Tanárok noszogatása és a pénzügyek

Felnőttképzési időszámításunk előtt, amikor a felnőttképzési törvény talán még gondolati síkon sem fogant meg, és az üveghegyen is túl, persze. Szóval valamikor az őskőkorszakban, a sok adminisztrációs kötelezettség előtt, egy naaaaagy budapesti nyelviskola vezetőtanáraként dolgoztam. Az iskola már akkor is vezetett jelenléti ívet. Naná, több száz tanfolyam volt, több ezer résztvevővel.

A jelenléti íveken a résztvevők, akiket akkor még -- óóó, szent naivitás, boldog tudatlanság -- nem képzésben résztvevőknek, hanem, minő óborzalom és szentségtörés, hallgatóknak neveztünk, szóval fent nevezett egyedek minden alkalommal kézjegyükkel látták el a jelenléti ívet. Volt olyan hallgatóm is, aki kis virágokat, mosolygó napocskát, vagy szívecskét rajzolt a rubrikákba. Az ügyvezetőnk szerintem titokban jót mulatott. Bátran elárulhatom: én voltam a napocskák és szivecskék felbujtója. Voltak olyan tanárok, akik úgy, mint a közoktatásban, maguk ikszelték, vagy pipálták a jelenlévő résztvevőket a jelenléti íven. 

Nos, ez utóbbi módszer mai napig is előfordul akkreditált/engedélyezett tanfolyamokon. Hozzáteszem: nem jó. Különösen közoktatásos oktatók hajlamosak eme elhajlásra. Vigyázz ezzel, mert egy felnőttképzési ellenőrzésen a résztvevő helyetti ikszelés nem megfelelőség.

Miért?

Klikk ide a cikk folytatásáért. 

Sok tanfolyamot kívánok Neked, 

Pásztor Eszter
Független Felnőttképzési Szakértő

A jelenléti ív és a mosolygó napocskák

Anno, Fktv. előtt 5 évvel (értsd: felnőttképzési törvény előtt), amikor egy akkor naaaassagy budapesti nyelviskola egyik legjobb angoltanára voltam, szóval valamikor a sok adminisztrációs kötelezettség előtt, az iskola akkor is vezetett jelenléti ívet. Ha jól emlékszem, habár az is lehet, hogy a múló idő mindent bearanyoz... 

A jelenléti íven a résztvevők, akiket akkor még -- ó szent naivitás, boldog tudatlanság -- nem képzésben résztvevőknek, hanem, mily borzalom, hallgatóknak neveztünk, szóval fent nevezett egyedek minden alkalommal kézjegyükkel látták el a jelenléti ívet. Volt olyan hallgatóm is, aki kis virágokat, mosolygó napocskát, vagy szívecskét rajzolt a rubrikákba. Az ügyvezető is jót mulatott rajta. Hozzáteszem, most már bátran elárulhatom: én voltam a felbujtó. :) Voltak olyan tanárok, akik úgy, mint a közoktatásban, maguk ikszelték, vagy pipálták a jelenlévő résztvevőket a jelenléti íven. 

Nos, ez utóbbi módszert mai napig is sokan alkalmazzák tanfolyamokon, felnőttképzésben. Hozzáteszem: jogilag nem jó. Különösen ott szokott ez előfordulni, ahol közoktatásban (is) oktató tanárok vannak, ők előszeretettel nem adják ki a jelenléti ívet, hanem saját maguk ikszelik be, ki volt ott a képzésen. 

Vigyázz ezzel, mert ez egy akkreditációs, vagy felnőttképzési ellenőrzésen nem megfelelőség. 

Miért?

Mert van egy felnőttképzési törvényünk (igen, a jó öreg 2001. évi CI-es), amely konkrétan kimondja, hogyaszongya: " képzésben részt vevő felnőtt által aláírt jelenléti íveket", ezeket képzésenként és 5 évig meg kell őrizni. Azaz törvény mondja ki, hogy a felnőttképzésben a jelenléti íveket a résztvevőknek kell aláírniuk. Nem a tanár ikszel, a résztvevő írja alá, hogy ott volt az órán. 

Erre érdemes figyelni, tanárok előszeretettel elfelejtik aláíratni a jelenléti íveket, érdemes őket egy adminisztratív munkatársnak ellenőriznie hétről-hétre, hogy megvannak-e a jelenléti íveken az aláírások. 

Pásztor Eszter
Országos Felnőttképzési
Szakértő és Tanácsadó
www.felnottkepzesiakkreditacio.hu

 

A jelenléti ív és a mosolygó napocskák

Anno, Fktv. előtt 5 évvel (értsd: felnőttképzési törvény előtt), amikor egy akkor naaaassagy budapesti nyelviskola egyik legjobb angoltanára voltam, szóval valamikor a sok adminisztrációs kötelezettség előtt, az iskola akkor is vezetett jelenléti ívet. Ha jól emlékszem, habár az is lehet, hogy a múló idő mindent bearanyoz... 

A jelenléti íven a résztvevők, akiket akkor még -- ó szent naivitás, boldog tudatlanság -- nem képzésben résztvevőknek, hanem, mily borzalom, hallgatóknak neveztünk, szóval fent nevezett egyedek minden alkalommal kézjegyükkel látták el a jelenléti ívet. Volt olyan hallgatóm is, aki kis virágokat, mosolygó napocskát, vagy szívecskét rajzolt a rubrikákba. Az ügyvezető is jót mulatott rajta. Hozzáteszem, most már bátran elárulhatom: én voltam a felbujtó. :) Voltak olyan tanárok, akik úgy, mint a közoktatásban, maguk ikszelték, vagy pipálták a jelenlévő résztvevőket a jelenléti íven. 

Nos, ez utóbbi módszert mai napig is sokan alkalmazzák tanfolyamokon, felnőttképzésben. Hozzáteszem: jogilag nem jó. Különösen ott szokott ez előfordulni, ahol közoktatásban (is) oktató tanárok vannak, ők előszeretettel nem adják ki a jelenléti ívet, hanem saját maguk ikszelik be, ki volt ott a képzésen. 

Vigyázz ezzel, mert ez egy akkreditációs, vagy felnőttképzési ellenőrzésen nem megfelelőség. 

Miért?

Mert van egy felnőttképzési törvényünk (igen, a jó öreg 2001. évi CI-es), amely konkrétan kimondja, hogyaszongya: " képzésben részt vevő felnőtt által aláírt jelenléti íveket", ezeket képzésenként és 5 évig meg kell őrizni. Azaz törvény mondja ki, hogy a felnőttképzésben a jelenléti íveket a résztvevőknek kell aláírniuk. Nem a tanár ikszel, a résztvevő írja alá, hogy ott volt az órán. 

Erre érdemes figyelni, tanárok előszeretettel elfelejtik aláíratni a jelenléti íveket, érdemes őket egy adminisztratív munkatársnak ellenőriznie hétről-hétre, hogy megvannak-e a jelenléti íveken az aláírások. 

Pásztor Eszter
Országos Felnőttképzési
Szakértő és Tanácsadó
www.felnottkepzesiakkreditacio.hu