Imádom a jó minőségű papírárut. Hozzánk közel is van két,
eszméletlenül hangulatos papírbolt. Olykor-olykor betérek, gyönyörködöm
az igazán minőségi színes papírokban, csomagolóanyagokban, dobozokban,
filcekben, tollakban, miegymásban. Van ezeknek egy esztétikuma,
diszkrét, régimódi bája.
Az információáramlásnál
azonban a hatékonyság híve vagyok. Hatékonyságban az elektronikus forma
verhetetlen. Főleg, ha az ember lánya/fia el is menti az infót több
helyre. Saját tapasztalatból beszélek. :-)
A régi szokások csak nem akarnak kihalni. A papír, valahogy, istenuccse, de nehezen kopik ki az ügyintézésből.
Egyszer
egy ügyfelem mesélte, hogy a magyar-ukrán határon azért engedték át
őket hamar az ukránok, mert olyan papírt lobogtattak, amelyen a lehető
legtöbb és legkülönbözőbb színű pecsét és persze aláírás szerepelt. A
papírozás, a papírokon rajta a pecséttel (értsd: bélyegzővel) és
aláírással elképesztően beette magát a néplélekbe.
(Lábjegyzet:
Svédországban lassan a papírpénz hivatalosan megszűnik. Turistaként svéd
koronát nem is láttam, nem tudom, hogyan néz ki, mindenhol kártyával
fizettem. Lábjegyzet bezárva.)
A papírok hatalma áll a képzések dokumentálásával kapcsolatban.
Hogyan érint a képzések dokumentálása? Katt ide.
Sok tanfolyamot kívánok Neked,
Pásztor Eszter
