egy egyszerű átvételi elismervény a tanúsítványokról) még a mai napig is pozitív elbírálásban részesül. Szintén a jónak látszás egyik eleme az "1 tanfolyam-1 dosszié" vezérvonal, azaz egy tanfolyam teljes képzési adminisztrációját egy dossziéban tárolni. Így nem csak jónak fogsz látszani, Neked is könnyebb lesz a képzések adminisztrációját kezelni. 

Ki tudja, még a végén az apró kis lépés, hogy nem csak jó vagy, de annak is látszol, átalakítja a céged/intézményed és sikert ad. Hajrá! :)

Mitől döglik a légy a képzések adminisztrációjában?

Vannak kedvenc mondásaim akkreditációs tanácsadás közben, ügyfeleim előszeretettel idézik ezeket, kézről-kézre járnak, mint a vírusok.

Aranyköpéseim közül a legkedveltebb, ügyfeleim által a legtöbbet idézett:

"Nem elég jónak lenni, annak is kell látszani."

Elismerem, a fentit magunkévá tenni, hogy azt ne mondjam szép magyar szóval: internalizálni, a kihívások kihívása. Miért is? Nekünk, magyaroknak, valljuk be, négyszemközt vagyunk: nem jön séróból a marketing. Sem az ön-, sem a cégmarketing, sem a szép csomagolás. Valami gyanús, ámerikás dolognak tekintjük, amit tisztes szakember, szakmájának megbecsült nesztora messziről elkerül. 

A fejekben még most is az van, elrejtve, mélyen, de annál hercigebben, hogy ami szakmailag jó, vagy kiváló, az nem lehet szép, vagy formailag rendben való. Pedig, ha belenézünk magunkba, egyszerű pszichológia: az első benyomás alapján ítélünk mindent és mindenkit. Beletesszük egy dobozba, és onnan iszonyat nehezen pakoljuk át egy másikba.

A nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani elv érvényes a képzések adminisztrációjára is. Tehát: érdemes pl. a csoportoknak, tanfolyamoknak egyéni kódot adni. Magyarországon élünk, tehát aláírás és pecsét a papírokon (legyen az egy egyszerű átvételi elismervény a tanúsítványokról) még a mai napig is pozitív elbírálásban részesül. Szintén a jónak látszás egyik eleme az "1 tanfolyam-1 dosszié" vezérvonal, azaz egy tanfolyam teljes képzési adminisztrációját egy dossziéban tárolni. Így nem csak jónak fogsz látszani, Neked is könnyebb lesz a képzések adminisztrációját kezelni. 

Ki tudja, még a végén az apró kis lépés, hogy nem csak jó vagy, de annak is látszol, átalakítja a céged/intézményed és sikert ad. Hajrá! :)

Vidám pillanatok akkreditáció közben

Gyönyörű nap van ma, minden vidám, gondoltam, megosztok egy aranyköpést, amelyet helyszíni szemlén hallottam és általános derültséget keltett. Magyarul: jót röhögtünk, szakértőkkel, cégvezetővel együtt. A szakértő és a cég nevét, az időpontot fedje jótékony homály, virtuális ajkaimon pecsét, a poén a fontos.

Helyszíni szemlén történt, az alapos szakértő mindent megnézett, átnéztük a dokumentumokat, minden rendben volt. A végén a kolléga segítségképpen említette a cégvezetőnek, hogy érdemes lenne az irodába vezetékes telefont is tenni, hiszen az a cég komolyságát is mutatja, illetve hirdetésekben is meg lehet jelentetni és akkor az emberek tudják, hogy ül ott valaki, mondjuk egy idősebb hölgy és végzi a dolgát.

...

Beletelt pár másodpercbe, amíg leesett mindenkinek az ige kettős jelentése. Lelki szemeim előtt megjelent az idősebb hölgy, decens szemüveggel, kissé túlsúlyosan, dauerolt hajjal, amint éppen az irodában végzi a dolgát és közben csörög a vezetékes telefon. Könnyezve röhögtünk. Hab a tortán, hogy az iroda egy középiskola egyik irodája volt, a helyszíni szemle végén pedig (még "átkosbéli" kabarétréfákra emlékeztető csengőhanggal) megszólalt a helyiségben az iskola piros, kb. 30 éves, vezetékes telefonja. A cégvezető sietve hozzátette, az az iskoláé. Ehhez mi már tényleg nem tudtunk mit hozzátenni.

Vannak akkreditáció közben durva pillanatok, vannak unalmas pillanatok, vannak átkozódós pillanatok, vannak homlokráncoló pillanatok, és vannak vidám pillanatok. A poénos pillanatokra is nagyon szívesen emlékszem és igyekszem őket újratermelni, hogy legyen mit sztorizgatni. :)

Vidám pillanatok akkreditáció közben

Gyönyörű nap van ma, minden vidám, gondoltam, megosztok egy aranyköpést, amelyet helyszíni szemlén hallottam és általános derültséget keltett. Magyarul: jót röhögtünk, szakértőkkel, cégvezetővel együtt. A szakértő és a cég nevét, az időpontot fedje jótékony homály, virtuális ajkaimon pecsét, a poén a fontos.

Helyszíni szemlén történt, az alapos szakértő mindent megnézett, átnéztük a dokumentumokat, minden rendben volt. A végén a kolléga segítségképpen említette a cégvezetőnek, hogy érdemes lenne az irodába vezetékes telefont is tenni, hiszen az a cég komolyságát is mutatja, illetve hirdetésekben is meg lehet jelentetni és akkor az emberek tudják, hogy ül ott valaki, mondjuk egy idősebb hölgy és végzi a dolgát.

...

Beletelt pár másodpercbe, amíg leesett mindenkinek az ige kettős jelentése. Lelki szemeim előtt megjelent az idősebb hölgy, decens szemüveggel, kissé túlsúlyosan, dauerolt hajjal, amint éppen az irodában végzi a dolgát és közben csörög a vezetékes telefon. Könnyezve röhögtünk. Hab a tortán, hogy az iroda egy középiskola egyik irodája volt, a helyszíni szemle végén pedig (még "átkosbéli" kabarétréfákra emlékeztető csengőhanggal) megszólalt a helyiségben az iskola piros, kb. 30 éves, vezetékes telefonja. A cégvezető sietve hozzátette, az az iskoláé. Ehhez mi már tényleg nem tudtunk mit hozzátenni.

Vannak akkreditáció közben durva pillanatok, vannak unalmas pillanatok, vannak átkozódós pillanatok, vannak homlokráncoló pillanatok, és vannak vidám pillanatok. A poénos pillanatokra is nagyon szívesen emlékszem és igyekszem őket újratermelni, hogy legyen mit sztorizgatni. :)